Stadion a világ közepén

Április 21-én, húsvét hétfőn avatják a felcsúti stadiont a hagyományos húsvéti ifjúsági futballtorna, a Puskás-Suzuki-kupa döntőjével. A Puskás Ferenc Akadémia ministadionja a Puskás Akadémia Pancho Aréna nevet kapja. Az ünnepség este hatkor, a meccs pedig hétkor kezdődik – olvasható a labdarúgó akadémia honlapján.

A belépés ingyenes, ám a Pancho Aréna befogadóképessége véges, ezért regisztrálni kell a honlapon. A kérelmek elbírálásánál előnyt élveznek a helyi lakosok, a környékbeliek, a Puskás Akadémia sportolói, nevelői, alkalmazottai, partnerei, a stadion építői. A megnyitóünnepséget és a Puskás-Suzuki-kupa döntőjét élőben közvetíti a Sport Televízió, valamint a Duna Televízió is.

Ha már ez a honlap szóba került, azon ilyenek is olvashatók az archívumban egy helyi edző bácsi tollából:

“Jézus Krisztus, vezető edzőként már több mint kétezer éve dolgozik azon, hogy egy nemzetközi csapatot hozzon össze belőlünk. A cél az volna, hogy együtt nyerjünk vele az univerzumkupán. Az ellenfél kemény, úgyhogy nem mindegy hogy hogyan játszunk! Tehát az edzőnknek sok a dolga. (…) alkalmassá teszi az edző a csapatkapitányt, hogy segíteni tudja a játékosokat, a felkészülés és a játék során, akik még nem tudnak olyan jól együttműködni a többekkel. A jó vezető edző (Jézi tata) mindig a szívén viseli az utánpótlás-nevelést. (…) Minden egyes csapattag ott van a társa sírjánál, nem csak a közeli barátok. Ez a jó csapat tudja, hogy az élet legnehezebb meccseit egyedül megvívni nagyon nehéz, talán nem is lehet. Ezért különösen nagy figyelmet fordít arra a jó csapat, hogy egyetlen csapattagnak se kelljen egyedül se megszületnie, sem pedig meghalnia! (…) Gondoltál- e már arra, hogy Krisztus felcsúti csapatában, velünk focizz?” (sic)

Amúgy ezt az embertípust azt ilyen rendszerek termelik ki. Ahol a tehetséget leváltja a “tehetség” (azaz mi mondjuk meg, ki a tehetséges), ott a szervilizmus életképes stratégia. Ez különösen igaz olyan embereknél, akiknek nincs énképük, így nem probléma ezek után a tükörbe nézni. Ott úgyis alapvetően senki sem nézne vissza, így mindig van hely a “példaképnek”, hogy ezt az űrt betöltse. Kíváncsian várom és figyelem, hogy a csúcsra járatott pátosz gyakorlatilag már a határokig kitolt és kihasznált (nemzeti) giccsfaktor elegendő lesz-e a következő négy évben is a kormányzatot támogató választók ilyen széles rétegének meggyőzésére.

Fejlődéstörténet

Biztosan megtörténik a csoda, és kétmillió néző lesz, mint anno a Kossuth téren, ezt a szervezők mindenképp szeretnék elérni. De volt itt ilyen is, megint csak a Puskás Akadémia honlapja szerint:

„A felcsúti templom felújításáért adott jótékonysági koncertet Mága Zoltán sztárvendégeivel. A katolikus templom részben közadakozásból újult meg. A munka tavaly június elején kezdődött, és augusztus végére fejeződött be. Ehhez nyújtott anyagi segítséget a világhírű hegedűművész, aki Felcsúton Puskás Akadémia kollégiuma melletti füves területen lépett fel. A Mága-koncertre ingyenes buszjárat indult, a Tabajd-Alcsútdoboz-Felcsút-Bicske-Felcsút útvonalon szállították az érdeklődőket, A maga eszközeivel a Puskás Akadémia is hozzájárult a katolikus templom felújításához azzal, hogy a restaurálás ideje alatt az akadémia kápolnájában biztosított helyet a vasárnaponkénti szentmiséknek is”

