Gavarít Moszkva

Szijjártó Péteren – így a Fideszen, következésképp Orbánon – legutóbb akkor hördültünk fel egy jámbor oroszlán hangján, amikor Lavrovval Navalnij temetése napján vacsorálgatott vigyorogva és egymás hátát lapogatva. Nemcsak a jó ízlés, a morál, hanem az általános emberi értékek hiányát véltük felfedezni ebben az aktusban, s ugyan csekély vigasz, de nem voltunk ezzel egyedül. A minap Donald Tusk, a lengyelek miniszterelnöke gondolta hasonlóan, aminek hangot is adott, mégpedig meglehetősen keresetlenül.

„Ünnepi lakomát rendezni Alekszej Navalnij temetésének napján… csak egy újabb olyan jelzés a magyar kormánytól, amelyet erkölcsi és politikai okokból nehezen tudunk elfogadni.” – Mint tudjuk azonban, a magyar kormányt az ilyesmik meghatni nem szokták, ők kitartóan robognak mindenkivel szemben az autópályán, miközben hangosan rikácsolnak. Szijjártó is húzott még egy lapot mindezek után a tizenkilencére, és diplomáciai bravúrnak nevezte a hányni való vacsoráját, szerencsére épp nem melegítő gatyában mondva el mindezt.

Amíg azonban ilyesmik zajlanak a nagyvilágban, a kép teljessé tétele érdekében nem árt fölidézni, hogy a magyarok legnagyobb főnöke mindeközben népi bölcsességekkel szórakoztatja a publikumot, és a földteke másik felére készül ahhoz a Trumphoz, aki lényegét tekintve nem sokban különbözik Lavrovtól. Azaz, mostanában a szemetet nem a szél fújja össze, hanem valami rájuk jellemző ócska tömegvonzás tereli egybe a mocskot. Nincs túl sok, de elég hangosak, s közülük is kitűnnek a mi nagyjaink.

Szijjártóra visszatérve azért jegyezzük meg, hogy nagy általánosságban a Facebookon keresztül küldözgeti az üzeneteit cipővásárlásról és Dzsudzsákkal közös szülinapról, vagy épp Kis Grofóval összebújva fényképezkedik. Ezek közé fél be olykor, hogy mint valami törzsutas, úgy számolja a levegőben töltött kilométereit. Illetve, mint lapszerkesztő módomban van látni, elektronikus levelekben fejti ki zavaros nézeteit, a stábja naponta többet is beleereget a szájbertérbe, de túl sok köszönet ezekben egyáltalán nincsen.

Ha papírból volnának, megtelne velük naponta a szemetes, de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy amúgy Szijjártó, mint a főnöke, illetve a Fidesz kicsinyei és nagyjai rend szerint a sajtónak azzal a részével, amelyik nyomokban még tartalmazza azt a rég volt ideát és állapotot, hogy „valamikor ez még egy szakma volt”, nos ezekkel a Fidesz és külügyesünk szóba nem áll, hozzájuk le nem ereszkedik. Az ilyenek szoktak kérdésekkel ingerelni, tiszteletlenek lenni, ezek nem úgy működnek, mint amihöz a Fidesz szokva van, azaz, csettintésre.

Ez az alapállapot, de az is, hogy a nagyobbik résszel, ami a kezükben van, viszont olykor beszédbe elegyednek, illetve az előbb emlegetett minisztériumi levelekkel kommunikálnak. Ez a sajtópótlék, az újságoknak látszó valamik, hagyományosan nézve nyomdaipari terméknek nevezhető szócsövek pedig hirdetik a központi igét. Nem meséltem volna el ezt, amit amúgy mindannyian tudunk, ha Szijjártó erre még nem tett volna rá egy lapáttal, és ne – és ezt nem lehet szebben mondani – Moszkván keresztül tudatta volna a híreit.

Van nekünk egyébként ez az MTI nevű képződményünk is, amely amúgy arra szolgálna, hogy a már emlegetett minisztériumi e-maileket vissszaböfögje, de mindenképp az a dolga a NER-ben, hogy a központi akaratot képviselje. Így, ha másra nem is – mert amúgy a nagyvilágról be nem számol -, arra azért alkalmas, hogy a Fidesz, illetve annak vezérkara általa üzengessen. Ők szokták nekünk szépen összefoglalni Orbán hőbörgéseit és népi bölcsességeit is, tehát általuk és tőlük úgy nagyjából megtudható, milyen bűncselekményekre készül a maffia.

Ebben a bejáratott üzemmódban is döccenés állt be azonban, mert ezt a több mint egy évtized (lassan másfél, te jó isten) alatt megszoktuk, arra azonban példa még nem volt, hogy Szijjártó arról, hogy mi van a fejében az oroszokon keresztül üzenjen, mint azonban most ez így történt. Az oroszoknak is van MTI-jük, amit úgy neveznek: RIA Novosztyi, és a mi külügyminiszterünk nekik mesélte el, hogy amit oly nagy garral beharangozott és előkészített állítólag, de mégsem lesz Zelenszkij-Orbán találkozó. Még szerencse, hogy az oroszok közölték amúgy.

