SZUH-ÁVH

Lánczi Tamás 2017-ben lett a Schmidt Mária által fölvásárolt Figyelő című lap főszerkesztője, és nem sokkal utána már közzé is tett egy terjedelmes listát „Soros György zsoldosairól”. Azokról, akiket Lánczi – és a lapja – szerint a milliárdos pénzelt, illetve neki dolgoznak. Ez a lista nem volt egyéb, mint a rendszer vélt ellenségeinek felsorolása nagy valószínűséggel politikai megrendelésre, s amekkora hullámokat vert akkor, mára úgy lett elfelejtve a nácifasiszta-kommunista tempó. Viszont Lánczi a tűz közelében maradt.

Hogy úgy ne mondjuk, a húsosfazéknál, és ingázásait itt nem felsorolva legyen elég annyi, hogy most az MTVA kebeléből érkezett meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetésébe többszörösen védett, senki által nem irányítható és számonkérhető emberként, ami Magyarországon egyet jelent azzal, hogy hatalma felette csak Orbán Viktornak van. Ő irányítgathatja és utasítgathatja, de Lánczi eddigi szereplését elnézve olyan túl sok direktívát nem kell adni neki. Ha fogalmazhatunk úgy, ösztönösen érti a dolgát.

Csak amíg a Figyelő főszerkesztőjeként konkrét hatalommal nem rendelkezett, a Szuverenitásvédelmi Hivatal (a továbbiakban SZUH) elnökeként már nagyon is. S amíg ott csak álmodozhatott arról, hogy kicsinálja a rendszer ellenségeit, most már kapott hozzá legitimitást, pénzt, paripát és fegyvert is. Eddig listázott, most megfigyel és tönkretesz. Hogy majd lesz-e joga nagy fekete autókat is küldözgetni, az később elválik, de a rendszer egyedfejlődését nézve biztosan eljön majd az az idő is. Méghozzá hamarosan.

Nem sorolnánk most fel, miért lesz ez a hivatal állam az államban, másrészről és természetesen a Fidesz ökle. A SZUH egyébként a „szuverenitásvédelmi”, közkeletűbb nevén a „megfélemlítési” törvény folyománya és végrehajtó szerve lesz február elsejei indulása után, elsődlegesen – amíg nem lesz szükség a nagy fekete autókra – azzal a ki nem mondott feladattal, hogy Orbán ellenzékét és ellenfeleit, pártokat, civileket, újságokat elsősorban anyagilag lehetetlenítsen el. Minden eszközzel, ami elképzelhető.

Mindenkit megfigyelhetnek titkosszolgálati eszközökkel is, mindenkitől minden adatot bekérhetnek, mindenen rajta tarthatják a szemüket elsősorban azért, hogy akinek eddig volt érkezése valamilyen módon anyagilag támogatni a „rendszer ellenségeit”, most kétszer is meggondolják, mert pórul járhatnak. Épp mostani hír a nagy Oroszországból, amelynek putyini működése a NER tankönyve is, hogy Navalnij egyik volt munkatársát, bizonyos Kszenyija Fagyejevát ítélték épp kilenc és fél év börtönre. Nem játszásiból.

A – koholt – vád ellene az, hogy „szélsőséges csoportot szervezett”. S ha belegondolunk Lánczi öt évvel ezelőtti listázásába, amikor kijelölte az itteni rendszer ellenségeit, most már tehet is ellenük. Kis ország, kisebb büntetési tétel, itt, minálunk három év börtönnel fenyegetik azt, aki „tiltott külföldi támogatást vagy e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt használ fel”. Viszont ebbe nagyon sok minden belefér, bárki mehet a bíróság elé.

Mondhatnánk azt is, amit minden egyes aljas, a diktatúra kiteljesítése érdekében tett lépéskor szoktunk mondani, hogy lejjebb már nem lehet. De ez rossz megközelítés, hiszen a NER útja nyílegyenes, minden egyes, a saját hatalmát féltő és bebetonozó törvény vagy rendelet egyfajta végkifejlet felé haladás szerves része, mint egy szépen nevelgetett rózsabokor, amely viszont halálos bűzöket ereget. A SZUH jogosítványai nem sokban különböznek az ÁVH-étól, amelynek aztán láttuk a végét, ezé viszont föl sem rémlik sehol.

Boldog új évet kellene kívánnunk, ahogyan az ilyentájt szokásban van, de nem tehetjük meg, amikor olyan esztendő következik, amelyben még jobban fogy a levegő. S ha nem is egyből bilincsekkel és rablánccal, de a megfélemlítéssel olyan légkör ülepszik ránk, amely elszívja a szabadság morzsáit is. Ülünk a fazékban, mint naiv békák, a víz már rég forr, és még mindig nem vesszük észre. Vagy, ha igen, ránk teszik a födőt, hogy a hangunkat ne hallja senki sem. Közelít a vég, a népek meg holnap boldogan fújják a trombitát. Tán nem is érdemelnek jobbat.