A román külügyminiszter édesanyja

Ezt a Szijjártó nevűt tényleg el kéne zavarni a jó francba, mielőtt valami háborúba rántaná bele az országot, bár lehet, hogy ez a felsőbb utasítás. Kiderült, ugye, hogy az ország körbekerítésének, hermetikus lezárásának eszement buzgalmában most már a magyar-román határon, a magyar-szerb-román hármas határtól “ésszerű távolságig” húzódó kerítés megépítésének előkészítéséről döntött a kormány.

Erről megvolt a maga véleménye Bogdan Aurescu román külügyérnek, aki szerint a határok lezárása autista és elfogadhatatlan cselekedet, amely sérti az Európai Unió szellemiségét. Szép dolog volt a jó Bogdantól, hogy ilyen illetlenül fogalmazott? Egyáltalán nem volt komilfó, de hát ezek ilyen idők.

És ahelyett, hogy ha már leautistázták a mi egyetlenünket – aki itten a balfasz döntéseket hozza, mint tudvalévő -, azt mondta volna a tarajos, hogy te meg hülye vagy, ami ugyan óvodás szint, de legalább hasonló súlyú visszacsapás lett volna, egészen más, hihetetlen dolog történt.

szijjártóOlyan, amely pár mondatban hordozza magában, s mutatja meg ennek a tébolyult rezsimnek az eszenciáját. Szijjártóból előjött a régi ösztön, amikor még kiscserkészként az volt az egyetlen feladata, hogy szidja az ellenzék kurva anyját, amely abból állt, hogy kiállt a színpadra, és belesóhajtotta, hogy az MSZP meg különben is lop, és ráront nemzetére, a magyar emberekre.

Ez történt most is, csak nemzetközi szinten, ami – valljuk be – igazi hungarikum, ilyet is csak mi, helyesbítek, a Fidesz nevű zárt osztály tud produkálni. A külgazdasági és külügyminiszter így reagált: „több szerénységet várnánk el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől”. Ez valami olyan szint, mintha azt mondta volna, hogy te csak ne pofázz, mert az anyád ribanc volt, ami valljuk be, igen csak hathatós érv, különösen a külpolitikában. Sőt, ezen kívül azt is állítja ezzel, hogy egy bűnöző irányítja Romániát, ami igen figyelemre méltó teljesítmény.

De ez sem volt elég, előjött a jófajta nacionalizmus, tetézve azzal, hogy burkoltan a román államiságot kérdőjelezte meg, ím ígyen. Bogdan Aurescunak semmi alapja sincsen arra, hogy sértegesse Magyarországot, a magyar embereket. Mi egy több mint ezer éves állam vagyunk, amely történelme során többször kellett, hogy megvédje nemcsak magát, hanem Európát is. Ez most is így lesz, ha tetszik a román külügyminiszternek, ha nem.

Értve vagyunk? Zárásként pedig a mostanság divatos befejezés: a Külgazdasági és Külügyminisztérium hétfőre bekérette Románia budapesti nagykövetét. Lehet ehhez valamit is hozzátenni? Nem lehet, illetve csak annyit, hogy még egyszer elmondom azt, amit pár napja. Kurva rossz vége lesz ennek. Ám kiegészítem: hacsak nem állítjuk meg Arturo Uit.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!