Kiránduttunk ahatárra

A szonta azibojnéni a tennap, hogyhátgyerekek dejjolesz neektek máma mer az ebédután nemköll lefekküni, mer kiranduni megyünk. Eztén nagyonszeretem, mer utálokk alunni, a pityu mindig vihog énmeg csak forgolóddok éscsöndbe köll maradni nagyon. Máma ahatárra megyünk migráncsot nézni eztet monta azibojnéni.

Nem tudom miaza migráncs. Apuva vótunka zálatkertbe, nem mutatakojat ottan. Vót zsiráf, majom etettni nemlehetet őtet, de migrancs aznem vót. Izgulokis nagyon. Délelött szivecskéketköllött csináni, aztat viszükmi a migráncsokho, nemértem. Haa majmot nemlehet etetni a migráncs micsiná a szivecskéve, mindegy. Jötértünk egybusz, nem kölöttaludni.

Apityu melet üttema buszonn, aszonta, hogyneki azapukája emesétte, miaza migráncs. Hogyazoka gyerekeket dobbájjákáta a kerittésen, meg piszkossak, neméttem akkó minekmegyünk odahogy minket dobájjanakkát? Pityu meginvihogot, ésaszonta, neféjjekmer ottan lesznekkatonák, azokhó megyünkmi, merazok védenek minketmeg a migráncsoktó.

53674_ovodasok_a_hataronNekikvagdostuk azokata szivecskéket, mersokat tesznek érrettünk, aztat köszönnyük megnekik, meg valamiviktorbácsinak, aki odakütte ökket. Hamaroda értünk. Télleg olyanvót, minta zálatkertbe, kerittésvót csudáranagy, de migráncsaz nemvót mögöte. Katonaaz anyivót mindaszemét, meg tankokis, autók, nem ühettünkbele, csak énekeeni kölött, és a bácsik mosolyogtak nekünk.

A süsfölnapot énekettük, pedig sütöt, melegvót nagyon, izzattamis. Azé néztem túla kerittésen, de hiábamer semmise láttam, pedig nagyonakartam, hogylegyenott migráncs. Kiváncsi letemvóna, hogymekkora afarkaneki, mijenaszine, hogy letudjam majdrajzolni azapunak. Decsak katonák vóttak, odaatuk a szivecskéket, bácsikmeg filmeztekminket, a julismég beszétt isnekik a mikrofónba.

Asztán eejöttünk visszaide azoviba. Vótmégidő ozsonnáig, gondókottam, hogyminek mentünk mioda, ha nemvót migráncs, csak a kerittésen túla bokorba. A zálatkertbe is nemláttam a zoroszlánt, a gondozójaneki aszonta hogy a bokorbavan azis. Itten akatonák vótak a gondozók szerintem, a migráncsokat gondozák biztos, denem értemén azegészet. Mindeegy, vára dömperemmegyek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum