Ha ez a muníció, ez a szellemi horizont, akkor fölösleges választásokat tartani. A szocik mintha rózsaszín tipegőben közlekednének az oroszlán barlangjában. Most épp ez sikerült:
A Magyar Szocialista Párt figyelemfelhívó akciót tartott Felcsúton, a miniszterelnök házánál, és annak szomszédságában álló stadionnál. Bárány Balázs, a párt országos elnökségének tagja újságírók előtt arról beszélt, hogy „nincs rendben, hogy ma az egészségügyből, az oktatásból és a szociális ellátórendszerből hiányzó milliárdok üresen kongó stadionokra mennek”, majd fogott egy focilabdát, és berúgta Orbán Viktor kertjébe
Kész, kifeküdök.
Én igazán nem tudom, mi a rosseb van a szocikkal. Legfőképp és elsődlegesen tán az állapítható meg a jobb sorsra érdemes, szép emlékű alakulatról, hogy kínjában elment a maradék esze is. Így egyben, bármely nonszensz is, mert egy pártnak nem mehet el a sütnivalója kollektíve, ugye, és mégis így van.
Ezek a mieink képesek rá. Csak a fogak közt kiszűrve el kell sziszegni, hogy mszp, mintha egy luvnyát hívogatnánk, és legott bambaságba süllyed mindenki a környéken, az arcokra debilitás ül ki, a jól szabott öltönyök helyébe pedig kantáros rövidnadrág ereszkedik, mint valamely óvodában.
Nincsenek ők otthon ebben a világban, szegények. Már a választási irodánál is látszott, amint Nyakó négy másodperccel kikapott nyugdíjas ellenfelétől, hogy fingja sincs, mit kéne csinálni. Csak nézett riadt őzike tekintettel, hogy anyukám, segíts! És nem segített neki senki sem. Erdősiné meg vihogott a célfotónál.
Mindez baj, mert azt mutatja, hogy nem igazán veszik komolyan őket, mi több, maguk sem tudják, hogyan is kéne viselkedni a vérzivatarban. És ez fáj nekem. És fájni fog az országnak is. Nem vagyok én egy politikus alkat, annyit azonban fátyolos tekintettel látok, hogy ez már nem 2006, sőt, még csak nem is 2010. Itten háború van, erre ők labdát rugdosnak a kertbe.
Ez lehet, jópofa dolog, csak az alapszervezeten kívül senki lófaszt nem érdekel, a választót meg pláne. Ezzel nem lehet szavazatot szerezni, szavazat nélkül meg választást nyerni bajos. Ha kéretlen tanácsot lehetne adni töketlen honfitársaimnak, akkor annyit mondanék csupán: tessenek az élettel foglalkozni!
Ez, tetszik tudni, túl van a Parlament falain, és túl van az íróasztalon is. Labdákat rugdosni lehet, szónokolni és permanensen sajtótájékozni, azt is lehet, ám nem érdemes. A világ ott lüktet a pedagógusok, az ápolónők és a buszsofőrök között. Tovább megyek, bennem lüktet, meg a Józsiban a kocsma túlfelén. Megszólításra vágyunk, és olyan akcióra, amely ellensúlyt képez a trágyadombbal szemben. Éhezzük a jót. Ehhöz egy labda kevés.
Vélemény, hozzászólás?