Tökmindegy – Fidesz-agy és ügyvédszoknya

Pert nyert Orbán Viktorral szemben Gyurcsány Ferenc cége, az Altus Zrt. Az ítélet szerint a miniszterelnök valótlanul állította, hogy az Altus az Európai Bizottságtól elnyert, uniós fejlesztési programokról szóló megbízásából származó bevételt egyértelműen pártcélokra is használja.

A bíróság azt is kimondta, hogy Orbán abban a hamis színben tüntette fel a megbízást, hogy azt az Altus politikai megfontolástól vezérelve nyerte el. Orbán Viktornak ki kell fizetnie kétszázhetvenezer forint perköltséget, és nyilatkozatban kell kifejeznie sajnálkozását.

imbackgr.phpHiába minden, a Fidesz-frakció közleményben ismételte meg a vádakat, ezt írták: „Gyurcsány Ferenc hiába bújik az ügyvédek szoknyája mögé, messziről bűzlik a családi cégének 1,5 milliárdos brüsszeli megbízása. A vak is látja, hogy Gyurcsány Ferencet Brüsszelből pénzelik a családi cégén keresztül, ő pedig Brüsszel politikai megrendeléseit teljesíti”.

Tudunk köpni és nyelni? Én éppen igen. Viszont egy öröm, meg egy bánat fakad mindebből. A fotelban hátra dőlve, jóllakott napközisként – ami fogalom maga a szivárványos ambivalencia, de ez most épp mindegy – figyeljük majd, amint Orbán járja az ő kanosszáját. Sok reményünk ne legyen, az egész bánatos aktus megbújik majd a sorok között, amely technikát a hajdani Magyar Nemzet fejlesztett tökélyre.

Az a bástya testnedvek sprickolása óta leomlott, akad azonban más orgánum azóta a pénzünkből, amely elegánsan megoldja a feladatot. Ennél lényegesebb, hogy az örökös miniszterelnöknek most már hivatalos, pecsétes papírja is van arról, amit amúgy mindenki tudott, hogy hazudik a mocsok. Azért ez sem épp semmi, főleg úgy, hogy Gyurcsány még nem szerzett be ilyen dokumentumot.

És akkor lehet tűnődni a világ folyásán. Ennél lényegesebb folyomány azonban a közkatonák – akik frakció névre hallgatnak – tudatának állapota. Ők nem ebben a világban élnek szegények. Megvan nekik a féreglyukuk – ne röhögj! – amelyen át ilyenkor legott egy párhuzamos valóságba transzformálják magukat, ennek pedig egyáltalán nincs köze ahhoz, mint amelyet a hozzánk hasonlatos pórnép tapasztal.

posterioriMi, uszkve nyolc és félmilliónyian ’a posteriori (tapasztalatból származó ismeret) vagyunk, hogy ilyen fennkölten fogalmazzak, a frakció azonban a maga pár tucat tagjával ’a priori (a tényeket megelőző tudás) állapotában leledzik, és ebből fakad a hülyesége. Viszont akad még mintegy másfél milliónyi barom, akik a hadsereget alkotják, és lélegeztetik az önkényuralmat a fix szavazatukkal. Ők a mise rajongói, nekik tökmindegy, mi történik, akkor is kezet csókolnak a diktátornak, ha a saját szarukkal kente be előtte.

Hogy így leföstöttük kishazánk horizontális választó-szociológiai térképét, igazán már csak egy kérdés maradt. Ez a massza valóban degenerált, vagy csak csinálja a cirkuszt? Alapos megfontolás után arra kell jutnunk töprengésünkben, hogy ezek tényleg ilyenek, nem mímelik az idiotizmust, hanem benne élnek szügyig a saját ganajukban.

S hogy idáig eljutottunk, bánat üli meg szívünket, ami kettős természetű: kurva nehéz dolgunk lesz 2018-ban az urnák körül, mert Orbán egészen addig – vagy azon is túl – fog permanensen hazudni. Másrészt pedig: az ilyen ítéletecskék egyáltalán nem zavarják a diktátort, mert ha más dolog nem is, de egy még az övé, ezt a csodát pedig ügyészségnek hívják. És amíg ez így van, túl sok jóra nem számíthatunk. Viszont, mint virulens organizmusok, azt tudjuk, hogy a cél a küzdés maga, ergo: kalandra fel, polgártársak!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!