Töményen, összehangoltan, hevesen és hangosan ömlik ránk a mocsok. A kikristályosodott fajvédő és homofób nácizmus. Tegnap megjelent egy szöveg a vasarnap.hu-n, amelyben a magyar kisdedeket a Legótól féltik, mert barna bőrű kis figurákat rakott a készletébe, és ez összezavarja fehér és keresztényi fejlődésében a kis nemzeti gyermeket. A jeles szerző, bizonyos Kaszab Zoltán hatalmas gondolati ívet húzva jut el a konklúzióig, miszerint „a másfél éveseknek szóló játékot követi az óvodai érzékenyítés, a mesekönyv, majd a nemváltó influenszer Youtube-videója.”
Ekkor, és főleg akkor, amikor Orbán Viktor is beszállt a buliba a Kossuth rádióban mondván, a meleg „jelenséget a magyarok türelmesen, toleránsan kezelik, ám van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni. Hagyják békén a gyerekeinket.” Bárcsak Kaletának mondott volna ilyet, de akkor nem volt érkezése megszólalni a kedves vezetőnek, míg egy mesekönyv miatt pedig igen. Olybá tűnik, hogy Dúró elvtársnő könyvdarálása csak előjáték volt, vagy indok kreálása, akárha a gleiwitzi rádióadó elleni provokáció, hogy indulhassanak a hadak a csatába.
Délelőtt ugyanis már megjelentek az utcai hordák is Budaházy vezetésével, hogy megakadályozzák a Meseország felolvasását a II. kerületben. S be ugyan nem jutottak, hogy szétverjék a bűnös eseményt, kívül azonban olyan hangosak voltak buzipropagandázva és buzilobbizva, hogy a a felolvasást online tartották csak meg arra kérve a hallgatóságot, a gyerekeknek inkább fogják be a fülét. Budaházyék ordenáréak voltak a buzizásukkal a rendőrség elnéző mosolya mellett. Nem dudáltak, mint Hadházy, hogy meg kelljen büntetni őket pár százezerre.
Dúró Dóra pörformansza tehát célt ért, élesen ki lehetett jelölni az ellenséget, akik a buzik, és mindenki, aki szimpatizál velük. S mint láttuk, ezt a folyamatot miniszterelnökünk is megengedően támogatta vörös vonalat emlegetve, buzdítva a háborúra. Dúró, Orbán, Budaházy és a négerező vasarnap.hu-s uszító ugyanaz a banda, amit így együtt épp megnyilvánulásaik és eszmeiségük miatt bízvást nevezhetünk náci csürhének. És emiatt ne tessenek a fogukat szívni, mert a dolgokat nevükön kell nevezni, ha fáj is az. A fasiszta Magyarország kis náci hajtásait látjuk itt sajnálatosan.
Pluszban azonban még ájtatos kis genyók is, a megbocsátó, elnéző Isten álcáját veszik fel dúlásukban. A kis Lego figurák és gyermekeink megbuzulásáról szóló dolgozatban ugyanis a szerző ezt mondja: „semmi bajom a minden ember egyenlő elvével, sőt, nagyon jól tudjuk, hogy Isten színe előtt valóban mindenki egyformán értékes. Csakhogy én nem szeretném, ha ezt a Lego üzenné meg a gyermekemnek.” Egészen leegyszerűsítve a nemzeti kisded akkor lásson négert, amikor erre a keresztény apukája elég érettnek érzi, egyébként buzi lesz.
Bájos naivságában ennél alpáribb szöveg nem adható elő. És bár ugyan felvethető, hogy minek is foglalkozni vele, amikor úgysem olvassa senki, mégis fontos, hiszen bepillantás nyerhető általa fehér és keresztény polgártársaink fejébe Orbántól Budaházyig. Sőt, a templomban révedező középosztálybéli szintén keresztény úrhölgyekébe is, és ezekben látjuk megtestesülni a NER gondolatiságát, világnézetét és erkölcseit. Amit pedig tapasztalunk, meglehetősen elborzasztó massza, és újólag oda jutunk, hogy világosság és sötétség áll szemben egymással ma kietlen hazánkban.
Mert nem állhatom meg, hogy kicsit vissza ne térjek Kaszab Zoltán (vasarnap.hu) gőzeihez, mikor is ilyeneket mond még okulásul: “A játék a játékra való, a felhőtlen szórakozásra, arra, hogy örömet okozzon. Nincs helye annak, hogy egy másfél éves gyermek ideológiai üzenetekkel találja szembe magát.” És ne feledjük, ez arról szól, hogy egy barnább bőrű kis műanyag figura volt a dobozban. Én ódzkodom a teatralitástól, még felkiáltó jelet sem szívesen teszek a mondat végére, de ez egészen egyszerűen elképesztő. Meg vagyunk hatva, nem találjuk a szavakat háborgásunkban.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása