Szégyen ez az ember

Hirtelen nem tudom, de voltaképp nem is érdekes igazán, melyik történt előbb: a Szakma Sztáron, illetve a CPAC-n való igehirdetés, de ez Orbán legújabb mérlege. A Szakma Sztár című rendezvényen nemes egyszerűséggel megfenyegette az irodistákat, számítógépes szakembereket, meg mindenkit, aki nem olajtól iszamos kézzel keresi a kenyerét, hogy reszkessenek, mert nem lesz rájuk szükség, hanem kizárólag szakmunkásokra, akiket szerinte nem tudnak leváltani a robotok. Azokat meg igen.

Lehetne hosszan mesélni, miért mondott hatalmas ökörséget a kedves vezető, de felesleges. Mert tudjuk, hogy virtigli populista a lelkem, aki organizmusoknak az a jellemzője, hogy mindenkinek azt mondják, amit azok hallani szeretnének. Ha irodisták előtt lépett volna fel, ugyanígy állította volna ennek az ellenkezőjét, ahogyan ő maga is volt már földműves és közalkalmazott, utcai harcos vagy jámbor nagypapa. Tök mindegy ennek a manusnak, csak a hatalom megmaradjon és a jó kis pénzjárás.

Mindemellett ezen a Szakma Sztáron azért az már túlzás volt, hogy olyan bicepszméregető képet készíttetett a diákokkal, mint régebben Chuck Norrisszal. Elég röhejesen néz ki rajta, de vállalja az idiótaságot, a nagyobbik baj, hogy voltak olyan ifjak, akik hajlandóak voltak vele ekképp fotózkodni. Néhány gyerek tehát megint elveszett a normális élet számára. Az ilyen fellépések egyébként ma már annyira érdektelenek és visszataszítóak, hogy nem is foglalkozna vele az ember, ha nem tartozna egy csokorba ezzel a CPAC-s szeánsszal.

Pedig igen. Hiszen ez ugyanannak a világképnek a két vetülete, amit valami érdemtelen eufemizmussal neveznek konzervativizmusnak, pedig egyszerűen csak fasizmus az, annak is a rosszabb fajtája. Mert amíg a gyerekeknek a szellemi munka alávalóságával uszított – mert ott is képtelen volt másra, mint ami a lényege -, a CPAC-s dzsemborin meg a demokratikus-liberális világ ellen, mert ott meg olyan közönsége volt, akik ezt szerették volna hallani. A különbség annyi, hogy szakmunkás soha nem akar lenni Orbán, ezeknek a vezére viszont igen.

Győzni fognak a nyáron Európában és az egész világon, ígérte Orbán a közönségnek a CPAC-n. Megint új világrendről hadovált, illetve annyi kreténséget hordott össze, amennyit a muníciójából össze tudott gyűjteni, és csak úgy, mint a Szakma Sztárral, ezzel sem foglalkoznánk már, mert dögunalom a manus és az avítt, de annál veszélyesebb eszméi is. De elhangzott egy mondat, ami mellett ilyen körülmények között sem lehet szó nélkül elmenni, mert erre azért fel fog figyelni a világ, ha még nem tette meg.

Majd kiderül. De, hogy mi se feledjük, rögzítsük az utókor számára, milyen ordas agya volt 2024-ben a mimagyarok miniszterelnökének, és abból a likacsos jószágból milyen bűzös gondolat szivárgott elő: „Idén lezárhatjuk a nyugati civilizáció egy dicstelen korszakát” – Ezzel kábította a megjelenteket a mi miniszterelnökünk, akitől már hallottunk náciba hajló kijelentéseket is, de most vetemedett először arra, hogy az emberiségnek a felvilágosodástól induló, a nyugati jóléti, demokratikus, liberális világig terjedő szakaszát megtagadja.

