Heppinyú a szemétdombon

Kopogtatott a postás a Karmelita ajtaján, és levelet hozott a Kremlből. Orbán nagyember valószínűleg remegő kézzel bontotta fel, milyen utasításokat vagy parancsokat tartalmazhat. Selyemzsinórt esetleg, amitől úgy nekiállt remegni a lába meg önálló életet élni, mint amikor legutóbb személyesen járt az orosznál, és azóta sem tudtuk meg, mi lehetett az, amitől hülyének nézte mindenki, illetve csak egy szánalmas kis bohócnak, aki ott kuporog a gazdi lábainál remegve és elvörösödő fejjel.

Ezek után levelet kapni Tőle és Onnan felér egy agyvérzéssel. Nem lehet véletlen, hogy még egy Facebook-bejegyzést sem kaptunk azóta kisdedekkel az oldalán vagy Feri bátyámmal a kocsmából, amelyeken telve van önbizalommal, s amelyeken, mint azok jótevője és egyedüli megmentője feszít és virít. Szóval ilyen még – egyelőre – nincsen, de lesz majd minden bizonnyal. Ám ne szaladjunk annyira előre az örömökben, amikor itt van nekünk a postás meg a levél, amely azon a napon érkezhetett meg, amikor az atyuska szarrá rakétázta Ukrajnát.

Főleg városokat, civileket meg ilyesmiket, úgyhogy azt kell eldöntenünk – nekünk, mert Orbánnak ilyen dilemmái nincsenek -, hogy az orosz cimbora terrorista, háborús bűnös vagy csak szimpla gonosztevő. No most, tőle levelet kapni nem egy dicsőség, de kinek milyen a gusztusa, vagy miket kényszerítenek rá, ez utóbbi reméljük, egyszer majd kiderül. De ne szaladjunk ennyire előre az időben és a történelemben, mert még mindig nem tudjuk, mit tartalmaz a levelünk vajon, ám a dilemmát ím, feloldjuk: újévi jókívánságokat.

Mi más is állhatna benne. A remegés tehát, a páni félelem, amikor a mi kedves vezetőnk meglátta a levél feladóját, azonmód szállt – vagy szállhatott – tova, amikor annak tartalma kiderült. Sőt, egyszersmind elöntötte ezt a mi jótevőnket önmaga jelentőségének annyira fontos, de hamis tudata, ami abból fakadhat az ő bizonytalan állagú lelkében, vagy annak a helyén, hogy nem mindenki kap újévi üdvözletet a Kremlből egyenest, valószínűleg elsőbbségivel. Éppen ezért – mert magyar a posta –, még az a szerencse, hogy célhoz ért.

Csakhogy a lista. Hogy ki mindenki részesült még ebben a kitüntető figyelemben, hogy ezzel a levéllel a történelem mely szeletkéjébe emelődött bele mintegy a mi urunk, az egyáltalán nem mindegy, s mint aztán áttekintve azt, az is bizonysággá vált, mennyire lehangoló. Mert ahogyan aztán az is napvilágot látott, kik és milyen országok vannak a Kreml levelezési listáján, mi azt mondanánk, jobb lenne azon inkább nem szerepelni. De, ha Orbánnak ez a boldogság és élete álma, akkor már ott is van az ő mennyeiben, ami azonban nem a miénk egyáltalán.

Mert és ugyanis, mit ád Isten, illetve Putyin kegye, ilyen levelet tőle most mindenféle bizonytalan állagú ’isztánok, kiskirályságok, diktatúrák és ilyen amúgy Orbánnak kedves berendezkedésű országok meg azok boldog vezetői kaptak, részesültek az orosz elnöki köszöntő kegyben. Meg valami ismeretlen ok miatt a pápa, de ezt betudjuk annak, hogy Putyin hiába maga a Sátán, mégis csak fél a pokoltól. Az EU országai közül azonban csak Budapesten csöngetett a postás, és itt jutottunk el oda, ahová voltaképp indultunk. A semmibe.

Illetve ennek peremén oda, ahol Orbán csücsül, segge alatt az egész, komplett országgal, az ő szemétdombján, ami a hazánk. Lehetne itt idézni Teleki Pál levelét arról, hogy a legpocsékabb nemzet lettünk – és a többi -, de amiként az ő idejében sem volt ez igaz mindenkire, csupán a fasiszta briganti ország vezetőire élükön a ma istenített Horthyval, így vagyunk ma is. Mert hiába vagyunk amúgy egy szarhalom közepén, mégsem vagyunk annak a része. Azaz és tehát Putyin üdvözlete, ami minősíti azt, aki kapta, nekünk egyelőre nem szól.

Boldog új évet tehát nyájasaim, mert bár ez a most letelő nem volt egy habostorta, de lehet az elkövetkező még ennél is rosszabb, vagy valami különös ok miatt jobb is. Hogy kin múlik, azt most nem mesélném el újra részletesen, legyen elég annyi, hogy jelenlegi információink szerint az ember sorsa minden jel szerint determinált, ennek ellenére van szabad akarata. Ezzel pedig nagyon sok mindent lehet kezdeni, még esetleg olyat is, hogy az életét nem csak elszenvedi, hanem alakítja is azt netán. Nos, ezzel a bizalommal mondom a BÚÉK-ot nektek.