Valamennyi bejegyzés

Vajnáné, a filozopter, meg Orbán műfeje

Isten a tudója, nem bántom én a két amazont, csupán azt kívántam demonstrálni, mi történik, ha miniszterelnök úr temérdek gondja mellett – midőn kivont karddal áll az ormokon – kis időt szakít más, kevésbé fontos területekre is. Ez. És még az is, hogy amikor nézgelődtem ezen írás kapcsán a neten, a guglin találtam egy cikket, ami érdekes lett volna. Szerzőként az állt ott, hogy nol. Aztán ezt mondta a gép: Not Found. Mert miniszterelnök úr érdeklődött.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Riadalom

Magam is riadok és botránkozok olykor aviktor miatt, aki ember egy egész ország fejét rugdalja kitartó buzgalommal, és garázdálkodik is de mennyire, vádirat meg egy körömpiszoknyi, annyise sincsen.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Recseg a felszín – körkörös félelem igazgat

A Fradi pálya fölött áthúzó két szerencsétlen Gripennel kapcsolatos összes adatot titkosították, Mészáros Lőrinc, a felcsúti basa nem áll szóba az újságírókkal, L. Simon megfenyegette magát a magasságos hírtévét, a Magyar Nemzet ekézi a kormányt, Simicska állítólag nem áll szóba Orbánnal, akinek a házát újra szorosan őrzi a TEK. A még föl sem épült birodalom alkonya mutatkozik, és hiábavalón. Ilyenkor jól jönnek a pörök.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Dopeman Laci mi van a kosárba’? – Viktorunknak feje, keze, lába

Dopemant beidézték a rendőrségre a tavaly a Szolidaritás tüntetésén történtek miatt. Akkor egy Orbán Viktort ábrázoló hungarocell szobrot lepleztek le, amit ledöntöttek, a rapper pedig odébb rúgta a szobor leszakadt fejét, illetve a színpadra is felvitte azt. Garázdaság minősített esete miatt indult az eljárás.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!