Lassan föltámad Csermanek

Bajban lesz szegény, testének darabjait más-más helyekről kell majd összeszedegetnie, de hitünk szerint meg fogja oldani ezt a föladatot is, ha kap egy kis krumplilevest, amely eledel mindenképp szükséges a reinkarnációhoz, ha már meg nem történt sumákban. Mindenesetre erre utaló jelek bőségesen vannak. Egyetlenegy dologban biztosan nem hazudott kései utódja, amikor azt mondta, hogy nem a Csermanek-féle rendszerrel van neki baja, hanem azokkal, akik működtetik. És most ő csinálja, dolgozik a gépezet.

Ha most az eredeti krumplileveses tényleg kikelne haló poraiból, akkor nem is csodálkozna igazán, hiszen ez a szép új világ erősen hasonlít ahhoz, amelyet ő annak idején elborult elmével odahagyott. Most épp azon morfondíroznak a fiúk, az új párttitkárok és nyaloncok, hogy milyen hasznos is volna újra bűncselekménnyé nyilvánítani az illegális határátlépést. Vélekedésük szerint csak ezzel lehet megállítani a migráns hordákat, akik a karon ülő gyermekeikkel a magyar nemzet létét veszélyeztetik immár.

First Secretary of the HSWP CC Janos KadarFölzabálják az összes farhátat, a csirkelábakat, amely aprólékok a mi nyugdíjasaink és immár izmos középosztályunk közkedvelt csemegéi. De nem is erről volna szó igazán. Az én lányom is szerette három évesen a húslevesben megfőtt lábakat, mindig követelte a kezét, és majszolta. Unokám meg hasonló korban a csirke bőrére esküszik, azt tömi két pofára, Istenem, erre van gusztusa, ezzel nincs is semmi baj, hanem ez a törvénykezés. Mert azt is mondták nemzetünk új nagyjai, hogy be is terjesztik ezt a határátlépős törvényt egyenesen az országgyűlés elé.

És nagyon jól tudjuk, mi a sorsa azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyet ők hirtelen felindulásból benyújtanak. Igen! – hangzik majd fel a vezérürü kiáltása a megszentelt falak között, és máris nyomják a zöld gombot cefetül mindahányan, akárha valamely szellemet próbáló vetélkedőben volnának. A környezetvédelembe manapság beleájult elnökünk pedig megnyálazza a ceruzáját, szignózza a sorokat, és már sínen is vannak a dolgok. Mondom, Csermaneknek semmi oka nem lenne az ámulatra, ha szertenézne a friss hazában.

Kerítés is lenne már, mégpedig szebb, mint amit maga képzelhetett volna valaha is. Csettintene csak sakkbábuhoz szokott ujjaival, és örömmel konstatálná, hogy a sorkatonaság ideája is kezd visszaszivárogni zakkant elmékbe, a halálbüntetésről nem is beszélve. Körülnézne szerte a rónákon, és föltenné a tízezer forintos kérdést: hol van az Imre? Lajosnak hívják már elsőtitkár úr – jönne rá a válasz –, de ne aggódjon, megszívta a szemét. Épp most döntöttünk úgy, hogy három évig semmilyen munkát ne kaphasson. Csak éhendöglik egyszer. És akkor Csermanek megnyugodna, mert látná, hogy az idő körben forog, és ott tart most épp, mint amikor maga volt fiatal. Fátyolos szemeit pedig elöntené a könny, mert látná: nem dolgozott hiába.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!