A kommunista Kövér bolsizik

Csodálatos az emberi lélek.

Az a manus, aki kommunista aktivista, KISZ-titkár volt, 1986. február-szeptember között a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának munkatársa, 1988 novemberében a frissen alakult Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) alelnöke lett (a másik MISZOT alelnök Gyurcsány Ferenc volt, hehe), most bőszen bolsizik.

Nézzük, most mit rittyentett a lelkem Balkányban, egy hasonló takony mellett kampányolva: A fideszes jelölt minden ellenfele hétpróbás gazember, a bolsi banda nem változott 1917 óta. A brüsszeli elvtársak falaztak az előző kormánynak, a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság pedig államilag támogatott banditizmus volt.

Szép ez így együtt nemde? Valamint annyira jellemző a Fidesz-re, de leginkább Kövérre. Svejk és az ő bölcsessége jut róla az eszembe: „Švejk pedig azt gondolta, hogy ő már sok hülye tisztet látott, de az ilyen, mint Dub hadnagy, mégiscsak ritkaság az ezrednél.” Persze lehet ilyen vigyorgósra venni a dolgot, csak az a baj, hogy ez, és hasonszőrű, az országot szétlopó haverjai hatalmon vannak, a jelek szerint mindenáron ott is akarnak maradni, és ezért minden aljasságra képesek. Mert ha Kövér nem hülye – ez nem bizonyos -, akkor bizony ő a hétpróbás gazember. Olyan ő, mint az óvodások, akik az elkövetett csínyt rögtön a másikra fogják. Csak az ő esetében nem csínyről: súlyos bűnökről van éppen szó. Csak röviden.

Az alkotmány szétverése, új, konszenzus nélküli pártalkotmány szerkesztése. Schmitt Pál a Sándor-palotában. Megfigyeléssel fenyegetett köztisztviselők, visszamenőleges 98 százalékos adóztatás. Az alkotmánybíróság szétverése, amely immár korlátozottan ellenőrizhet, ha akar egyáltalán. Pártkatonák a Költségvetési Tanácsban, az Állami Számvevőszékben, a médiatestületben, az ügyészség élén. Botrányos médiatörvény, amely nem más, mint a cenzúra bevezetése, pártos “közszolgálati” hírszolgáltatás. A sajtó munkájának akadályozása a Parlamentben, házi DJ-ből tévéintendáns…

Ez a kezdet volt, és rohadtul nincs kedvem folytatni. Akinek a feje nincsen benne a Kedves Vezető seggében nyakig, úgyis látja, és tudja. A klasszikus bolsi banda ott van éppen Kövér oldalán, de ezt is tudja minden józan magyar, és ezzel befejezem.

Zárásként azért egy kis múltidézés:

Kövér László, a Fidesz ügyvezető alelnöke 2002. március 14-én ezt mondta Szombathelyen: „Szóval egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk.”

Ez az ember semmit nem tanul.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!