Kerek a világ

Innen a távolból magam nem tudhatom, hogy milyen állapotban leledzhet a felcsúti Nagyboldogasszonyhoz címzett templom, de biztosan romos, ha már a nemzet első számú zenei mókamestere, maga mágus Mága Zoltán adta arra a fejét, hogy azt meg köll menteni, ami nemes gesztus, szó ne érje a háza elejét a mindig mosolygó zseninek, aki amúgy egymaga képes megtölteni a Papp László Arénát szilveszteri utómulatságokon a fehér öltönyével, mely produkciót aztán a közszolgálati – ugyan már királylány – televízió cafatosra ismétel, még jó, hogy mostanság nem épp ezt adják, de ne kiabáljuk el.

Amúgy jó állagúnak tűnik ez az építmény – már ami képet föl bírtam róla lelni, ezt a benyomást kelti -, de biztosan ráfért egy kis ráncfelvarrás, ha már Szent István e helyen ajánlotta fel Máriának az országot a legendárium szerint, akkor nehogy már egy koszlott fészekben dícsérje az Urat az a pár ember, aki éppen nem meccsen van. Visszatérve Mágához: olyannyira sikeres volt az újabb nemzetet egymásba kapcsoló jamboree, hogy egy füves téren – vö: legelő – köllött megtartani a varázslatot, hogy biztosan elférjenek a jóemberek, akik olyannyira szívükön viselik a templom sorsát. Zárójelben megjegyezné az ember, ha Bajnainak arra szottyant volna kedve, hogy Mágát bámuljon a világ közepén, akkor vajon ezúttal bejuthatott volna-e, de ez csak gonosz mellékszál. Amúgy immár – ugye -, megépült a másik templom, csak ezt stadionnak nevezik, és három milliárdba került.

A csodák azonban néha lelepleződnek, mint egy másik falusi futball meccsen, ami így zajlott le: „Egy alsóbb osztályú magyar mérkőzésen egy játékos egy kisebb ütközés után úgy terült el a földön, mintha komoly sérülést szenvedett volna. Ellenfele sárga lapot kapott, ám úgy tűnt, még ennél is komolyabb sérülést okozott, de aztán egy nézői beszólás miatt a „sérült” úgy pattant fel, mint egy megriasztott nyúl. Villámgyorsan felépült. A pálya széléről készített felvételen jól hallhatók a szimulálást sejtő nézők bekiabálásai, amit sokáig tűrt is a játékos, a cérna viszont a “földet rá!” beszólásnál szakadt el nála. Heves tempóban rohant ki az oldalvonal mellé, hogy számonkérje a közönséget, amelyet azzal is megfenyegetett, hogy még egy ilyen beszólás, és levonulnak a pályáról.” (mifocink.hu)

Nos, ilyenekre lehet számítani dögivel, és ha mindezen események a felcsúti stadionban zajlanak majd a szotyi ropogása közben, akkor a helyiek újabb bizonyságát találhatják Isten létezésének, és minden folyhat tovább a maga Orbán által kitaposott medrében, míg csak a lufi nagyot pukkanva, jóadag szart hagyva maga után el nem tűnik a ’csúti szakrális térben

