A migráns nem hal meg, csak átalakul

Több mint négyszáz menekülő ember fulladt a tengerbe, mert nem bírtak magukkal, és útra keltek a vízen szőke keresztény szüzek utáni buzgalmukban. Valahogyan így gondolhatják az orbánviktortv 1-es csatornáján, és ezt a meggyőződésüket szerte is sugározzák az éterbe a szavazóbázis építésére és épülésére egészen sajátos módon.

Mondhatjuk hát az orbánviktortv 1-es csatorna minden szervilis szerkesztőjének, mikrofonállványának, jegyzettömbjének és ánuszbújójának, hogy elmegy ő a jó édesanyjába? Minden skrupulus nélkül biztathatjuk az összes ganajt ilyen felemelő cselekedetre, mert csak. Igyekezek én komilfó maradni, aztán ezek mindig kihozzák belőlem az állatot.

migránsok csónakbanMiközben a hullák ott ringatóznak még a nagy víz habjai közt, amely állapot azért mégsem éppen az, amire az Isten – legyen az akár Allah, akár az ács kölke – teremtette volt saját formájára az embert, az orbánviktortv 1-es csatornája beszámol az eseményről, így: „Olaszországba indultak a migránsok, de az utazás nem úgy ért véget, ahogy szerették volna.”

Ilyenkor az ember sem köpni, sem nyelni nem tud igazán. Az előbbire azért nagyobb esély mutatkozik, amikor emberségből példát, vitézségből formát így mutatnak, ergo: sehogy. Előbb-utóbb az ilyen televíziós pályafutások sem úgy fognak véget érni, ahogyan ezek szerették volna, ám amíg ez az idilli állapot bekövetkezik, folytatják ők áldatlan tevékenységüket, mert azt tartalmazza a napiparancs.

Eleddig Krisztus nevében a következő képet föstötte a tátott szájjal bámuló magyar szavazógép számára az orbánviktortv 1-es csatornája. A migráns a következőket szokta cselekedni ábrázolásukban: elsősorban is már hosszú útja közben erőszakkal elvette az összes közmunkát a szittya magyartól, a legkevesebb hát, hogy őt a határon pengés kerítéssel és karabéllyal köll várni. Ez a nemzeti minimum.

De tovább is van, mondjam még? Perszehogy. Mindezen túl a migráns permanensen erőszakot tesz az összes magyar lányon és asszonyon, tisztára Kiss László minden meredő farkú migráns, bizony. Aztán még robbogat, hogy a TEK-et csatára híja, valamint kerítést szaggat, azon csecsemőket hajigál át, letapossa a vetést, és fölzabálja az orbánviktortv 1-es csatornája összes dolgozójának agyát is, miután a vérét a Szent Grálból hörbölte ki.

TOPSHOTS-TURKEY-GREECE-EUROPE-MIGRANTSAz orbánviktortv 1-es csatornája szerint ezek a menekülők nem emberek, ekképp ábrázolják hát őket. Nem úgy ért véget, ahogy elképzelték. Ez olyannyira tarthatatlan, hogy akadhatott egy valaki a Kunigunda utcában, aki finomítani igyekezett a gyalázaton, de ez sem sikerült túl fényesen. A javított kiadás így szólt: “Olaszországba indultak a migránsok, a jelentések szerint sokkal többen voltak a csónakban, mint a megengedett.”

Értem én az éccát. Már tavaly – amikor minálunk is zajlott a nagy vonulás – megszületett az a belső használatú ukáz, hogy tartózkodni kell az olyan képek alkalmazásától, amelyek szánalmat ébreszthetnek a szétivott agyú szavazógépekben. Nem történt egyéb, folytatódott ez a vonulat. Kitetszik hát, hogy a rezsimben és hű katonáiban irgalom az nincsen. Fölösleges panelproli érzés az ilyen, nem méltó a katonához.

És nem méltó a tábori püspökökhöz sem, akik minálunk beleálltak ebbe a fősodorba, mint jó keresztények, ugye. Mindeközben Ferenc Leszboszról a Vatikánba menekített két szerencsétlen családot, de már ő is megkapta, hogy liberálbolseviki pápa. Innen, a mi országunkból szállt felé az áldás. Hol vagyunk hát, drága nertársak az úrban? Valami pogány vizekre eveztünk, vissza a középkor mögé, bele a ködbe. A végén még 3D-ben közvetítik nekünk az állatáldozatot. Nyolcvan milliárdból csak futja, míg futhatja.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!