Röszke, Brüsszel

2015. szeptember 4-én, miután a menekültek nem bírták, hogy Orbán egy halomba terelte őket, hogy a tömeggel riogatni tudjon (kampányt építsen rá, majd vészhelyzetet hirdessen, de ez akkor még odébb volt), szóval a menekülők saját szakállukra megindultak nyugat felé, a NER pedig látványosan buszokkal szállította őket Hegyeshalomig, hogy ráborítsa őket az EU-ra. Azóta azt is tudjuk, nem kellett volna ilyen apokaliptikus jeleneteknek kialakulnia, de a rezsimnek éppen erre volt szüksége.

Mint ahogyan a legutóbbi szlovák választás előtt Ficónak is, akinek – mint cimborájának és elvtársának – Orbán tálcán kínálta a határára a szerencsétleneket, akik aztán annak rendje és módja szerint annak győzelme után el is tűntek. Magyarországon nem menekültpolitika van, hanem az általuk generálható hatalmi sakkjátszma, a migrációs veszélyhelyzet azóta is, immár kilencedik éve él és virul, de tegye fel a kezét, aki az utóbbi időben eggyel is találkozott, pedig nem a kerítés állította meg őket. Sem Pintér.

Amúgy azóta is permanens a konfliktus az Unió és kies hazánk között menekültügyben, ezért kaptuk legutóbb is a tengernagy büntetést, amit nem sikerült úgy megoldani, hogy nekik is fájjon – illetve jobban -, ám arra a hazugságra építve, hogy az Unió ránk akarja erőltetni a szerencsétleneket, pedig csak azt szeretné, hogy ne éheztessük őket és ne rúgjuk le a veséjüket, nos, emiatt hazánk nekilátott szaralak lenni, ami miatt a brüsszeli polgármester így fakadt ki: „meddig tűrjük még a provokációkat egy általunk támogatott ország részéről?”  

Ennek az előzménye pedig az volt, hogy – mint képünk is mutatja a már berendezett díszletet az autóbuszpályaudvaron -, a NER kegyesen, bájosan és aljasan kijelentette, hogy a menekülőket busszal fogja Brüsszelbe szállítani. Igaz, hogy nem igazán ténferegnek már az országban, de Orbánnak csak egyet kell csettintenie, és Vucic cimborája tálcán rakja elé őket, azaz, annyit buszoztatnak, amennyit akarnak, csakhát ez a fuvar, immár másodjára, ami most csak fenyegetés, de az aljadék módi kiviláglik belőle.

Most egyébként a brüsszeli polgármester lett a hülye, akinek Rétvári elvtárs az üzente, „Polgármester úr, álljon ki a magyar határvédelem jogszerűsége mellett, és akkor a brüsszeli polgárok is nagyobb biztonságban lesznek!” Mindez pedig azért különösen aljas üzenet, mert Brüsszel városának az Unió döntéséhez az ég egy világon semmi köze nincsen, azaz, a magyar állam Rétvárin keresztül azt üzeni egy, a történeten kívül eső városnak, hogy lebombázunk csak úgy üzenetképpen, ahogyan a belga parasztokkal is sakkozott már Orbán.

Erre kevés az a kifejezés, hogy nem komilfó, ez egyenesen degeneráltan aljas. Viszont a NER még büszke is rá, hogy akkor most jól megmutatta ezeknek. Persze. A saját maga minéműségét, és most a generált szarbugyborékban verik a tamtamot. Az előbb csak futólag említettük a díszletet, amelyben utasították a Volánt, rakja ki a feliratra a közlekedési viszonylatot: „Röszke-Brüsszel”, hogy így legyen komplett a színház, mindjárt indulnak a járatok, ha nem teszitek, amit akarunk. Erre a zsarolás szó is enyhe, jobb rá az idióta jelző.

