Valamennyi bejegyzés

Álmaidban a vizitdíj visszainteget

Mint az ismeretes a múlt ködéből, kies hazánkban 2007. február 15-től 2008. március 31-ig kellett vizitdíjat fizetni az orvosi rendelőkben. Háromszáz forintot, de nem mindenkinek és nem minden esetben. A különféle mentesítések miatt a lakosságnak uszkve kétharmadát érintette igen csekély mértékben, azokat, akik nem tartoztak a legrosszabb egészségi és anyagi

Read More…

Posted in Egyéb

Röszke, Brüsszel

2015. szeptember 4-én, miután a menekültek nem bírták, hogy Orbán egy halomba terelte őket, hogy a tömeggel riogatni tudjon (kampányt építsen rá, majd vészhelyzetet hirdessen, de ez akkor még odébb volt), szóval a menekülők saját szakállukra megindultak nyugat felé, a NER pedig látványosan buszokkal szállította őket Hegyeshalomig, hogy ráborítsa őket

Read More…

Posted in Egyéb

Hőmérővel hergelni

Azt mondta Orbán Viktorunk Kötcsén az égből pottyant sajtótájékoztatón, hogy a magyar egészségügy robog előre, mint a MÁV gyorsvonata (a hasonlítást már mi tettük hozzá szimpla gonoszságból, de a robogás megáll). A kikérdezett állításának indoklásául előadta, hogy ma nyolcezer orvossal több van az ágazatban, mint 2010-ben, de az ezt igazoló

Read More…

Posted in Egyéb

Fidesz, bűn, büntetés

Bese atya orgiái, de legfőképpen az, hogy kiderültek, megmozgatta a Fidesz(KDNP) fiúkat, hogy akkor ezzel valamit tenni is kellene. Főleg, hogyha felújították a piliscsabai Szűz Mária Szent Neve Templom homlokzatát, s emiatt hálaadó szentmisét celebrálnak. Pedig ezt el lehetett volna intézni azzal, hogy a szakikat meghívják egy fröccsre, ezzel köszönve

Read More…

Posted in Egyéb

Fiúügyekkel nem foglalkoznak

Orbán Viktor tegnap a kötcsei igehirdetésre érkezvén valami ismeretlen ok miatt egyetlen percre kegyesen megállt az újságíróknak, akik e rövid idő alatt is kérdésekkel zaklatták. Zárójelben megjegyeznénk a kollégákról, milyen bájos, hogy a NER tizenötödik évében úgy buzog bennük a szorgalom, mintha volna esélyük akármely normális választ kicsikarni a „nagy

Read More…

Posted in Egyéb

Bölcs vezérünk magához tért

Olyan jó volt nekünk az utóbbi hetekben, amikor azt sem tudtuk, merre ténfereg Orbán. Vagy, hogy egyáltalán a világon van-e. Az ország nélküle is ugyanúgy rohant a vesztébe, a mocsok is csak úgy folyt mindenhonnan, mintha ő beszélt volna a Kossuthon, Nagy miniszter egyedül is el bírt indulni Kínába újabb

Read More…

Posted in Egyéb

Lánczi tátott szájjal indul bele

Mint emlékezhetünk, az EP április 10-i plenáris ülése azzal zárult, hogy fölsorolták, mi a bajuk Lánczi Tamással, az ő hivatalával, és a magyar úgynevezett szuverenitásvédelmi törvénnyel. A lehető legegyszerűbben kifejezve az, hogy vannak. Bővebben azt mondták, amit aztán írásba is adtak, hogy a parlament elítéli a nemzeti szuverenitás védelméről szóló

Read More…

Posted in Egyéb

Mobilmánia

Rétvári Bencének mindig meg kell szólalnia. Általában vasárnapi örömhíreket szokott közzé tenni, de most levetkezve ezt a régi szokását, hétköznap gondolta úgy, hogy nem maradhat benne az a mondandó, ami nélkül nekünk, porbafingóknak élnünk nem lehet. Vagy nem érdemes. Mobil-ügyben járult hozzá a tébolyhoz államtitkár elvtárs, amikor két „mérvadó” NER-bigyó

Read More…

Posted in Egyéb

Dögöljön meg mindenki

Mint az ismeretes, Albert Speer – a Harmadik Birodalom főépítésze, később egyben fegyverkezési minisztere, tehát korának Pintér Sándora, aki mindenhez is ért – megtagadta a főnöke, Hitler tata parancsát, és nem hajtotta végre a Néró-parancsot. Ez, a nevében egyébként mókás, de amúgy félelmetes terv azt tartalmazta, hogy az országban mindent

Read More…

Posted in Egyéb

Ez most fájhat nekik

Nem lennénk most az imperialisták helyében, akiknek alaposan túljártunk az eszén. Hogy kontextusba tudjuk helyezni kormányunk – és az élén minden hatalmak ura, Orbán – aktuális csalafintaságát, egy kicsit vissza kell mennünk az időben, amikor, mint emlékezhetünk, a kedves vezető kijelölte az irányt, a gondolkodás ösvényét mintegy egy mondatban, miszerint

Read More…

Posted in Egyéb

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum