Valamikor ezerötszáz évvel ezelőtt Sziddhartha testvér gondolt egy merészet, és odahagyta a picsába b. nejét és gőgicsélő gyermekét, hogy megkeresse az igazat. Ugyanez idő tájt a mi atyáink kortyoltak egyet a kumiszból az Ararát alatt, megfordították a húst a nyereg tövében, mindezek után nyilaztak egyet visszafelé, és a vak komondort ráeresztették az asszonyi állatra, hogy háljon velük a saját örömére. Hosszú volt az út, amelyen most vissza akarnak menni győztes táborok, de nem is erről volna szó. Ám ez az időbéli csúszás lehet az oka mindennek.
Kis idő teltével egy Károlyi Mihály nevű testvér fogta magát, és karókat vert a földbe. Avas szagú parasztok állták körbe, és nehezen értették, amit mondott nekik: ez a tiéd a cölöpön túl. Ez a pörformansz olyannyira újdonság volt, hogy még az úr 2010-ik esztendejében sem értették igazán az új földesurak, és legott ki is alkólbílották ezt a szerencsétlent a nemzet friss teréről az állandóan vernyogó költővel együtt a Dunának az ő kibaszott partjáról, hogy teret engedjenek a saját régi idejű dalaiknak az idők végtelen folyásában. És éppen itt vagyunk most.
Tudvalévő, hogy hülyék bőven teremnek, ám a csillagok és göncölök valami különös egymásba esése eredményezheti, hogy minálunk különösképp veti föl a fejét a dudva. Spengler óta erősen tudjuk, hogy a világ mondhatni: körben forog, csak azt nem árulta el ez a fasiszta, hogy mifelénk mért mindig azt a felét mutogatja, amikor is a kultúra meghal, ugye, és helyébe lép a civilizáció, pedig épp itt volnánk. Hedoni szerzéseknél, amikor saját képességeinket meghaladó emócióval lessük, hogy a legújabb kivételezett, a vej hány milliárdot kaszált épp hirtelen abból, hogy bevilágítja az országot.
Lehet zabálni homárt, gucciban hazavinni a maradék csokit, de egyszer csak eljön az idő, amikor – ha már a lélek nem – a gyomor mondja ki, hogy nem megy. Móricz Kis Jánosa mesélhetne erről, ha nem gyilkolta volna meg az irodalom öntörvénye. De hát megesett vele. És hogy elmondjam: arra vagyok fölöttébb éhes, mikor telnek ezek be a szerzéssel. Mikor jön el az óra, amikor belátják, hogy a leggyönyörűbb nő is szarik, sőt és továbbá, hogy nyakig tele van vizelettel és ürülékkel, mint azt Gótama testvér állapította meg igen találóan, ergo: mindent megszerezni lehet ugyan, de semmi értelme. Egymillió meg tízmilliárd között nincsen különbség. Mondom én ezt a templomi egér földöntúli bölcsességével. De azért valami igazam csak van, ti papok.
Vélemény, hozzászólás?