Mindenki nyugodjon le a picsába. Ezt mutatja nekünk igen nagy bölcsességgel egy majom a neten. Én ebbe bele is megyek, lehet velem alkut kötni, csak ne keverjék össze a megvilágosodott tanaival az emberszabásút, mert attól én morcos leszek. A mahajana buddhizmusban Bódhiszattva névvel illetik azt, aki minden érző lény üdvéért nyeri el a világosságot.
A Nagy Szekér tanai szerint mindenkiből lehet Bódhiszattva, ez egy ilyen megengedő tan, és nem vallás. Orbán brancsa szerint sem, ámde ők nem filozófiai meggondolásból rúgták őket farba, de ebbe momentán ne menjünk bele. Balog emberminiszter – amúgy lelkész – rosszul jönne ki az összevetésből, és ennyi elég is.
Nékem a szomszédom a negyediken, meg a földszinten a Rózsika néni a megvilágosodottak. Fölfejtem rögvest. Álmatlansággal megáldott emberként reggel öt óra nekem már a délutáni tea ideje, így, amikor pirkad épp, és a rohadt rigók már tele torkukból ordítják, hogy milyen kurva boldogok, akkor elindulok a hosszú túrára a családi kisboltba, mert az már nyitva van kétszáz méterre uszkve.
Parizerért, kifliért, ilyenek. Na most. Kifelejtve az olyan kalandokat, amikor az ajtón kilépve egy süldő denevér mászott a képembe, mert azt hitte, neki ez az éjszakai műszak utáni otthonja neki – hogy jött épp ide a radarjaival azt én föl nem fogom -, a szomszéd ajtaja előtt mindig van gondosan csomagolt zacsek.
Eleinte azt hittem, baja van, és nem bírja elviselni a maradékját egy percig sem. Hosszú napoknak köllött eltelnie ahhoz, hogy magam is megvilágosodjak, mivégre is leledzik ez a dévajság. A kukásautó itt a mi vidékünkön reggel hét óra tájban ver föl mindenkit a hülye zúgásával-morgásával, és mindent visz, akárha valami kvízjáték volna a televízióban.
Az értékeket tehát meg kell őrizni, amíg az a szörnyeteg el nem hagyja a tájegységet. A szomszéd néni mindezek után távolítja el a zacsiját a folyosóról, lesurran vele, és a kukára akasztja, hogy jöhessenek érte az éhes rajok. Egy emberből állanak, egy darab keményen dolgozó jómunkás kisemberből. Kilestem, hogy ez kettejük olyan közös játéka, amelyben egyik sem ismeri a másikat.
Így vagyunk, és bár a szomszéd néni nem egy szeretni való öregasszony – illetve mindezt alaposan titkolja -, fölvettem magamban abba a körbe, aki tekerheti az Imamalmot. A másik pedig Rózsika néni, aki helyzeti előnye folytán a földszintről irányíthatja a dolgok folyását.
Ő a varjakat riogatja hol a szobája ablakából, hol meg kiülve a kuka melletti padra, hogy a kiakasztott egynapi élet ahhoz jusson el, akinek a föladója szánta. Ketten együtt egy önkormányzati szociális osztály, de jóval nagyobb hatékonysággal működnek. Én meg a minap is mindenféle meggondolásoktól mentesen egy egész kiflit dobtam zacskóstul a kukába. Van mit tanulnom az öregasszonyoktól. Narajana. Mondd ezt, és megmenekülsz.
Vélemény, hozzászólás?