Kis, barna emberek

Töményen, összehangoltan, hevesen és hangosan ömlik ránk a mocsok. A kikristályosodott fajvédő és homofób nácizmus. Tegnap megjelent egy szöveg a vasarnap.hu-n, amelyben a magyar kisdedeket a Legótól féltik, mert barna bőrű kis figurákat rakott a készletébe, és ez összezavarja fehér és keresztényi fejlődésében a kis nemzeti gyermeket. A jeles szerző, bizonyos Kaszab Zoltán hatalmas gondolati ívet húzva jut el a konklúzióig, miszerint „a másfél éveseknek szóló játékot követi az óvodai érzékenyítés, a mesekönyv, majd a nemváltó influenszer Youtube-videója.”

Ekkor, és főleg akkor, amikor Orbán Viktor is beszállt a buliba a Kossuth rádióban mondván, a meleg „jelenséget a magyarok türelmesen, toleránsan kezelik, ám van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni. Hagyják békén a gyerekeinket.” Bárcsak Kaletának mondott volna ilyet, de akkor nem volt érkezése megszólalni a kedves vezetőnek, míg egy mesekönyv miatt pedig igen. Olybá tűnik, hogy Dúró elvtársnő könyvdarálása csak előjáték volt, vagy indok kreálása, akárha a gleiwitzi rádióadó elleni provokáció, hogy indulhassanak a hadak a csatába.

Délelőtt ugyanis már megjelentek az utcai hordák is Budaházy vezetésével, hogy megakadályozzák a Meseország felolvasását a II. kerületben. S be ugyan nem jutottak, hogy szétverjék a bűnös eseményt, kívül azonban olyan hangosak voltak buzipropagandázva és buzilobbizva, hogy a a felolvasást online tartották csak meg arra kérve a hallgatóságot, a gyerekeknek inkább fogják be a fülét. Budaházyék ordenáréak voltak a buzizásukkal a rendőrség elnéző mosolya mellett. Nem dudáltak, mint Hadházy, hogy meg kelljen büntetni őket pár százezerre.

Dúró Dóra pörformansza tehát célt ért, élesen ki lehetett jelölni az ellenséget, akik a buzik, és mindenki, aki szimpatizál velük. S mint láttuk, ezt a folyamatot miniszterelnökünk is megengedően támogatta vörös vonalat emlegetve, buzdítva a háborúra. Dúró, Orbán, Budaházy és a négerező vasarnap.hu-s uszító ugyanaz a banda, amit így együtt épp megnyilvánulásaik és eszmeiségük miatt bízvást nevezhetünk náci csürhének. És emiatt ne tessenek a fogukat szívni, mert a dolgokat nevükön kell nevezni, ha fáj is az. A fasiszta Magyarország kis náci hajtásait látjuk itt sajnálatosan.

Pluszban azonban még ájtatos kis genyók is, a megbocsátó, elnéző Isten álcáját veszik fel dúlásukban. A kis Lego figurák és gyermekeink megbuzulásáról szóló dolgozatban ugyanis a szerző ezt mondja: „semmi bajom a minden ember egyenlő elvével, sőt, nagyon jól tudjuk, hogy Isten színe előtt valóban mindenki egyformán értékes. Csakhogy én nem szeretném, ha ezt a Lego üzenné meg a gyermekemnek.” Egészen leegyszerűsítve a nemzeti kisded akkor lásson négert, amikor erre a keresztény apukája elég érettnek érzi, egyébként buzi lesz.

Bájos naivságában ennél alpáribb szöveg nem adható elő. És bár ugyan felvethető, hogy minek is foglalkozni vele, amikor úgysem olvassa senki, mégis fontos, hiszen bepillantás nyerhető általa fehér és keresztény polgártársaink fejébe Orbántól Budaházyig. Sőt, a templomban révedező középosztálybéli szintén keresztény úrhölgyekébe is, és ezekben látjuk megtestesülni a NER gondolatiságát, világnézetét és erkölcseit. Amit pedig tapasztalunk, meglehetősen elborzasztó massza, és újólag oda jutunk, hogy világosság és sötétség áll szemben egymással ma kietlen hazánkban.

Mert nem állhatom meg, hogy kicsit vissza ne térjek Kaszab Zoltán (vasarnap.hu) gőzeihez, mikor is ilyeneket mond még okulásul: “A játék a játékra való, a felhőtlen szórakozásra, arra, hogy örömet okozzon. Nincs helye annak, hogy egy másfél éves gyermek ideológiai üzenetekkel találja szembe magát.” És ne feledjük, ez arról szól, hogy egy barnább bőrű kis műanyag figura volt a dobozban. Én ódzkodom a teatralitástól, még felkiáltó jelet sem szívesen teszek a mondat végére, de ez egészen egyszerűen elképesztő. Meg vagyunk hatva, nem találjuk a szavakat háborgásunkban.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Kis, barna emberek
  1. hj szerint:

    A sorrendet, miszerint „Dúró Dóra pörformansza” után „a folyamatot miniszterelnökünk is megengedően támogatta”, én fordítottnak gondolom. Ha elfogadjuk, hogy ezt a pártnak, illetve mozgalomnak titulált náci tákolmányt – ami szerintem csak a náci házaspár családi biznisze – nagy valószínűséggel a Fidesz hozta létre (nem véletlenül játszanak össze a parlamentben), akkor ebből már adódik, hogy a „mihazánk-mimagyar-mama” a pénz mellé feladatot is kap a gazdájától, így a gazda nem más ötletére vagy akciójára repül rá, hanem mindez az ő megrendelésére, egy megtervezett koreográfia szerint történik. Félek, hogy itt már rég nem „kis náci hajtásokról” van szó…

  2. It's me szerint:

    Igen ezek nácik! Nem kicsit! Nagyon! De ezek ilyenek voltak már 35 – 40 éve is. Már amelyi nem pelenkába szart akkor, vagy az apja gatyájában volt. Pédául Boross Péter náci volt ’89 előt és magas beosztása volt, ’89 után még magasabb. Ez egy ilyen, fasiszta ország. Éreztem én ezt a hamu alatt parázsló fasizmust a ’80-as évekeben amikor az úttörő táborrban a KISZ vezető elvtárs őszintére itta magát. Majd kifejtette, hogy Hitler ott hibázott, hogy a cigányokat nem írototta ki, mind egy szálig. Mégegyszer a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik vezetőjétől hallottam ezt a véleményt a 80-as évek közepén. Ja és a tábortűz körül ülők élénken helyeseltek. Min tetszenek csodálkozni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!