Mágia

E helyt egyébként már korábban is születtek csodák. 2009-ben Felcsút község volt az egy főre jutó havi jövedelem alapján a leggazdagabb magyarországi település 171 092 forinttal, megelőzve Budapest II. kerületét is. Ez valóságos gazdasági boom volt, mert Felcsút 2008-ban még a 336. helyen állt. Ez a gazdasági úrfelmutatás a mai napig folytatódik, emberek hirtelen a semmiből válnak milliomossá, mint például Mészáros Lőrinc, egykori gázszerelő mester, Felcsút birkaszar-lopásról is elhíresült polgármestere, a felcsúti fociakadémia elnöke, a helyi gazdákat kisemmiző állami földbirtok-politika egyik első nagy nyertese, a megyében található, haszonbérleti szerződésre kijelölt állami földek egynegyedének a bérlője, a Mészáros és Mészáros Kft., A Búzakalász 66 Kft. és a Mészáros Autó Javító Kft. tulajdonosa. Nos, ő volt az, aki idén megszavazta magának, hogy csekély nyolcszáz millió forintot osztalékot vegyen ki cégeiből, de akkor meg kéne kérdezni, ebből nem futja a templomra pár milka tán? A jelek szerint nem, mert az ő magántulajdona szent, jobb az Isten házát – is – a köz pénzéből megújítani, ez így tisztességes, mert így megy ez Mária országában.

Mindegy is volna, már nem is érdekel, mutyizzanak ezek ott, ami jólesik nékik, csak ne nézzék hülyének az embert, de sajna annak nézik, és ami még nagyobb baj, közönség még mindig van hozzá, tehát adás is van.

Vissza az ünnephez

A lényeg: a csapat a csúcson, a stadion megépült 3500-as befogadóképességgel az 1800 élő lelket számláló mintatelepülésen, és így lesz kerek a világ. Ja még annyit: hogy megtölthessék a létesítményt majd a későbbiekben, Bicskéről is várnak szurkolókat, s hogy ne kelljen sokat gyalogolniuk a felsőbbrendű sport élvezetéhez, államosították az onnan – mármint Bicskéről – erre felé vezető vasútvonalat, és a szép jövőben pöfögni is fog a járat, amelynek első megállója a kiindulási ponttól éppen itt lesz, Felcsúton. (Nem Ócsán, de ez csak egy nagyon rossz, indulatos élc volt.) Szóval van öröm a népnemzeti Makovecz által megálmodott – így fával bőven dúsított – stadion, és annak környéke mentén, tán akkora, hogy ’alunni sem tudnak az éjjel, bezony.

Kiderült azonban, hogy most mégis ők nyerték a legtöbbet, hiszen az Orbán által alapított akadémia a sport céljára visszaforgattatott adókból hogy, hogysem uszkve két és fél milliárdot kapott valahogyan, a második a Debrecen volt tán hétszáz millióval. Persze ezek a pénzek az utánpótlást kellene fejlesszék, ez volt a törvény oka és indoka, mert a szemét junijó kikötötte, hogy ilyenfajta lóvé-átirányítások csak erre a célra használhatók, és mit ád a jóisten, ezt a kócerájt Puskás Akadémiának nevezik amely intézmény számolatlanul ontja a tehetségeket nem csak a magyar, hanem az egész Univerzum labdarúgásába is, ilyképp a dolog lerendezett, úgy jogilag.

Mint ahogyan az is, hogy ez a csapat évi háromszáz millióból gazdálkodik – jóval több lóvéból, mint akárhány ma is regnáló első osztályú hazai alakulat, de mit tehetnének szegények, ha két ököllel verik az ajtót a befektető-támogatók, úgymint: MOL, OTP, CBA vagy a Közgép. Ennek persze nehéz ellenállni, így hát nem is teszik, elfogadják szerényen. Áttételesen már lehet a legtöbbet kapni, hiszen ennek a mutyinak már nem Orbán, hanem falujának polgármestere a vezetője – pardon, ő is támogatja a csapatot -, de már mindegy is.

Tehát eljött a szép, új világ. A teraszról nézheti majd a legfrissebb magyar aranylábúakat Viktor, hacsak a fák nem zavarják a kilátást. De nem baj, átsétál majd a birtokától néhány méterre megépült stadionba – lehet, gondolt gondtalan nyugdíjas éveire is, hogy ne kelljen túlságosan messzire menni -, s akkor kezeiből tölcsért formázva bekiabálhatja a gyep közepére az általa kitalált rigmust: „Ne mi nyerjük a legtöbbet!”. De ezt akkor már senki nem fogja érteni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Legutóbbi bejegyzések