Kiegészítve még azzal, amit amúgy gondolunk mi, és gondol Európa róla, akinek ím újra sikerült megmutatnunk, milyen degeneráltan aljas állam is vagyunk, amelynek nincsen helye közöttük. Mert bár ez az egész tényleg nem más, minta ahogyan a brüsszeli polgármester Alexander De Croo is fogalmazott, „provokáció”, mert vajmi kevés az esély arra, hogy egyetlen busz is elinduljon, de újólag bebizonyosodott, hogy mi ezt tudjuk, csak egyet nem: együtt élni a normális nemzetekkel. Ez már nagyon régen nem megy, itt gomolyog a kis helyi tébolyda.

De, hogy lássuk, amit mi idióta böszmeségnek gondolunk, azt ők nagyon is komolyan gondolják, bekapcsolódott ebbe a történetbe a Párt egyik esze, Németh Szilárd is, aki kifejtette nagy bölcsességében: „Hogy van ez a történet? Nem egy kettős mércének vagyunk az elszenvedői? Dehogynem! Pontosan. Valahogy úgy érzi az ember, hogy nem is az a baj, amit képviselünk, hanem egyáltalán az a baj, hogy vagyunk. Hát mit keresünk mi ebben a történetben?” – Végül is, tényleg mit. A fene se tudja már.

Amúgy is annyi a bajunk összeomló országunkban, hogy ki sem látunk belőle, a működésképtelen, csőd szélén – vagy épp már abban – táncoló valahai hazában kit is érdekelne mindez, ha nem a „magyarokról” festene még eszementebb képet, akik magunk is volnánk, vagy voltunk egykor. És most képzeljük el, hogy amikor Rétvári eszemenése háttérben a buszok feliratával véget ért, a fotók is elkészültek, s elment az üzenet, a sofőr javítja a feliratot mondjuk Penészlek-Kisunyom viszonylatra. Akkor, nos akkor látjuk meg, hol is élünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Röszke, Brüsszel
  1. Yeti szerint:

    A prüsszeli polgi fordítva fogalmazott.
    Az a kérdés inkább, meddig támogatják a provokátor országot?
    Mondjuk 2010 után teljesen feleslegesen, csak a tolvajbanda elképesztő hatalomnövekedését előidézve. Mára a rabolt pénzekből valóságos veszélyű ellenséggé alakulhatott, putyinpincsi ferdeszemmel. A nyála meg a szanaszét hagyott szara súlyosan fertőző!
    Errefelé ráadásul a don sintér se a dagadt szarógépet takarítja el.

  2. Ficzek53 szerint:

    Az osztrák határ mentén élünk! Annak idején, amikor a fő határ -az én fiatal koromban már kevésbé elaknásított- vonala előtt még egy biztonsági zár is működött mesélte édesanyám, hogy ugyanúgy mentek bálokba a túloldalra, mint a szomszédos faluba. Bizony nagyon irigykedem! Azóta újra lehetne bálba menni a túloldalra, igaz bálok már nincsenek! Ne nevessetek ki, de boldog vagyok akkor, amikor a határ mentén sétálok baj nélkül áttévedhetek a másik oldalra. Igaz, hogy még most is körbe nézek, hogy nem kiáltanak-e rám a fák mögül.
    Hát nagyon jó lenne, ha ez megmaradna!

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ne legyen igazam, de állítom ez a sz@rházi náci csürhe, azon dolgozik, hogy a magyar határra visszaállítsák az ellenőrzést a szomszédaink. Utána persze teli pofával el lehet hazudni a birkáknak Brüszelt. (még mindig gombapárti vagyok..🤣)

    Egyébként a hülyeség Cimborazzoja Brüsszel-Röszke-Polgármester Story. Dee tényleg komolyan, lehet ezt a gonoszságot az ostoba eszetlen kocsmai idióta szintet még überelni ?? Emlékszem 2015-re mivel a garázst kinyitottam mindig a szerencsétleneknek éjszakára,víz, kenyér, margarin, vaj, hagyma… És sok kisgyerek, anyuka, család volt.
    Aztán még ez a velejéig romlott köztörvényes bűnöző banda hirdeti a keresztény hitet ?? 🤣
    Hogy komolyan szakadna már rájuk az ég !!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum