Ő az, aki semmit sem tanul(t), és semmit sem felejt. Nem kell sokat verni a billentyűzetet, csak idézni a nyár derekáról. Ilyenek vagyunk mostani megnyilvánulásokból, önarckép 2013, mik vogymuk:
A Kozmosz nevű punkzenekar helytálló helyzetértékelése kommentár nélkül:
Az okosak földje
„Az nem lehet, hogy annyi szív”
hiába szív”
Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra,
de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja.
Úgy tudtuk, más bánt el velünk,
pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk.
A Habsburgok kérték és kapták a koronát,
önkéntes gyarmat voltunk több koron át,
későn keltünk arra, hogy fel kéne kelni
addigra utált körbe mindenki,
miközben Deákot ünnepelte száz torok,
a fejünkre nőttek a román pásztorok.
Ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel,
Baj is lett belőle később kevéssel.
hogy becsúsztunk a háborúba,
hülyére verve álltunk Trianonba’
utána Horthyék is okosak voltak,
hadat üzentek a Szovjetuniónak.
Mínusz negyven fok volt az oroszoknál,
ott maradt a fél hadsereg a Donnál,
jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta,
bölcsőnk ez, s gyakran sírunk is rajta.
Mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak,
a nácik és a komcsik is magyarok voltak,
mi voltunk Koppány és Kun Béla,
mi vagyunk magunk a probléma.
Valóvilág, Megasztár, X-Faktor,
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol,
és hiába védjük másoktól a földet,
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet.
Mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék,
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért.
Aki akar itt bármit, az úgyis dobbant,
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet,
a zsidók, a bankok, az IMF, a melegek.
Balhé van, de sosincs felelős,
mindenki megússza, van jog, csak nem erős.
Eltűnt a Postabank, de senki se tette el,
Kulcsár Attila is egyedül kezdte el,
hozott is valamit az Ezüsthajó,
a Hagyóból lett csak cellalakó.
A pártokat építik az autópályák,
egyszer még féltek, de azóta látják,
hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek,
úgyhogy ideje, hogy építkezzenek.
Mi is építjük a nemzeti falansztert,
de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert.
Nyugat-Európa és a káosz partján
félig Ázsia, de egészen Balkán
Mi vagyunk Orbán, és mi vagyunk Gyurcsány,
mi vagyunk a rendőr, az orvos, ez a furcsán
bekötött nemzet, ez a szédült nép,
mi vagyunk a tábor és az ellenség.
Ki itt hatalmat kap, az sohase fékez,
először dönt, és aztán se kérdez.
Hiszünk még, de tudjuk legbelül,
hogy hazudnak rendületlenül.
Légy csendben, ó, magyar,
ha viselkedsz, eljön az ómagyar
táltos, és neked is letol egy szettet,
szebbet, mint ahogy elképzelted.
Nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer,
az állam is így él, ilyen ez a rendszer.
Itt tudja minden kisgyermek, hogy
svájci frankból nőnek a díszkertek,
úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól,
meleg ez a kibaszott disznóól.
Huszonöt éve nonstop a válság,
nem mászunk ki, csak a gödröt ássák.
Volt egy lépcsőnk, de eltemettük,
most építjük újra, hogy lebontsuk együtt,
mert az utód is úgyis begőzöl,
még három év és kezdhetjük elölről
Isten, várd meg a magyart,
majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Isten, várd meg a magyart
rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Nem is akkora baj, hogy nincs nagy sietség,
megbűnhödte már e nép az összes ötletét.
Lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad,
de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak
basszuk el, de pusztuljon az idegen.
Léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország.
Mi basszuk el, de pusztuljon az idegen,
léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország”
Gondoljunk bele: semmi több nem kell.
Hát nem csodaszép az élet?
Vélemény, hozzászólás?