Valami elemi, megmagyarázhatatlan ösztönön kívül nem igazán tudja az ember, miért a Puskás Arénában rendezték meg a mimagyarok az EPK csúcstalálkozóját. Orbán talán Azahriah művész urat irigyelte meg, aki a tavaszon háromszor is megtöltötte a nézőteret, s ha jobban belegondolunk, a Fidesznek sem volt más célja, mint a buli, illetve
Olyan hangulatba került a Fidesz Trump győzelmétől, mintha itthon lett volna választás, amit megnyertek. Majdhogynem soha nem látott tűzijátékot kerekítettek a fátyolos őszi égboltra, ennek hiányában azonban akkora csűrdöngölés kezdődött, mint valami útszéli fogadóban éjféltájt, amikor bekiabálják, hogy ereszd el a hajamat. Ugyanakkor nem is ez volt a legérdekesebb és
Nagy bajban lehet megbízható káderek terén a Fidesz, ha rehabilitálja Szájer Józsefet. A csatornacsúszós kalandján túl, de éppen azzal bizonyítva ugyanis ő volt az, aki feketén-fehéren bizonyította be, vizet prédikálnak és bort isznak, hiszen maga az alaptörvény fogalmazója volt az, aki szembe ment az általa írt, és a fiúk számára
Mindig érdekes, amikor doktorminiszter urunknak nem papírból kell megnyilvánulnia – legalábbis teljes egészében -, mert olyankor előtör belőle a nem tervezett, mérlegen mért világa. Igaz, ez sem sokkal jobb, mint a tervezőasztalon megrajzolt, de a spontaneitás mindig váratlan örömöket is hoz. Nemzetvezetőnk amúgy is a hatalomba belekábult, pökhendi alak, amikor
Olyan szerencsében volt részünk, hogy doktorminiszter urunk ezen a héten nem pénteken, hanem vasárnap járult a kossuthi mikrofon elé az igehirdetésre. Ettől olyan evangélijom jellege lett az egésznek, csak azt nem hallottuk a végén, hogy a szentmise véget ért, menjünk békével. Ennek persze ontológiai okai is vannak, hiszen vezénylő tábornokunk
Áll a bál Ausztriában. Csattognak a fogak, és ordítanak a delikvensek, olyan a közéleti hangulat, akárha a kies Magyarországon volnánk, s ennek egyetlen egy oka van: arrafelé járt doktorminiszter urunk, maga Orbán Viktor. Aki mintha valami gonosz manó volna valami ócska meséből, hogy amerre megjelenik, jár és kel úgymond, ott
Miközben elámultan és kellően iszonyodva néztük a napokban, ahogyan Orbán és kinyújtott kislábujja, Szijjártó, Virág elvtárs szellemében fokozza a nemzetközi helyzetet, hazánkat pedig valami alsó polcra tuszkolja be a kultúrállamok sorában (ha egyáltalán van még valami közünk ezekhez), nos, mindeközben a rezsimnek gondoskodnia kell a pénzügyekről is. Mármint, hogy valami
Ilyen napokon, mint ez a mai is, az elmúlt években az ember félre szokta tenni a köznapi énjét. Mert bármi furcsa is, vagy szokatlan, vannak azért fontosabb dolgok, ha úgy tetszik, általános emberiek, amelyek kívül állanak a Fidesz megszabta téren és időn. A halottakra való emlékezés talán a legősibb valami,
Miközben Orbán Grúziában hirdetett választási végeredményt, itthoni munkásságának egy részeredménye látott napvilágot, derült ki mintegy. A tudósítások szerint a legrosszabb várakozásokat is alulmúlta a magyar gazdaság, a számok még a legpesszimistább elemzők számainál is rosszabbak lettek. Recesszióban vagyunk, ám az a legszebb az egészben, hogy Nagy Márton még ilyen adatok
Habár tudtuk, ennek ellenére két napja azért mindenféle kétségekkel néztük, mi a jó istennek ment Orbán (és társai) Grúziába szélsebesen a káoszba. Tegnap aztán kiderült mellbevágóan. Nem csak, hogy jelenlétével és képzelt politikai súlyával legitimálja a választások eredményét, hanem, akár valami atyaisten – vagy inkább Putyin küldötte és kinyújtott karja
Legutóbbi hozzászólások