Fidesz, bűn, büntetés

Bese atya orgiái, de legfőképpen az, hogy kiderültek, megmozgatta a Fidesz(KDNP) fiúkat, hogy akkor ezzel valamit tenni is kellene. Főleg, hogyha felújították a piliscsabai Szűz Mária Szent Neve Templom homlokzatát, s emiatt hálaadó szentmisét celebrálnak. Pedig ezt el lehetett volna intézni azzal, hogy a szakikat meghívják egy fröccsre, ezzel köszönve meg a munkájukat, de ezeknek mindenhol muszáj (mű)ájtatoskodni. Persze, ahol az iskolatáskákat is megszentelik, ott ezen nincsen mit csodálkozni, így mosolyog ránk a középkor.

Meg persze Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára személyében, aki a Piliscsabán megtartott beszédében indult el a relativizálás és a szar szétkenésének útján, mikor is az eredendő bűn, illetve a katolikusoknál áteredő bűn mélységéig vagy magasságáig emeli a Bese atyával történteket (általa elkövetetteket), mikor is kijelenti „mindig voltak bűnök az egyházban, mi magunk is bűnösök vagyunk, mégis itt vagyunk kétezer éve”. Ettől a gombaszintű hívő viszont eltátott szájjal csodálkozik.

Nem érti ugyanis, hogy akkor Soltész is bűnös, de kétezer éves is emellett, ugyanakkor az viszont világos számára, hogy az államtitkár megfogalmazásában az egyház bűneit ki nem szarja le, a lényeg, hogy attól mert “vannak bűnök az egyházon belül, még merjék megvallani hitüket”. No most, a legutóbbi népszámlálás adatai azt bizonyítják, lehet, hogy a hívek megvallják a hitüket, csak nem az egyházuknak, vagy pediglen és esetleg látva, mit művelnek Isten nevében, meghasonlottak és el is veszítették azt.

Mert Pál apostol is kifejezetten említ olyan bűnöket, melyek kizárják az illetőt az Isten országából: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” (Gal 5,19-23).

Az apostol azonban ad egy rövidebb útmutatást is, amely szerint: „Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát.” (1 Kor 6,9-10) – Íme, hölgyeim és uraim, előttünk áll szinte a komplett Fidesz frakció (plusz a KDNP), és ehhez képest foglalkoznak most ezzel a Besével, Soltész pedig a hit megvallását kéri ennek ellenében vagy emellett, holott, mint kitetszik, nekik nincs közük hozzá.

Mint emlékezhetünk, doktorminiszter urunk azzal tolta el magától a Bese-ügyet, hogy azt majd a katolikusok elintézik maguk közt, mert ő kálvinista, s lám Soltész már intézi is, már majdnem üzletet csinál a bűnbocsánatból. Az áll előttünk, hogy a fideszes (KDNP-s) politikusok egy legyintéssel elintézik, hogy bűnösök. Na és, mindenki az, akkor nem is olyan szörnyű az egész. Ám ez nem így van, a bűn-relativizálás és az, hogy ezt ráterhelik azokra az emberekre is, akiknek semmi köze a kétes ügyeikhez, nagyon gonosz és aljas szarkenegetés.

Viszont ezért látjuk, hogy a piliscsabai hívek feltehetően miért álltak ott tátott szájjal, amikor arról volt szó, hogy bepucolták a templomot csupán, ehhez képest meg a képükbe kaptak egy komplett elméletet arról, hogy ők is bűnösök, de azért vallják meg. Ennek az egésznek olyan kátyú íze van, mint régebben is ugyanennek a Soltésznak az előadásában annak, hogy „ne üljenek fel új szivárványos dolgoknak, azok a gyerekeket tönkreteszik”. Sőt, nagyívű feladatot is kiadott: „Vegyük vissza a szivárvány értékét.” – Ez 1999-ben hangzott el a szájából.

S ím, szinte legott Bese atya ezt 2024-ben meg is tette nekik, s mint kitetszik, ettől csak tátognak, mint a potyka a parton, és nekiláttak mindenféle hülyeségeket beszélni. Mert ebbe az irányba sorolódik az is, hogy megkérdezték Havasi Bertalant Orbán basa sajtófőnökét, miért törölték a Facebook-oldaláról azokat a képeket, amelyeken a bűnös Bese szentelgeti a Karmelitát, amire a sajtófőnök velősen válaszolt: „Mert nem ott van a helyük”. – Akkor viszont hol, ugye, folytathatnánk, és akkor eddig miért ott.

Ám ebből az egészből kezd kirajzolódni a kép, a cselekvési terv, ami a kezdeti sokk után ébredezve a Fidesz tájékán kialakult, s ami az, lehetőleg mindenhonnan eltüntetni a bűnt és a bűnöst, amennyi pedig megmarad belőle, azt szétteríteni a nyájon (szektán), hogy ő is olyan bűnös, mint ez a Bese, nincs itt semmi látnivaló, ez kétezer éve így van, és így is lesz mindörökre, vagy amíg a Fidesz van hatalmon. Cipollai dolgok ezek, a gombákat viszont nem féltjük, mert, mint említettük az ő szájuk így is, úgy is tátva van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Fidesz, bűn, büntetés
  1. Yeti szerint:

    No de ennyi tátott szájhoz honnan lesz elegendő fa(x)erdő?

  2. Ultron szerint:

    Tehát először szent volt, aztán eltávolították, bár nem bűnös, aztán na jó, mégis bűnös, dehát ti is mind azok vagytok, mocskos csürhe! Lehet oszolni.

    Nem is értem, annl Nürnbergben miért nem játszották ki ezt a kártyát. „Persze, felégettűk a fél világot és ipari mennyiségben gyilkoltunk le ártatlan emberi lényeket, de a fenébe is, hát nem vagyunk mind bűnösök? Sőt, mi kevésbé vagyunk azok, mert keresztet viselünk, igaz, ilyen horgosat, de a kereszt az kereszt!”

    Eljön még az idő, mikor hivatalos jegyzőkönyvbe kerül, hogy mi 9 millióan loptunk el egy egész országot szegény fideszesek alól.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum