Ki a hülye?

Matolcsy MNB elnök szerint Nagy Márton (NM) annyira hülye, hogy „ki kellett tennie a jegybankból” – ahol alelnök volt –, mert jelentős szakmai hibákat vétett. Nagy nem maradt az út szélén, mert előbb Orbán gazdasági tanácsadója, majd csúcsminisztere lett. Ebben a minőségében Michael O’Leary, Ryanair vezér idiótának nevezte Nagyot, ezek szerint nem túl sokat tévedve. Mindeközben, illetve Matolcsy kijelentésére reagálva az önérzetes NM abbéli örömének adott hangot, hogy szerencsére már nem Matolcsy a főnöke, hanem más.

Orbán, mint tudjuk. De ettől Nagy miniszter kognitív képességei meg nem változtak, csak épp védve érzi magát. Érinthetetlennek mintegy, de ez legyen az ő nyomora, ha nem látja Balog és Novák sorsát, hogy senki nincs biztonságban, ha a vezér hatalmáról van szó. Ez az MNB-s történet azonban ennél is cifrább, hiszen mindeközben Varga Mihály miniszter arról ábrándozik, hogy ő meg az „utolsó csavarig” látni szeretné Matolcsy alapítványait (jujj), és itt szállt be a csetepatéba maga a nagyfőnök (OV), aki szerint az MBN szent és sérthetetlen.

Nem lennénk annak a helyében, aki ezt az egészet ki akarja bogozni (mi csak élvezzük a csattogó pofonokat), azt viszont szomorúan konstatáljuk, hogy mindeközben a forint erősen gyengélkedik. De ez nem baj, mert a Fidesz-szavazó szerint ő forintban kapja a fizetését, így az euró (meg a dollár és a többi) árfolyama őt teljesen hidegen hagyja. És ő van meggyőződve arról is, nem gond, ha ezek lopnak, mert legalább kormányozni tudnak. Meg Orbán is érdekes, mert mindeddig azt gondoltuk, gazdasági kérdésekkel nem foglalkozik.

Dehogynem, a maga módján. Hiszen mindaz, ami most gazdaságirányítás és MBN ügyben zajlik, csakis az ő tudtával és jóváhagyásával történik, mint minden ebben az országban. Azok az emberek, akik most teli pofával szidják és hülyézik egymást, mind az ő kreálmányai, így együtt juttatták az országot oda, ahová. Matolcsy is megalapozott ennek az egésznek a lassan feledésbe merülő unortodox gazdaságpolitikájával, amikor semmivel sem volt jobb, mint az általa most lehülyézett NM. Egy brancs ezek, de ezúttal elkezdték egymás torkát harapdálni.

Az egész kuplerájban azért ne feledjük Varga kitüntetett szerepét sem, aki munkálkodása során nem tudta megakadályozni, hogy nyakig el ne adósodjon az ország. Matolcsy, mint az infláció felelőse se nagyon ugrálhat a majdnem világbajnok eredményével, NM pedig NM, aki valami rózsaszín ködöket ereget magából, s mindeközben azon csodálkozik, hogy bezuhant a fogyasztás, és ezért nincs elég ÁFA-bevétel. De tényleg idióta lehet, mert az a meggyőződése, hogy a lakosság fél vásárolni. Biztosan valaki megfenyegette őket.

És ha mindez nem lenne elég, itt van nekünk maga Lázár miniszter, aki mostanában az építkezésekért felel, és épp tőle hallottunk tegnap egy mellbevágó tételt a bajok kiköszörüléséről (mármint, hogy az építőipar is haldoklik), mikor is azt mondta, „nem iskolákat és futballpályákat kell építeni, hanem összeszerelő üzemeket”, s ebben a mondatban már az egész NER esszenciája benne van. A lepusztuló ország elhülyített lakossága a kínai aksigyárakkal, mint dolgozó népünk fényes jövője.

Ehhez még képzeljük hozzá a fasiszta rezsimet, amely mostanában egyre agresszívebb, és tegyük hozzá az elképesztő méretű és mennyiségű tolvajlást. Kitetszik, hogy e két jellemzővel baj semmi sincs, ezek zavartalanok, csak, amihez szakértelem kellene, az rohad szét. Ezen a ponton az a kérdés egyébként, hogy amit látunk itt a NER „krémjétől”, az ócska színjáték, terelő hadművelet, vagy tényleg nekiálltak gyilkolni egymást. Ez utóbbi ugyan törvényszerű a rendszer jellegéből fakadóan, csak nem tudtuk, mikor kezdődik el.

Nem lenne teljes a kép – bár a színjáték e felvonásából kimaradt – Szijjártó nélkül, aki, mint tudjuk, a külgazdaságért (is) felel, s ebbéli feladatát csak olyan sikerrel látja el, mint a külügyek gondját, azaz, szégyellnivalóan. Akkumulátorgyárak és lélegeztetőgépek szegélyzik az útját, ahogyan épp kínai gyarmattá válik az ország. Hála istennek azonban megjelent, milyen foglalkozásokra nem lehet vendégmunkást behozni, és megnyugvásunkra a terjedelmes listán rajta van a miniszter is. Bár lehet, nem sokat veszítenénk, ha importálnánk párat.

Olybá tűnhet, hogy a mai dolgozat valami könnyed ujjgyakorlat, mert senkiről nem bizonyítottuk be (újólag), milyen jellemtelen, ócska, szaralak, viszont kiderült helyette, hogy hülyék. Nem a degeneráció értelmében, mert kubikosnak (amire szintén nem lehet vendégmunkást szerződtetni) azért elmennek, hanem arra a feladatra és ahhoz a kihíváshoz hülyék, amilyen munkával meg lettek bízva. És itt jutunk el az eredőhöz, hogy akkor csak az lehet a hülye, aki odarakta őket, amiben ki is egyezhetünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Ki a hülye?
  1. Yeti szerint:

    Hátulról kezdve reagálnék: aki odarakta, az nem hülye hanem hülyének nézi az állampolgárokat – ráadásul joggal, mert azok aztán tényleg hülyék, lévén újra és újra hatalomba segítették 🙁
    No és nem csak a fideszhívő ilyen tulok(os). Régi ismerősöm annakidején felháborodva tiltakozott az infláció ténye ellen: „hogy lenne má’ , há mindég tízezerér tankolok!” .

    A rusnya pofák közül meg tényleg mindegy melyiket mutogatják éppen, mindegyik ministráns kesztyűbáb a gazdáé.

  2. polyvitaplex szerint:

    Nem biztos, hogy a vendégmunkás miniszter olyan rossz lenne, nemcsak importálni lehetne minisztert, hanem exportálni is, esetleg csereüzletet kötni, például Pintért el lehetne cserélni egy rendőr-, egy egészségügyi meg egy oktatásügyi miniszterre. Rogán ingyen is mehetne, ennél a Nagynál meg fizetnénk is, csak vigyék.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum