Épp ez terjengett az Andrássy úton a Budapest Pride idején, s mint mára kiderült, a mi kies fővárosunkban a fák-növények gondozására szakosodott egyetlen cég sem vállalta magára, hogy trágyázott volna a környéken. Egy feljelentés nyomán ezért vizsgálódni kezdtek a hivatalos szervek, hogy ki vagy kik tisztelték meg ilyen ötletes módon azt az eseményt, amelyhez hasonlóak a világ szerencsésebb szegleteiben igazi ünnepnek számítanak. Viszont mi szerencsétlenek vagyunk.
Köztisztasági szabálysértés. Ez a hivatalos neve a fekália utcára hordásának, ez ügyben vizsgálódnak most épp. Ki nem szarja le? Hogy stílusosan kapcsolódjunk a problémakörhöz. Mert végül is, mindegy is. A letaglózó valóság ugyanis nem abban hordozza a gondot, hogy ki, hanem, hogy éppen így, s ezt. Hogy ennyire futja tiltakozásképp István, na meg Mária népétől, és hogy ide jutottunk a dicsőséges busongó ezer év alatt, azaz sehova. Végül is csak a gyökerek tértek vissza, annak idején a jurták környékén sem brise ájer terjengett ugyanis.
De azért mégis. Most már, hogy a fél világot térkamerák figyelik, meg a műholdról még a gyufát is meglátják az ember zsebében, két perc alatt ki lehetne deríteni, ki, kik voltak a jószándékúak, de úgysem fog történni semmi sem, és nem is kell, mert minek? Műholdról nem lehet rendet tenni egyetlen fejben sem, főleg nem olyan országban, ahol évekkel ezelőtt – mint jól emlékezhetünk rá – úgy széthugyozták és szarták a Kossuth teret, hogy az élénk trágyázás ellenére még a fű is kipusztult. Ott, s akkor nem szar-, hanem egészen élénk ammónia-kivonat lengett a légben, és ott sem történt semmilyen köztisztasági szabálysértés. A haza üdvéért hugyoztak ugyanis a felkentek, legalábbis szerintük.
A végtelen szomorúságot, ami emiatt beköltözik az ember lelkébe azonban nem az élénk szagélmény okozza, hanem az, amikor mindez, a világ körülhugyozása virtualizálódik úgymond, és beköltözik a fejekbe. Ami most is van, éppen történik velünk. Az élénk fekáliaszag ugyanis ott lengedez a déli határvidéken, ez csorog a plakátokról, és ezt érzi a polgár, miközben fölbontja a miniszterelnök úr levelét. Ez tölti be az agyakat jobb híján, amit másképp gyűlöletnek is nevezhetünk, vagy akárminek, ha már bunkóságnak nem akarjuk, mert az olyan zsenánt volna. Viszont az eufemizmustól még nem lett jobb semmi sem. Egy kérdést azonban bizonyosan föltehetünk: miféle nép ez, miféle faj? Fejükön miként tapad a haj?
Vélemény, hozzászólás?