A delírium foka: mindenki hazaáruló

Szívem el nem múló méla undorával, ajkaimon feszülő kínos vigyorral figyelem immár jó ideje azt a kanásztáncot, amelyet az Országgyűlés Nagycirkusz előad közönségének, a potenciális szavazó, keményen dolgozó kisembernek, valamint még pár tucat egyenlőbbnek.

Látszik, látszik, hogy megvadultak itt a fiatalok, és az évekkel ezelőtt útjára indított hazaáruló-lánc körbeért immár. Ott csattogtatják a protkóikat a teremben a népek, és úgy ordítanak, hogy a szájukon keresztül a seggük lukáig látni le egyenesen, és bömbölik a divatos sláger refrénjét: hazaáruló.

Monyoljunk ezen csöppet azért, hogy kellő ismerettel tudjunk pökni, pedig szotyolát nem is igazán ettünk. A fidesznácik szerint, aki rajtuk kívül áll, az hazaáruló. Mind a hétmillió homeless. A barnainges jobbikkhorda szerint a fiataltalan illiberális demokratátlanok a perduellisek, a két nácikok szerint az összes ellenzék az.

aruloAz összes ellenzék – kivéve Fodor Gábor – szerint ez a két mókus őrs a bűnös, ergo, mindenki a ganajban hengergőzik. Hazaáruló a rendőr-postás-vasutas, Róza néni, Pityu bácsi, a műkörmös meg a szarban turkáló fekete ruhás ápoló. Az egész tetves ország, mind a tízmillió megalázott egyed a perduellio sötét bűnében leledzik, miközben ropognak az eresztékek, és hullik le a vakolat.

A barbár Rómában perduellis – hazaáruló – volt az, aki a haza alkotmánya ellen izgatott, vagy, aki a hazája ellen külső ellenséggel lépett összeköttetésbe, és ők akkor és ott természetszerűleg megmurdeltették a delikvenst. A halálra ítéltnek betakarták a fejét, azután megvesszőzték, s úgy húzták föl az akasztófára (arbor infelix). A fölakasztáson kívül alkalmazták a lefejezést (securi percutere) s a tarpeiusi szikláról való letaszítást is.

Máma a 2012. évi C. törvény a hazaárulásról a 258. §-ban a következőket rendeli: Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást súlyos hátrányt okozva, vagy állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, háború idején vagy külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével követik el. Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Lehet választani. A magam részéről a Magyarország névre hallgató diliház legfőbb, pocakos ápoltjának arbor infelixet és securi percuterét javasolok, tarpeiusi kiegészítéssel. Az összes többivel azt csináltok, amit csak akartok, egy megjegyzéssel: börtönt építeni nem szükséges, az ország úgyis kerítésekről ölelt, s benne ugrándozik – rács közt a majom – minden hungaricus halandó az idők végzetéig, vagy, míg föl nem kel a Nap. Legyetek üdvözölve hát a Pokolban.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,
1 hozzászólás “A delírium foka: mindenki hazaáruló
  1. kiss pál szerint:

    Eszmáééetlen gyülölet tehetelen altarnativa nélküliség a cikk tartalma.
    Szerzöjének bizonyársa életveteési problémai vannak,életeidgenségét a liberélis ,világszerte bukóban lévö életérzésssel probálja gyogyitani.
    Kor-kórkép egy biozonyára valha kipirultan lelkesedbi tudo,de a liberéizmus által megrontott irástudorol.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!