Ezzel a mondattal mindent elárul és szégyenletesnek nevez, ami ez idő alatt történt mint történelem, voltaképp a civilizációra mond nemet, és az új barbárság eljövendő győzelmét ünnepli. Ilyen gondolatmenetet már hallottunk egy valahai osztrák festőcskétől, azt is tudjuk, mi lett annak a vége. S ha megengedően azt tételezzük ennek a borzalomnak az enyhítésére, hogy megint csak azt mondta, amit a vele szemben ülők hallani akartak, mentség akkor sincs.

Van egy határ, amit nem lehetne átlépni. Azt is tudjuk, hogy most már mindent egy lapra tett fel, az Unió széljobbra tolódására és Trump győzelmére, de csupán egyetlen kérdés vetül fel ezzel kapcsolatban – miután a hányingert legyűrtük -, ha nem a vágyott forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok (és erre nagyon nagy az esély), akkor mi lesz a következő lépcsőfok a hatalom megtartásának akarásában. Mert a civilizált Európában így neki, és értelemszerűen az országnak sem lesz helye. Eddig is lator állam voltunk, ezután közellenségek leszünk.

Nem véletlen, hogy az orosz-kínai-észak-koreai tengelybe egyes elemzők most már Magyarországot is beletartozónak vélik, és nem tévednek nagyot. Ha eddig nem is, ezzel az egy mondattal Orbán biztosan átlépte a Rubicont, és biztos kézzel kormányozza az országot a vesztébe. S bár ő ordibálja, hogy sorsfordító választás előtt állunk, most már nekünk is látni kell. Vagy Orbánra szavazunk, és végleg elveszünk, vagy végre fölemeljük a fejünket, és képesek leszünk azt mondani, eddig és ne tovább. Ez a két lehetőség van. Több nincsen.  

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Szégyen ez az ember
  1. Yeti szerint:

    Konzerválni a szart nem szokásos. Annál inkább szokás becsomagolni valami fényes papírba és másnak nevezni.

    Valamire, valakire sosem volt módom szavazni. Mindig csakis valami, valaki ellen. Vagy el sem menni részt venni a kamu, hazug választék parádéján.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Lassan már kéne kezdeni ezzel „jó”en’berrel valamit. Mert nemcsak égő, hanem anyagilag itt nagyon sokaknak fáj amit ez a kretén maffia csinál az országban. Aminek a varangykirály nemcsak a haszonélvezője, hanem a kabalája is. Haszonélvezője (élősködője) meg sok van.

    A legújabb hírek szerint „baloldali” ajánlásgyűjtőket verettek meg alkeszokkal (vélhetően) fideszes felbujtók (pár Tüske áráért). Direkt írtam baloldalit, mert ebből a szóból a kretén orbán maffia dehumanizáló szót csinált, megbélyegezve a nem fideszeseket. Amiből egyenesen következik, hogy már büntetlenül lehet magyar állampolgárok verésére felbujtani, politikai haszonszerzés végett.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ebben az Országban úgy 2-300 éve minden generációra jutott biztosan egy idióta aki tutira tönkrevágta azok életét.
    Nekünk több is jutott, de ekkora görény, aki ennyi kárt okozott volna egy se.
    Asszem’ pont Bibo mondta, hogy aki akár egy percet is élt a kommunizmusban, már fertőzött marad örökre .
    Nos a NER is v.mi hasonló ..

    A mocsok náci Führer ámokfutását volt szerencsétlenségem a Lánchídtól követni, és bizton állíthatom, hogy ez a gazember egyre ptimitívebb, egyre aljasabb, és egyre félelmetesebb lett.
    És még mindig nincs vége…

  4. polyvitaplex szerint:

    Azt is mondta, hogy szuverenista világrend jön, és senki nem kérdezte meg tőle, hogy az meg micsoda.

    • Ultron szerint:

      Mit válaszolt volna? Hogy „boldog karácsonyt”? Vagy „ember, most jövök az új világrendből”?

      • polyvitaplex szerint:

        Azt válaszolhatta volna, hogy a szuverenista világrendben a magyaroknak is a saját szuverenitásuk a fontos, meg a románoknak is, portugáloknak is, az összes nemzetnek, mindenki harcol a saját szuverenitásáért, és akkor kitör a világbéke.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum