Pitiáner kombinátor

Hajnalban ért véget ez az EU csúcs, vagy mi a rosseb, ahová egyetlenünk elvitt egy hat pontból álló tervet, amelyből ötöt mások javaslataiból ollózott össze, hogy ne legyen nagy a bukta. Így csak a hatodik pontját szavazták le, na meg a kerítésre mondták, hogy nem európai, szükségtelen, és hogy ilyen áron ne tessenek bennünket megvédeni.

Azt is mondta erre a mi szellemi vezetőnk, hogyha Európának nem tetszik a magyar kerítés, a kormánynak nem marad más lehetősége, mint átengedni a menekülteket nyugat felé. Az osztrák kancellár szerint ez is jobb, mint a szögesdrót. Pont. Mindeközben azért a horvát határon építik szorgosan, meg a románra is tervezik, ergo, basszák a pénzt.

orbánMindemellett most sem az igazat, senem a valódit mondta. Emlékezzünk, amikor rendőrattakot vezényelt a szerencsétlenek ellen, és megruháztatott néhány tévéstábot, másnap buszokkal vitette a menekülteket az osztrák határra a saját friss törvényét áthágva, és most is ez folyik, miközben katonaságot vezényelt békés városokba. Hazudik ez mindenkinek.

A legédesebb az egészben, hogy ezt jó előre lehetett tudni, és egyetlenünk tudta is. Kitetszik hát, hogy az egész cirkusz, a plakátolás, az építés, a törvénykezés nekünk szólt, illetve nem mindannyiunknak, hanem a fogyatkozó egy a tábor egy a zászlónak. Mitagadás, eredményes volt, az egész háborúsdival sikerült újabb háromszázezer elsőáldozót beszerezni a friss felmérések szerint.

Mindemellett jó volna, ha nem a mi farkunkkal csépelné a csalánt a pitiáner kombinátor. So. Ez az egész színjáték egy méretes hatalmi játszma, ahol arra is volt idő, energia és nem utolsó sorban pénz, hogy a Lázár-Rogán affért Fidesz-módra lerendezze. Másképp nem ment, így adott játékszerül a takarékos állam jegyében egy komplett minisztériumot a békaszeműnek.

Így megy ez. Ekképp ez a kerítés nem egyéb, mint szimbólum. Az arrogancia, a gőg és téboly emlékműve, amit azért nem kéne annyiban hagyni. Mivelhogy milliók életével szórakozik. Mi pedig itt, Isten barmai, takarókat gyűjtögetünk, egyebeket, egyetlenünk pedig haligalizik és röhög a markába. A háttérben mindeközben folyik tovább az ország módszeres lerablása, csak minden hír és minden hang elvész a vérzivatarban. Ki lett ez találva, de nagyon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!