Valamennyi bejegyzés

A hülyeség ára – Strasbourg igazságot oszt

Most nincs kedvem szorozgatni, hogy Kövér hülyesége hány millióba fog fájni, de ez a tétel smafu lesz ahhoz képest, amelyet a mindenféle mutyik bedőlése okoz majd. Na, akkor fog a kollégistákra szakadni a plafon.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Kövér, az elefánt

Túlságosan kinyílt a virtigli komcsigyerek csipája, csak ül ott magának a pulpituson, kezével a szaros vödörben könyékig, és a riadtan remegő bajszából hulló korpa közt azt lesi, kire kenhetne belőle még egy kicsit.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Fekete lukunk

Szomorú ez. Nem azért, mert O.V.győzött, hanem velünk van nagyon kibaszva efftássak – ezt csak úgy barátilag, ugye -, de nagyon. Ugyanis kénytelenek leszünk ép elmével megélni, hogy igyekszik majd fölzabálni az agyunkat.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A tökös üstökös: Bayerok

Több mint 44 milliárd forintot fizettek be a költségvetésbe az egészségre károsnak ítélt élelmiszerek gyártói a népegészségügyi termékadó bevezetése óta.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A kommunista Kövér bolsizik

Akinek a feje nincsen benne a Kedves Vezető seggében nyakig, úgyis látja, és tudja.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Kövér Jézuskája

Nem maradt karácsonyi ajándék nélkül az országgyűlés elnöke. Megnövelték kedves játékszere, a parlamenti őrség létszámát.

Posted in Egyéb
Tags: ,

A földre köpni szabad

Kövér házelnök újított, és rendet tesz, mint Ferenc Jóska Krúdynál.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!