Elgondolkodott az ember, hogyan történt ez így, és a magyar külügyek felelőse miért az oroszoknak vallotta be először, hogy a főnökének esze ágában sincs Kijevbe utazni. Lehet, hogy nem is volt, vagy az is előfordulhat, hogy jó szokásához híven beszart a magyar atyuska, mindenesetre a viszonyokról ez az egész rengeteget elmond. Ezek pedig azt mutatják nekünk, hogy a komplett Fidesz, élükön Orbánnal és természetesen Szijjártóval, Putyin seggéből szemléli a világot. Hogy érdekből vagy félelemből, az momentán még nem ismeretes.

Jelen pillanatban olybá tűnik, így az oroszoknak nyilatkozva elsőként arról, hogy nem is lesz meg ez a találkozó, az a sanda képzet alakul ki bennünk – és úgy véljük, helyesen -, hogy gyorsan meg kellett nyugtatni őket, nem fogunk többet rosszalkodni, hiszen például azt üzenték Orbánnak, hogy azoknak az országoknak, akik nem fenyegetik őket, nem kell félniük. Szijjártó pedig a Lavrovval folytatott pezsgős vacsora után el is mondta az oroszoknak, hogy most már jók leszünk, mert az ukránok pénzét például nem sikerült megvétózni.

Békét óbégatnak természetesen és megszokottan, az a sajnálatos viszont, hogy annak belátására képtelenek – vagy nem is akarják, mert ez a mesterterv -, hogy az a béke, amiről álmodoznak Ukrajna megsemmisülésével, nem válna előnyére romokban füstölgő piciny hazánknak. Ezzel azonban azt bizonyítják újólag, hogy Magyarország sorsa úgy nagy általánosságban nem érdekli a lassan tolószékessé váló kollégistákat, a vélt vagy valós egyéni érdek mindent felülír. Sokan ezt hazaárulásnak nevezik, és lehet, valóban az.

Ugyanakkor nem vonnánk ezen a reggelen messzemutató végkövetkeztetést, csak a hangulatára utalnánk, ami olyan, mint amikor hallgatja az ember Manu Chao bácsi Clandestino című albumát, és valamelyik zenedarab – most meg nem mondom melyik – hátterében hallatszik a rádió tekergetése, és egyszer csak a távoli éterből hallatszik ez: „Gavarít Moszkva”. Ilyenkor az ember úgy érzi, rátalált a kor üterére, csak az a baj, hogy költészettel még semmi nem oldódott meg. Azaz, mégis csak ezeknek kellene eltakarodni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Gavarít Moszkva
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Nem, nem, nem! Ha a ruszki sajtó arról ír, hogy nem lesz találkozó, az azt jelenti, hogy nem lesz. Még akkor se ha amúgy lett volna. Nem kell túlgondolni. Nem a kakadu üzent, hanem a varangynak üzentek… a ruszkik. Meg úgy általában a Föld normálisabb országainak. Mert különben mi lenne, ha nem engedelmeskedne? Na, ez itt a kérdés! :/

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Az eddigi tapasztalataim alapján elég nyomós indoka lehetett lemondani a Führernek a találkozót az ukránokkal.. Jól mondtad a mozit, csak győzzük a kukoricát pattogtatni… Nem semmi vígjáték készül… 🤪🤣

    • Ultron szerint:

      De az ugye megvan, hogy ez a könnyed kis vígjáték a mi bőrünkre megy? Ez csak nekik lesz happy end, a végén úgyis mi szívjuk meg.

  3. polyvitaplex szerint:

    Azért marad el a találkozó, mert az oroszok figyelmeztették Orbánt, hogy Zelenszkij meg akarja mérgezni, és egy nyugat-európai vagy amerikai börtönbe akarja hurcolni.

  4. kovacs_ugynok szerint:

    Hm…
    https://index.hu/kulfold/2024/03/06/haboru-oroszorszag-ukrajna-budapesti-orosz-nagykovetseg-haborus-veszely-kozlemeny/

    Azon picsognak az orkok, hogy addig semmi probléma nem volt, amíg az ukránok el nem zavarták 2014-ben a ruszki bábkormányt.Ez nagyon elgondolkodtató, amikor azt látom, hogy az orbánék milyen bensőséges viszonyban vannak az orkokkal. Nem tudok elmenni szó nélkül e mellett se, amikor előkerül a bábkormány fogalma. Mennyit is vesztett az ország, a magyar adófizetők a drága ruszki gázon? Amiből az ukrajnai háborújukat finanszíroztuk, az orbán kormány jóvoltából… :/

  5. Yeti szerint:

    A moszkvai dumánál keményebbnek tűnik a kínai.

    https://index.hu/belfold/2024/03/06/kina-magyarorszag-megallapodas-belugyminiszterium-pinter-sandor-kinai-rendorok/

    Peking beszél: 北京说话
    Běijīng shuōhuà

    Enné meg a fene az összes geci fideszest, lehetőleg máma még.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum