Pityinger Dopeman Lászlót beidézték az I. kerületi rendőrkapitányságra a tavaly ősszel a Szolidaritás tüntetésén történtek miatt. Akkor az ellenzéki demonstráción egy Orbán Viktort ábrázoló hungarocell szobrot lepleztek le, amit ezután ledöntöttek, a rapper pedig odébb rúgta a szobor leszakadt fejét, illetve a színpadra is felvitte azt. Garázdaság minősített esete miatt indult az eljárás, éspedig a fej odébb rúgásáért, illetve a színpadra való felcipelése okán. Ezek szerint fejjel szarakodni nem, szobrot dönteni azért lehet, akkor azt köll szorgalmazni. Ilyen egyszerű
De őszintén: érdekel ez még valakit? Az égvilágon senkit se, az egész pörformanszot rég belepte a tavalyi nemlétező hó, meg a két választás Magyarországon, amelyen a népek bizonyítottan nyilvánították ki ostobaságukat. C’est la vie, ahogy a közmunkás mondja az átképzés után. Akkor miért szorgalmazza a rendőrség Pityinger felnégyelését éppen most, közel egy évvel a történtek után, amikor elég lett volna akkor és ott szimplán főbe lőni, és zavarok nélkül elrendeződött volna a dolog. Végtelenül egyszerű, választások jönnek megint, s mivel a meghurcolható – épp a nevezetes dátumra időzített – rabláncon való elvezetésre alkalmas szocik száma véges, új marionettet kellett találni a generált cirkuszhoz, hogy aktivizálják a lankadni látszó szavazóbázist.
Ellenség mindenképpen szükséges, hiszen kellemetlen adatok láttak napvilágot a köz véleményének kutatóitól. A fidesz-nyikhajok támogatottsága egy hónap alatt hét százalékkal csökkent, amit nem lehet szó és tettek nélkül hagyni. Egyszer kell győzni, de akkor nagyon, mondta a múltban a fő ideológus, de telhetetlen egy alak, ezt már többször bizonyította, egyszerűen nem ismeri a mértéket. A veretes kijelentés óta mindösszesen már legalább négyszer győzött „de nagyon”, olyannyira, hogy ezek következtében lehetőséget kapott arra, hogy totálisan szétkúrja az országot, és szerencsétlenségünkre ezzel alaposan élt is. Oly módszeresen, hogy ellenzékével együtt a nemzet nagyobbik fele alig bírja kiemelni a fejét a mocsárból, kétségbeesésben pedig néha mű-szobrokat döntöget, ami ugyan pótcselekvés, de röpke időre megnyugtatja a lelket.
A másik szempont a basi lelkében rezgő, gondosan titkolt, de a szavak szintjén túl megnyilvánuló zavar csitítása lehet. Hiába mondja ugyanis a megszokott, már unalomig ismert lózungokat, feje rángása, nyelvének önálló életre kelése, az ajkak spontán nyaldosása, a szinte tik-elő szájmozgások a tudatalatti megbomlott harmóniájára utalnak. De legalábbis skizofréniára avatott értők szerint. Csúnya egy baj ez a skizi, ráadásul megspékelve a narcisztikus hatalomvággyal olyan elegyet alkot, amely hajlamos diktátorkodni, s ha leplezetten is, de az örökös miniszterelnök efelé tendál. Diktátorok szobrát egy idő után le szokás dönteni, a szobor fejét győzelmi jelként magasba emelni, még ha műanyagból van is. Viszont hungarocell ez az egész időtöltés, és az eredménye is annyi. Egy jobb szél földönti, mint a szombathelyi diadalívet, ugyanúgy a valóság méla utánzása csupán.
Viszont a minderre adott reakció félelmet is mutat. Orbán már régebben körkörös védelemmel kerítette el magát a külvilágtól. TEK-es egyenruhásokkal, civil ruhás fogdmegekkel, hogy megközelíteni se lehet, házát, az egész utcát egy éve szigorúan őrzik, páncélozott autóval lavázik a világban. Csoda, ha fingja sincs arról, mi történik a fején kívül? Csatlósai sem elég tökösek, hogy elmondják neki az igazat. Ezek már olyan magasságok, hogy szobrok borogatása mit sem változtat a dolgok menetén. Sokkal inkább állítani kéne neki ilyen jószágokat, ha másért nem, legalább azért, hogy legyen mit ledönteni elcseszett horgadásunkban, ha már elfehérül a száj is.
Vélemény, hozzászólás?