Víruskonzultáció

Mint tudjuk, ugyanis ezt mondta egy államtitkár, mindjárt kezdődik a konzultáció a nemzettel, mert állítólag március közepén indul útjára a gyönyör, ez pedig vészesen közelít. Mindjárt kopog az ajtón. Azt is tudjuk, mert azt is mondták, hogy azért van égető szükség erre – és innen szó szerint –, mert „a kormány álláspontja határozott ezekben a kérdésekben, de szüksége van a társadalom támogatására ahhoz, hogy a meggyőződését képviselhesse hazai ellenzéki vagy nemzetközi szereplők, bírói fórumok, EU-s intézmények részéről érkező esetleges támadás esetén”.

Lefordítom, rád hivatkozva hazudoznak, magyarán, hogy Orbán is értse – akinek a nyelve egyre inkább egy zupás őrmesterére hajaz –, a te farkaddal verik a csalánt nyájas olvasó és egyben bávatag szavazópolgár. Ez a metódus amennyire aljas, annyira frappáns is, azt mondanak, amit csak akarnak ugyanis, voltaképp a konzultáció el sem indult, de már ismerjük az eredményt. Ilyképp – ha nem tudnánk a fenti elvetemült indokokat – fel is tehetnénk a kérdést, mi az anyám valagának van szükség erre, fölösleges demokráciásat játszani, amikor tudjuk, olyan nincs ezen a vidéken.

Ha csak ennyi volna a gondolkodni való, írni sem kellene róla. De ez a vírus, és az általa kialakított fennforgás azért teremtett egy új, eddig nem tapasztalt helyzetet, amire a megszokottól eltérő választ kellene adni. Azt netán, hogy van olyan dolog széles e világon, ami übereli az aljas, átlátszó, önigazoló színjátékot és gyűlöletgerjesztő szeánszot egyben. Hogy fontosabb netán a nemzet tényleges léte, amikor valóban fenyegeti valami, vagy ezt is felülírja a hatalomvágy. Ez fog eldőlni a hét végéig, amikor is eljön a hónap közepe, és startolnia kell a cipollai matinénak.

Az októberi önkormányzati választás előtt tudtuk meg, hogy a névjegyzékben egészen pontosan 8 millió 25 ezer 372 választópolgár szerepel, ennyivel kell konzultálni, ami ennyi – tehát kurva sok – levelet jelent. Ezekkel a levelekkel rohadt sok ember kerül kapcsolatba, akik rakosgatják, nyálazzák, címzik, szállítják, postáskisasszonyok, vasutasok, hivatalnokok meg a kismaci kunkori farka. S bár orvos nem, infektológus meg pláne nem vagyok, és még azt sem tudjuk pontosan, ez a bájos vírus hogyan képes terjedni, azért nem kéne kísérteni az Istent. (Így sem.)

Tegnap Orbán Viktor Mihály a maga zamatos és suttyó nyelvén a vírus okán kijelentette országunk gazdasági hatalmasságai előtt, hogy a vírus miatt a turizmusnak kampó. Arról majd később elmélkedek, hogy miként áll egy miniszterelnöknek az argó, jassz vagy akármilyen rétegnyelv, de maffiáéknál ez elmegy. Sőt, ahol a legnagyobb gazdasági hatalmasság egy Mészáros Lölő, ott mindegy, illetve lehet, követelmény, de mondom, erről majd máskor. Most arra volnék kíváncsi, miniszterügynök elvtárs mikor közli velünk, hogy a vírus miatt a konzultációnak kampó.

Fogja vagy nem fogja, meri vagy nem meri, ez itt a kérdés. Mert túl azon, hogy ugyan nem tudhatjuk, de még az is lehet, hogy a nyolcmillió levelével nyolcmillió helyre juttatja el a vírust. De, ha még ez nem is lenne így, azt a rohadt sok milliárdot, amit erre költ, fordíthatná mondjuk oxigénre, hogy a fertőzött beteg ne fulladjon meg. Vagy annyi hasznosabb dolog volna, mint bélyegre költeni ezekben a vészterhes időkben, amikor az apokalipszis közelít. Legalábbis a választópolgár úgy érzi, és akkor kopogtat a postás a vírusos levéllel, hogy utáljuk-e a romákat.

