Kérdezzék az elnökasszonyt

Lazul az őrizet. Felelőtlen a testőrség, vagy eltévedt a TEK, de az utóbbi napokban valami különös ok miatt többször is doktorminiszter urunk közelébe kerültek mindenféle újságírók, akik kérdésekkel ingerelték a nagy utcai harcost. Ugyanazt kérdezte tőle mind az összes elvetemült, sorosista firkász, amire amúgy egyként kíváncsi a nemzet: miért kapott kegyelmet K. Endre. Ez, illetve a kérdésre adott felelet lenne az origója mindannak a botránysorozatnak, amely a napokban pedofil-ügyben remegteti az országot (és elsősorban a Fideszt).

Hogy Orbán hatalmi bűvkörén belülre kerülnek ilyen kérdésekkel provokáló alakok, az a rendszer zavarodottságát mutatja. Aztán, ahogyan ezekre a kérdésekre válaszol, az pedig magának a nagyvezírnek a nyüszítését, mert és ugyanis, hiába tűnik olybá, hogy a szokott nyegle és pofába mászó módján elegánsan tér ki a válaszok elől, minden érdeklődés az elevenjébe hatol, s ha volna jelleme vagy lelkiismerete, akkor rég megtört volna már. Ilyen készségei azonban nincsenek, ezért a válaszok is egyformák: „Az elnökasszonyhoz forduljon”.

Ez egy háromszavas mondat, és csak azért nem mondjuk, hogy ennek a végtelen számú permutációjával dolgozik, mert a variációs lehetőségek erősen korlátozottak. Minden egyes kérdésre a három szó szórendjének változtatásával felel ez a mi hősünk, amivel voltaképp azt mondja, hogy kegyelmi ügyekkel nem foglalkozik. És ezzel az értelmezéssel jutunk el Orbán kommunikációjában arra a széles térre, amikor a felelősséget próbálja elkenni. Mert eszünkbe jut, mennyi mindennel nem foglalkozott már végtelennek tűnő élete során.

„Nőügyekkel nem foglalkozom”, „gazdasági ügyekkel nem foglalkozom” – hogy csak a leghíresebbek jussanak eszünkbe az aranyköpésekből, amelyek arra utalnak, hogy az ilyesmi piszlicsáré ügyek kívül esnek az ő fenséges gondolkodási körén, amely amúgy permanensen a komplett világ megváltásával van elfoglalva. A nem foglalkozások viszont ott érik el csúcspontjukat, amikor a kedves vezető a váratlan helyzettől és kérdéstől úgy ledermed, hogy boldog karácsonyt kíván. Nem csoda hát, ha olykor függöny mögé bújik.

Ugyanígy a tartalomjegyzékbe kívánkozik, amikor az utcán elmerülten számolgatta a csakis készpénzét, és újra csak kérdést kapott, akkor először jó reggelt, majd a titokzatos házból kilépvén, megint a zaklatókkal szembesülve jó napot kívánt. Ebből kitetszik, ugyan azt nem egészen biztos, hogy tudta, hol is van, a napszakokkal azért tisztában volt, és ez is valami. Itt a legújabb, ez az elnökasszonyos azonban több szempontból is érdekes, mert nem egyszeri rajtaütés miatti zavarában terjedt a szókincse csupán a megmutatott három szóra.

Ahány újságíró amennyi kérdése, kitartóan csak ezt mondogatta Chuck Norris tanítványa, amivel viszont megmutatta, hogy amiként a vész első óráiban, csak úgy a tartós tagadásra berendezkedve is egy szoknya mögé bújik. Ez most az ő függönye, mint ahogyan A bádogdob főhőse is mindig a nagymama szoknyái alá vágyott vissza, mint ahol biztonságban van a fenyegető világ felől. Viszont, ha így rámutatunk: ecce Orbán, nem biztos, hogy olyan ember mutatkozik ujjunk előtt, mint aki alkalmas egy ország vezetésére.

Egy maffiáéra inkább, s nem azért csupán, mert a valahai hazánk jellege is az, hanem, mert abban a szervezetben a keresztapa szava megkérdőjelezhetetlen. Így már összeáll a kép, csak épp az is kitetszik, hogy Orbán még ennek is selejtes, azaz, nemhogy a rettenthetetlen hős, hanem egy beszari alak képe bontakozik ki rámutató ujjunk előtt, és ez meglehetősen lehangoló bír lenni. Mondhatnánk azt is, hogy a király meztelen, s immár nem először, azonban látjuk úgyszintén, hogy ettől a hatalma meg nem rendül. Ki nem csorbul.

És ez az, ami igazán érdekes. Az mégpedig, hogy ami kép kibontakozik, leföstődik előttünk úgymond, az azt mutatja, ez az ember alkalmatlan egy ország vezetésére, amit az ország állapota nagyon jól mutat. Ugyanakkor az is egyértelmű, hiába szaralak, ettől a hatalma meg nem rendül, azaz, a nap továbbra is vidáman süt a saját temetésünkön. Mi tudjuk ezt, azok azonban, akiknek mindez módfelett tetszik, egyáltalán nem, sőt, még tapsolnak is hozzá. Zeneszóra döglünk meg, miközben a már nem is létező elnökasszonyt kérdezzük.

Viszont, hogy ne ilyen búslakodós hangulatban kezdjük el a napot, mert nincs miért, vagy már másfél évtizede van, úgyhogy secko jedno, lássuk úgy mindezek után – mert másképp látnunk nem lehet -, hogy a kedves vezető ma már nem egyéb, mint önmaga karikatúrája. S ha még párszor elmondja ugyanazt, egy papagáj képe jelenik meg előttünk, aki ücsörög a kalitkájában, ringatózik a rúdján, és ismételgeti a betanult szavakat, amin a körötte ülők jót derülnek. Így is lehet – illetve most már csak így lehet – elviselni Magyarország, nem köztársaságot.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Kérdezzék az elnökasszonyt
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Akkor tessék megfogadni „firkászok”, és lévai anikó elnökasszonysághoz fordulni a kérdésekkel! Hát nem figyeltek? :/

  2. polyvitaplex szerint:

    Nem tudom, meddig kellene visszamenni az időben addig a pontig, amikor még hatni lehetett volna Orbánra, rákényszeríteni, hogy ne játssza az agyát, hanem válaszoljon a kérdésekre. Közszereplőként is ez lenne a kötelessége, és közjogi méltóságként is elszámoltathatónak kellene lennie.
    Mikor volt az, amikor kezdett nem bejárni a parlamentbe, és a hozzá intézett kérdésekre és interpellációkra rendszeresen Bogár államtitkár válaszolt? Mióta nem tudható, hogy mi történik a kormányüléseken, mert nem készülnek jegyzőkönyvek? Szerintem már 1998–2002 között, a legelső ciklusában is ilyen volt. Már a szőlőbirtokot firtató, személy szerint hozzá intézett kérdésekre is Rogán válaszolt helyette.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Én is a Lendvaira gondoltam elsőre. Ez után az interjú után, most kérek elnézést a korábbi kommentjeim miatt a Magyar Pétertől.

    Ajánlom szíves figyelmetekbe : https://www.youtube.com/watch?v=WC-79xXadzE

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum