Pert nyert Orbán Viktorral szemben Gyurcsány Ferenc cége, az Altus Zrt. Az ítélet szerint a miniszterelnök valótlanul állította, hogy az Altus az Európai Bizottságtól elnyert, uniós fejlesztési programokról szóló megbízásából származó bevételt egyértelműen pártcélokra is használja.
A bíróság azt is kimondta, hogy Orbán abban a hamis színben tüntette fel a megbízást, hogy azt az Altus politikai megfontolástól vezérelve nyerte el. Orbán Viktornak ki kell fizetnie kétszázhetvenezer forint perköltséget, és nyilatkozatban kell kifejeznie sajnálkozását.
Hiába minden, a Fidesz-frakció közleményben ismételte meg a vádakat, ezt írták: „Gyurcsány Ferenc hiába bújik az ügyvédek szoknyája mögé, messziről bűzlik a családi cégének 1,5 milliárdos brüsszeli megbízása. A vak is látja, hogy Gyurcsány Ferencet Brüsszelből pénzelik a családi cégén keresztül, ő pedig Brüsszel politikai megrendeléseit teljesíti”.
Tudunk köpni és nyelni? Én éppen igen. Viszont egy öröm, meg egy bánat fakad mindebből. A fotelban hátra dőlve, jóllakott napközisként – ami fogalom maga a szivárványos ambivalencia, de ez most épp mindegy – figyeljük majd, amint Orbán járja az ő kanosszáját. Sok reményünk ne legyen, az egész bánatos aktus megbújik majd a sorok között, amely technikát a hajdani Magyar Nemzet fejlesztett tökélyre.
Az a bástya testnedvek sprickolása óta leomlott, akad azonban más orgánum azóta a pénzünkből, amely elegánsan megoldja a feladatot. Ennél lényegesebb, hogy az örökös miniszterelnöknek most már hivatalos, pecsétes papírja is van arról, amit amúgy mindenki tudott, hogy hazudik a mocsok. Azért ez sem épp semmi, főleg úgy, hogy Gyurcsány még nem szerzett be ilyen dokumentumot.
És akkor lehet tűnődni a világ folyásán. Ennél lényegesebb folyomány azonban a közkatonák – akik frakció névre hallgatnak – tudatának állapota. Ők nem ebben a világban élnek szegények. Megvan nekik a féreglyukuk – ne röhögj! – amelyen át ilyenkor legott egy párhuzamos valóságba transzformálják magukat, ennek pedig egyáltalán nincs köze ahhoz, mint amelyet a hozzánk hasonlatos pórnép tapasztal.
Mi, uszkve nyolc és félmilliónyian ’a posteriori (tapasztalatból származó ismeret) vagyunk, hogy ilyen fennkölten fogalmazzak, a frakció azonban a maga pár tucat tagjával ’a priori (a tényeket megelőző tudás) állapotában leledzik, és ebből fakad a hülyesége. Viszont akad még mintegy másfél milliónyi barom, akik a hadsereget alkotják, és lélegeztetik az önkényuralmat a fix szavazatukkal. Ők a mise rajongói, nekik tökmindegy, mi történik, akkor is kezet csókolnak a diktátornak, ha a saját szarukkal kente be előtte.
Hogy így leföstöttük kishazánk horizontális választó-szociológiai térképét, igazán már csak egy kérdés maradt. Ez a massza valóban degenerált, vagy csak csinálja a cirkuszt? Alapos megfontolás után arra kell jutnunk töprengésünkben, hogy ezek tényleg ilyenek, nem mímelik az idiotizmust, hanem benne élnek szügyig a saját ganajukban.
S hogy idáig eljutottunk, bánat üli meg szívünket, ami kettős természetű: kurva nehéz dolgunk lesz 2018-ban az urnák körül, mert Orbán egészen addig – vagy azon is túl – fog permanensen hazudni. Másrészt pedig: az ilyen ítéletecskék egyáltalán nem zavarják a diktátort, mert ha más dolog nem is, de egy még az övé, ezt a csodát pedig ügyészségnek hívják. És amíg ez így van, túl sok jóra nem számíthatunk. Viszont, mint virulens organizmusok, azt tudjuk, hogy a cél a küzdés maga, ergo: kalandra fel, polgártársak!
Vélemény, hozzászólás?