Nem lennénk most KDNP, és nem lennénk épp Orbán Viktor sem. Folyik a csula mindkettőjük arcán, miután aláálltak. Miniszterelnökünk apró módosítással smittelte meg Kölcseyt, s az ő olvasatában így szól az ünnepélyek dagályos szövege: Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl ha kihúnysz: A hatalom minden előtt.
Voltaképp erről volna szó. Nem telt el hetvenkét óra azon ifjonti kijelentés után, miszerint a vasárnapi munkavégzés tilalmát más ágazatokra is kiterjesztené a kormány, és lám, odahajtották a mikrofonok és kamerák kereszttüzébe Rogán urambátyámat, és nekiláttak az ő farkával verdesni a csalánt. Mint ahogyan annak előtte meg Harrach Péter dákója bánta az ámok futását.
Valami történt a hét végén, s nem az, hogy Récsöl visongott a papájának, hogy apúúú, friss kiflit akarok, és nem volt nyitva a felcsúti vegyesbolt. Ennek folyományaként pedig az örökös miniszterelnök megvilágosodott, és így szólt: adjuk meg ennek a gyermeknek, amit kér, legott legyenek nyitva vasárnap a boltok. Nem, ez bizonyára nem így történt.
Ellenben Habony fölemelte a fejét Ibizán, rádöbbent arra, hogy bajok lehetnek ebből a szavazósdiból, hiszen nem sikerült betömni az összes lukat, az MSZP meg beszivárgott. Olyan édesek ezek a politikai elemzők, akik az évértékelő beszédekből is egészen elképesztő következtetésekre szoktak jutni. A formát most is hozzák, amikor azt hiszik, hogy megragadják a dolgok velejét, hogy arculatvesztés nélkül, legkisebb rossz és más ilyen okosságokat.
Holott lófaszt mama. Annyi történt csupán, hogy ezek az édesek hirtelen fölébredtek a korlátlan hatalom kényelmes álmából, és rá kellett döbbenniük, ha itt összegyűlik pár százezer aláírás ellenük, akkor az már a vég kezdete, vagy a kezdet vége is lehet egyben. Ekkor történt meg a kollektív befosás, és ekkor köptek egyet felfelé, hogy aláálljanak. És alá is álltak férfiasan, a félelem ugyanis nagy úr.
És olyan jó ezt látni. Hozzátéve, hogy egyáltalán nem az MSZP-től félnek ezek a narancshuszárok, hanem az istenadtától, aki, ha megtapasztalja, hogy lehet szava ezek ellen, ha csak szaros nyitva tartás ügyben, akkor más dolgokban is fölemelheti a hangját. Ekkor és ezáltal tört volna meg a rezsim szürke és monolit egysége, és ezért a visszatánc. Más kérdés, hogy mindebből kitetszik, itt nem elvek és eszmények mentén történnek a dolgok.
Hol van már a család és a vasárnap szentsége, a szerencsétlen kizsákmányolt dolgozó védelme és egyéb cukiságok, amelyre hivatkozva ezt az egész ganajságot bevezették. Elfújta a szél. Kitetszik hát, minden és mindenki le van szarva csak úgy, mint eddig. Nem érdekes itt a pógár, ő csak szavazatgyártó gép. Ha attól remélnének voksot, hogy a saját szarukat majszolgatják, minden teketória nélkül megtennék. Viszont az első falatokat most gyűrik le. Na, ettől vagyok én boldog.
Vélemény, hozzászólás?