Szégyenletes

Semjén Zsolt formában volt megint, mint mindig egyfolytában. Olybá tűnik, hogy Orbán mellett – vagy tőle elirigyelve – rákapott a rendeletek kiadásának gyalázatos ízére, ezért kiadott egyet saját hatáskörben, amelyben arról rendelkezett, hogy három díj (amelyek, mondjuk így, vallástudományi ténykedésért kaphatók) pénzösszegét fölemeli. Vadai Ágnes pedig (DK alelnök, így az ördög cimborája) leegyszerűsítve azt kérdezte: miért.

Semjén miniszterelnökhelyettes pedig az érdemi válasz helyett azt felelte: „A képviselő asszony figyelmébe ajánlom, hogy az egyházellenesség szégyenletes ideológia, az irigység pedig csúnya jellemhiba”. Delikát. Azért mégpedig, mert nem hallottuk sehol, hogy Vadai alelnök Voltaire-t idézett volna, miszerint „Tapossátok el a gyalázatost” – az egyházra gondolva a félreértések elkerülése végett -, mert ez nevezhető volna egyházellenesnek, a miért pedig nem.

Ugyanakkor azon már nem is tűnődve, hogy Semjén miért nem a kérdésre felel, és miért támad egyházellenességgel (még szerencse, hogy nem keresztényüldözési lett belőle). Viszont a szégyenletességre kaptuk föl a fejünket, illetve pontosabban arra, hogy az egyházellenesség „szégyenletes ideológia”. Mielőtt messzebb haladnánk, rámutatnánk arra, hogy a mai Magyarországon a népszámlálás tanúsága szerint többségben vannak az egyházellenesek.

Azért nem ateistát vagy hitetlent írtunk, mert amikor ez az eredmény napvilágot látott, a klérus és barátja a kormány azzal magyarázkodott, hogy a magyar proli az hisz, csak templomba nem jár. Ezen a ponton tehát különválasztották a hitet és a vallást (amit az egyház képvisel), és ők maguk mutattak rá arra – bár nem ezt akarták -, hogy a népeknek az egyházzal van baja. Az okokat nem sorolnánk, mert mindenki tudja, de érdekes folyománya van ennek az egésznek.

Legalábbis semjéni értelemben, mert akkor ezek szerint Magyarország lakosságának többsége „szégyenletes” állapotban van, másfelől viszont olybá tűnik, hogy most érkezett el a francia felvilágosodáshoz. Mintegy háromszáz éves spéttel, de jobb későn, mint soha. Ugyanakkor, ha már az idő, mint történelem szóba került, innen is kitetszik, hogy Semjén és a NER a feudalizmus szellemi állapotába óhajtja visszalökni az országot, ami nem szerencsés.

Mi több, anakronisztikus, illetve a társadalom többsége elleni morális és intellektuális bűncselekmény. Ugyanakkor Semjén kirohanásából az is látszik, hogy nem képes – vagy nem akarja – megkülönböztetni egymástól a hit, vallás, egyház hármasságában meglévő különbözőségeket, amibe az is belefér, hogy hihet valaki, de rühelli a bűnben fetrengő egyházat, ami nem egyéb, mint hitre hivatkozó erőszakszervezet.

Feleslegességét a legjobban José Arcadio Buendia fogalmazta meg (Száz év magány), amikor a Macondóban templomépítési lázban égő Nicanor atyának szelíden elmagyarázta, hogy a falujukban nincsen szükségük sem papra, sem templomra, mert az Istennel való dolgaikat magukban rendezik el. Az öreg Buendiát ettől még nem nevezhetjük hitetlennek, de egyházellenesnek igen, és nem leljük sehol ennek szégyenletességét.

Eltekintünk most attól, hogy az egyház évszázados bűneit felsoroljuk. A fröcsögő vért, füstölgő máglyákat és a milliónyi halottat, mert ezt a stádiumot reményeink szerint már túlhaladtuk. Ugyanakkor és mindemellett a hiten alapuló vallásra hivatkozva azt kérdeznénk meg Semjén elvtárstól, hogy ennek erkölcsi parancsait (ne ölj, ne lopj, többek között) kiemelten ő maga, és úgy mellékesen a pártja mennyire tartja be. Mert olybá tűnik, hogy egyáltalán.

Egyébiránt nézgelődtem kicsit, és találtam egy dolgozatot egy katolikus honlapon (a nevétől most tekintsünk el), ahol kifejtették, mi a bajuk Voltaire-rel és a felvilágosodással, illetve annak mindenki által közismert jelszavaival: „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Azt írják ezek a katolikusok, hogy demokrácia lett a vége, ami nem tetszik a mi katolikusainknak, és a jelek szerint akkor Semjén Zsoltnak sem. De idézem az egészet.

„Szabadságon az Istennel (az Isten és Egyház), az Ő törvényeivel, és a királlyal szembeni politikai szabadságot értették, ami később a demokráciába ment át, amelyet aztán világszerte különböző csoportosulások a céljaiknak megfelelően sokkal jobban tudtak manipulálni. Az egyenlőség az elfordulást jelenti a kereszténység és az Egyház kizárólagos követelményétől, hogy csak benne találja meg az ember a lelki békéjét.”

Voltaképp előttünk áll a NER vallásos buzgalmának magyarázata, de még ez sem menti fel Semjént a gondolkodás restségének bűne alól. Az összes többi vétkéről nem is beszélve, amelyeket valószínűleg soha nem gyónt meg. Ebben az inkriminált esetben pedig az a dilemma csupán, miért és honnan az arrogancia, illetve végezetül, miért nem lehet válaszolni normálisan egy kérdésre. Bár, ha Orbánba belegondolunk, nem csodálkozunk semmin.