Molnár Gyula pártmogul nyammog, mamunak mondja a hamut, kiveszi a protkóját, hogy napkeleti bölcsességét a világra öntse fogatlanul, de ezt is óvatosan. Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. A képibe tolják, hogy megszűnhet a pártja, és ingatja a fejét, miszerint: „Nagyon sokat hallom ezt a vélekedést, adjanak nekünk időt, hogy 2018 után beszéljünk erről újra. Most szerintem ez egy nagyon-nagyon rossz döntés lenne.”
Sőt: „Úgy gondolom, hogy a legerősebb ellenzéki párt ilyen módon való kiemelése valójában most csak a jelenlegi hatalomnak segít. Minden egyes választás után, ha az a választás nem nyertes – mi most nyertes választásra készülünk –, minden kérdés felvethető.” Mindeközben, amikor a parlamentjükben mód nyílna csak egy csöppet tökön rúgni a rezsimet, akkor kakaót hörbölnek valahol másutt.
Nem erről volt szó, azt hiszem. Fölösleges kihívni a sorsot, ilyen habitussal és ilyen üzenettel sokkal jobban járnánk, ha már most megülnénk azt a halotti tort. Minek annyit szarakodni, nemigaz? 2002-ben még volt valami ifjonti hév ezekben, soha nem feledem, hogy akkor, a választások előtt video-sajtótájékoztatót tartott a párt, és a szépemlékű Juhász Ferenc vértől csöpögő fogakkal jelentette be: a cirkuszak vége, számonkérés következik.
Aztán nem lett, persze, mégis, a ’zember azt hihette, hogy ezek azért akarnak valamit, volt bennük valami életszerű, most meg itt fekszenek kiterítve. Pállott hangulatú sajtótájékoztatók vannak, amelyeket nagyon röviden össze lehet foglalni: a ’zoktatás, a demokrácia, a szegénység, a jajistenem, monnyon le, meg irgumburgum-kutyafáját, meg, aszta. Csoda, ha a képükbe röhögnek? Egyáltalán nem, polgártársak. „Minden kérdés felvethető.” Mondja a Gyula. Akkor fölvetem, hogy mi a búbánatos lófaszt akarnak ezek? Ez az egymillió fontos föladvány.
Nem ez a kósza gondolat – miszerint megszűnhet a jobb napokat élt alakulat – segít a jelenlegi hatalomnak, hanem a töketlenség. 2018-ban a maradék csökkent látású egyed még odahúzza azt a szaros ikszet – esetleg -, és ha meglesz a bejutási küszöb, akkor boldogok lesznek az urak, hogy kerül egy kis piros pötty a nagybazi sárgaság meg a barnaingesek mellé, de ezzel e tempóval mérget ne nagyon vegyünk rá. Jelenleg nem tehetek egyebet, mint Boris Vian tollával leföstöm az MSZP állagát és helyzetét. Hogy hol is tart most a szépemlékű gyülekezet, amely a szemünk előtt aszalódott ráncossá, és tapsol a saját ravatalánál. Csűrdöngölni nincsen ereje, a lélegeztető-gép nem bírja az iramot ugyanis.
„– Akkor hát – mondta a macska –, ha így van, megteszem neked ezt a szívességet, de nem tudom, miért mondom, hogy „ha így van”, mert a fene érti az egészet.
– Igazán nagyon jó vagy.
– Dugd a fejed a torkomba – mondta a macska –, és várj.
– Lehet, hogy sokáig tart? – kíváncsiskodott az egér.
– Addig, amíg valaki a farkamra nem lép – felelte a macska –, gyors reflexre van szükségem. De ne félj, kinyújtom a farkam.
Az egér kifeszítette a macska állkapcsát, és bedugta fejét hegyes fogai közé. De szinte rögtön kirántotta.
– Hékás! – mondta az egér –, csak nem cápát ettél reggelire?
– Ide figyelj – mordult rá a macska –, ha nem tetszik, elmehetsz. Én utálom az ilyesmit. Intézd el magad.
Úgy látszik, megharagudott.
– Ne bosszankodj – kérte az egér.
Behunyta kis, fekete szemét, és visszadugta a fejét a megfelelő helyre. A macska óvatosan az édes kis szürke nyakra illesztette acélos szemfogait. Az egér fekete bajsza elkeveredett az övével. Kinyújtotta lompos farkát, és kiszolgáltatta a járda kényekedvének.
És akkor énekelve arra jött a Szent Stricius-árvaház tizenegy világtalan leánynövendéke.”
(Tajtékos napok)
Most pedig kedves testvérek, imádkozzunk elhunyt pártunk lelki üdvéért.
Vélemény, hozzászólás?