Zizeg a CÖF – nekik Mohács kell

Béke van, ilyenkor ne meneteljünk! Ezt üzente Orbán véres szájú hívei közül a legvadabbaknak, annak az alakulatnak, amely békemenetnek nevezi azt a szeánszot, amikor a gyalogló csótánynép az általa vélt kommunisták és hazaárulók szidalmazásával foglalatoskodik. Legfőképpen az ötös számú tagkönyv tulajdonosa, haverjai, és a megvezetettek, akik, miután leszálltak a buszról, ahová valami isteni sugallat nyomán tévedtek, legszívesebben liberálist ennének vacsorára. Mindezt Jézus nevében, persze. A baj az, hogy az elszabadult nyáj nem hallgat már saját juhászára sem, akit sokkal inkább nevezhetnénk kondásnak, ha az általa gründolt sokaságot nézzük, a végeredményen ez nem változtat semmit sem. A gyógyszer elgurult, az ápoltak kötözködni kívánnak, mert nekik Mohács kell, bármi áron. S amikor már pártunk is be van szarva, mint hallani lehet, felülvizsgálná kommunikációját – nem a döntéseit -, torz eszméjének élharcosai bekeményítenek, és mégis aktivizálnák magukat.
a0000
Újabb békemenet készül ugyanis “a kormányt és képviselőit ért támadások miatt a baloldali uszítások ellen” december 1-jén – ha hinni lehet a pécsi Fidesz honlapja üzenőfalának. Onnan ugyanis néhány tegnapi üzenetváltásból kiderül: a Civil Összefogás Fórum békemenetet szervez – amúgy egy pécsi kormányellenes tüntetés kapcsán -, ráadásul a Stadler Mária néven írt, CÖF-ként aláírt bejegyzés azt sürgeti a kormánynál, hogy “a baloldali provokátorokkal szemben” alkalmazza a katasztrófavédelmi törvény polgári védelmi kötelezettségről szóló pontját. Így ugyanis megakadályozható lenne “a baloldali tömörülések diákokat megcélzó uszító tevékenysége”, illetve “tömegbázisuk kiszélesítése”. Stadler Mária – vagy alteregója – jegyezte ezt a csodát. A megnevezett ugyan tiltakozott, hogy ő írta volna a posztot, majd a CÖF is tagadta, hogy szervezkednének. De miközben hárított a CÖF, a pécsi Fidesz oldalán tovább folyt a szervezkedés, a hajóágyú elszabadult. Az ügy előzménye, hogy Fodor Ibolya pécsi fideszes képviselő egy Facebook-bejegyzésében hazaárulónak titulálta az utcákon tüntetőket. A bejegyzésért csúnyán kiosztották az internetezők, a helyi Fidesz nem határolódott el tőle, és elnézést sem kért a történtekért senki.

Ebből az lett, hogy a népszerű közösségi portálon december elsejére elkezdett összeállni egy Fodor Ibolya hazaárulózása elleni demonstráció Pécs főterére. Ami viszont úgy tűnik, felszította a kedélyeket a Fidesz szimpatizánsai körében. Ha a posztnak valóban hinni lehet, akkor a “Békemenet felkeresi majd a pécsi középiskolákat, valamint a PTE kampuszait és felvilágosító oktatást tartanak a diákoknak, egyben felszólítják „az intézmények vezetőségét, hogy a HaHa és KIHA képviselői kerüljenek kizárásra az oktatási intézményekből”. Este aztán Pécs főterére vonulnának, mint írták: hogy „megakadályozzuk a baloldali szervezetek puccs kísérletét és kiálljunk a kormány képviselőinek a becsületéért”. A csúcs azonban mégsem ez, hanem a kezdeményezés, hogy a kormány alkalmazza a „baloldali provokátorokkal szemben” a katasztrófavédelmi törvény polgári védelmi kötelezettségről szóló pontját, „megakadályozandó a baloldali tömörülések diákokat megcélzó uszító tevékenységét és tömegbázisuk kiszélesítését”. Azaz, vagy arról van szó, hogy a fiatalokat gyorsan berendelik polgári védelmi szolgálatra, hogy a provokátorok ne tudják elbutítani őket, vagy az utóbbiak kapnak behívót, hogy ne tudjanak agitálni.
stadler-qpr
Bár a mondatokat CÖF aláírással zárták, a komment feladója egy bizonyos Stadler Mária. Stadler Mária egyébként az a fideszes aktivista, aki 2008-ban egy rejtett videó tanúsága szerint azt mondta Budaházy Györgynek: “Ha maguk radikálisok lennének, akkor vennének stukkert és lelőnék ezt a rohadék Gyurcsányt”. Stadler később elnézést kért a szavaiért, közleményben meaculpázott arról, hogy soha nem kívánta a volt miniszterelnök halálát. Mindez már történelem, és ebben a kontextusban kevéssé releváns. Az már sokkal inkább, hová jutott pár év alatt egynéhány Fidesz-hívő agya. A demencia eluralkodott, mindez párosult a vak hittel, amiről Szent Ágoston mondta meg a tutit: hiszem, mer képtelenség. Így a Fidesz nevű egyház küldetése a végéhez közelít, a tébolyt jobban fokozni már nem nagyon lehet. A narancs hívek dzsihádot hirdettek, és úgy vonaglanak, tutulnak, mint arab testvéreik a burnusz mögött. Macsetéjük egyelőre nincs, de még lehet. Él az igazság, nem az a nehéz, hogy utcára vigyük az embereket, az inkább, hogy vissza is hozzuk őket onnan. Ezt vagy nem tudják, vagy nem akarják megtenni a kollégisták, a helyzet fokozódik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!