Ez valahogyan nem elegáns, bár miniszterügynök elvtárs trottyos gatyája sem az egyáltalán. De voltaképp nem is az eleganciáról volna szó, hanem úgy általában az alkalmasságról, hogy a NER hatalmasságai képesek-e egy ország vezetésére, vagy csak pofázni tudnak. Ilyen választóvonalas manapság az élet, aminek csak az egyik eleme, hogy így is konzultálunk vagy sem, a másik az lesz, hogy amikor a vírus elszabadul – mert el fog –, hogy akkor mi lesz. Kampó vagy netán kampec dolores, mely utóbbi azt jelenti, ha valaki nem tudná, hogy vége van a fájdalmaknak, de teljesen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
4 hozzászólás “Víruskonzultáció
  1. Igaz szerint:

    Mi zajlik a koronavírus hátterében? A vírus is lehet egyfajta biológiai fegyver. Kína nagy valószínűséggel nem önmagát akarta megtámadni. A véletlen pedig tudjuk, hogy csak addig véletlen, ameddig nem tudjuk az okát.
    A víruskutatás globális dolog. Ez ügyben pillanatnyilag még kizárólag csak a tényekre tudunk hagyatkozni, mert még nem telt el annyi idő, hogy bármit is kellő bizonyossággal állítani tudjunk.
    Mi zajlik ez idő alatt Iránban, amíg a vírusra figyel a világ? Nyugtalan és feszült a világ.
    Ez a lényeg , nem a cikkíró beteges Orbán-fóbiája .

  2. miki1950 szerint:

    Ez az egyre betegebb idióta megint kiröhögteti magát az európai népekkel – már azokkal akiknek lesz még kedvük röhögni rajta a korona ellenére.
    Mert azon csak röhögni lehet, hogy egy ország kormánya végtelen idejű hatalomba maradása érdekében még arra is képes,hogy az általa meghozott törvényeket egy konzultációval akarjon hitelteleníteni.
    A diktátorok meglehetősen pofátlanok és szemétládák tudnak lenni a világban, de ez a tökkelütött mindegyiken túltesz.
    De most fölpörgetheti a harci kedvét a korona a migránsok a kinéző gazdasági válság meg az uniós költségvetés okán -megfejelve legújabbkori rasszizmusával .

  3. trikolor szerint:

    Olvasd el újra a posztot, mert nem Orbánról szól, hanem az eszetlen és alattomos pénzszórásról nemzeti konzultáció cím alatt.

    Egyébként is, nem árt tudni, mire megy ki a nemzetinek nevezett konzultációs játék, amit nyilván valamennyi határon túli delikvensnek is elpostáznak, hogy állást foglalhassannak a Magyarországon sérelmet szenvedett romák törvényes és jogilag indokolt túldotálásáról. De ez csak az egyik oldala a mesének.

    A másik oldala:

    “Újabb átverésre készül Orbán: sokan nem is tudják mit tesznek ezzel kockára
    “MINDEN EGYES VISSZAKÜLDÖTT KONZULTÁCIÓ HIVATKOZÁSI ALAP LESZ AZ EU-BÓL VALÓ KILÉPÉSÜNK MELLETT!”
    2020. Már 9.

    Elképesztô trükköt dobtak be Orbánék: aki visszaküldi a Fidesz konzultációs kérdôívét, az valójában Magyarország kilépését támogatja az Európai Unióból! Ezt persze a Fidesz egyelôre még nem kommunikálja, mélyen hallgatnak róla, de
    MINDEN EGYES VISSZAKÜLDÖTT KONZULTÁCIÓ HIVATKOZÁSI ALAP LESZ AZ EU-BÓL VALÓ KILÉPÉSÜNK MELLETT!”

    Tovább:
    https://olkt.hu/ujabb-atveresre-keszul-orban-sokan-nem-is-tudjak-mit-tesznek-ezzel-kockara/

    • miki1950 szerint:

      Értjük. Igaz egy betegesen konteó hívő, nem mellesleg orbán hívő is.
      Nem lehet arról sem meggyőzni, hogy 2 x2 az nem 5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!