Riadalom

beteg gyerekrajzDopeman-t szekálja az ügyészség. Nincs ezzel semmi gond, ha rajtuk múlna felnégyelnék Poltnak, hogy früstökölhessen belőle, miután nyárson megpirították. Erre a villásreggelire beneveznék aviktort, aki bizonyára meghívná KGB-s cimbijét is, neki a hírek szerint amúgy is ízlett a magyar húsleves. De aviktor mondaná néki: idesüss egykomám, ez nem piskóta, és nem is Pussy Riot, és senemám Hodorkovszkij, ez itten a Dopeman-nak keze, feje, lába. Farát, vagy combját? És lehetne cupákolni.

Megszületett a vádirat a rapper ellen, eszerint a tüntetésen, ahol aviktor is fellépett faragott képmás formájában, a szervezők ledöntötték a magát-őt ábrázoló hungarocell szobrot, majd amikor a földre zuhant, a rapper belerúgott a testről levált és elgurult fejbe. Az ügyészség szerint “Ez megbotránkozást és riadalmat válthatott ki azokban, akik akár a helyszínen, akár a tévében látták az eseményt.” Valamelyik kerületi lerakat az ügyben nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság bűntette miatt nyújtott be vádiratot. Istengyalázás nem volt hiába való szájra vevés miatt, a tömeg azt skandálta: RBNVKTR.

Vádirat azonban van, és akkor? Ilyenből már annyit nyújtogattak be, mint égen a csillag, végül is ez a dolguk és kedvelt szabadidős tevékenységük – más néven hobbi – is egyben. Szakmányban gyártják ezeket, és a jóistennek egyelőre hála, ugyanilyen rendszerességgel pattognak is vissza a bíróságról. Ez egy nemzeti magyarosch játék, amely során mindenki egyaránt igen jól szórakozik, játékos, néző, az egész elcseszett ország együtt szurkol vérmérséklete szerint, és még vénaszkennerezésen sem kell átzuhanniuk, mert ez Kubatovnak csak a peremterülete.

Szóval a pörformansz riadalmat és megbotránkozást okozott, ezt sikerült összehozni súlyos hónapok alatt, és ez – valljuk be – igencsak dicséretes teljesítmény. Magam is riadok és botránkozok olykor aviktor miatt, aki ember egy egész ország fejét rugdalja kitartó buzgalommal, és garázdálkodik is de mennyire, vádirat meg egy körömpiszoknyi, annyise sincsen. Ez a mi bajunk, amit viszont a keresztényi szeretet nevében lehet majd orvosolni, ha eljő a kiszavazóshow, vagy még elébb. Ez a jövő muzsikája, amelyben azért is bizakodhatunk, mert úgy tetszik, ott az ügyészségen sem mindenki teljesen idióta.

szűz máriaA nemzeti jelkép megsértésének vétsége miatt indult nyomozást ugyanis már korábban megszüntették. Szusszan, megpihen. Ez az állítás csupán egy, azaz egy következtetést enged meg a formállogika szerint, mégpedig azt, hogy aviktor, mint nemzeti jelkép szóba került valamely janicsár fejében. Mibennünk pedig ez kelt őrületes és alapos riadalmat, mi több, megbotránkozást. Az istentelen ember, aki vagyunk, málladozó zsoltáros füzete után kap, és vernyogó dalra fakad, hogy aszondja: éééédes jízus lééégy velünk, mi egyeeetlen ööörömünk. Vagy Bizottság bakelitért nyúl, és tanulmányozza a nyűtt borítót, amelyen ez áll: dagdugó, varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ, esetleg: kalandra fel!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!