SZUH-ÁVH

Lánczi Tamás 2017-ben lett a Schmidt Mária által fölvásárolt Figyelő című lap főszerkesztője, és nem sokkal utána már közzé is tett egy terjedelmes listát „Soros György zsoldosairól”. Azokról, akiket Lánczi – és a lapja – szerint a milliárdos pénzelt, illetve neki dolgoznak. Ez a lista nem volt egyéb, mint a rendszer vélt ellenségeinek felsorolása nagy valószínűséggel politikai megrendelésre, s amekkora hullámokat vert akkor, mára úgy lett elfelejtve a nácifasiszta-kommunista tempó. Viszont Lánczi a tűz közelében maradt.

Hogy úgy ne mondjuk, a húsosfazéknál, és ingázásait itt nem felsorolva legyen elég annyi, hogy most az MTVA kebeléből érkezett meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetésébe többszörösen védett, senki által nem irányítható és számonkérhető emberként, ami Magyarországon egyet jelent azzal, hogy hatalma felette csak Orbán Viktornak van. Ő irányítgathatja és utasítgathatja, de Lánczi eddigi szereplését elnézve olyan túl sok direktívát nem kell adni neki. Ha fogalmazhatunk úgy, ösztönösen érti a dolgát.

Csak amíg a Figyelő főszerkesztőjeként konkrét hatalommal nem rendelkezett, a Szuverenitásvédelmi Hivatal (a továbbiakban SZUH) elnökeként már nagyon is. S amíg ott csak álmodozhatott arról, hogy kicsinálja a rendszer ellenségeit, most már kapott hozzá legitimitást, pénzt, paripát és fegyvert is. Eddig listázott, most megfigyel és tönkretesz. Hogy majd lesz-e joga nagy fekete autókat is küldözgetni, az később elválik, de a rendszer egyedfejlődését nézve biztosan eljön majd az az idő is. Méghozzá hamarosan.

Nem sorolnánk most fel, miért lesz ez a hivatal állam az államban, másrészről és természetesen a Fidesz ökle. A SZUH egyébként a „szuverenitásvédelmi”, közkeletűbb nevén a „megfélemlítési” törvény folyománya és végrehajtó szerve lesz február elsejei indulása után, elsődlegesen – amíg nem lesz szükség a nagy fekete autókra – azzal a ki nem mondott feladattal, hogy Orbán ellenzékét és ellenfeleit, pártokat, civileket, újságokat elsősorban anyagilag lehetetlenítsen el. Minden eszközzel, ami elképzelhető.

Mindenkit megfigyelhetnek titkosszolgálati eszközökkel is, mindenkitől minden adatot bekérhetnek, mindenen rajta tarthatják a szemüket elsősorban azért, hogy akinek eddig volt érkezése valamilyen módon anyagilag támogatni a „rendszer ellenségeit”, most kétszer is meggondolják, mert pórul járhatnak. Épp mostani hír a nagy Oroszországból, amelynek putyini működése a NER tankönyve is, hogy Navalnij egyik volt munkatársát, bizonyos Kszenyija Fagyejevát ítélték épp kilenc és fél év börtönre. Nem játszásiból.

A – koholt – vád ellene az, hogy „szélsőséges csoportot szervezett”. S ha belegondolunk Lánczi öt évvel ezelőtti listázásába, amikor kijelölte az itteni rendszer ellenségeit, most már tehet is ellenük. Kis ország, kisebb büntetési tétel, itt, minálunk három év börtönnel fenyegetik azt, aki „tiltott külföldi támogatást vagy e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt használ fel”. Viszont ebbe nagyon sok minden belefér, bárki mehet a bíróság elé.

Mondhatnánk azt is, amit minden egyes aljas, a diktatúra kiteljesítése érdekében tett lépéskor szoktunk mondani, hogy lejjebb már nem lehet. De ez rossz megközelítés, hiszen a NER útja nyílegyenes, minden egyes, a saját hatalmát féltő és bebetonozó törvény vagy rendelet egyfajta végkifejlet felé haladás szerves része, mint egy szépen nevelgetett rózsabokor, amely viszont halálos bűzöket ereget. A SZUH jogosítványai nem sokban különböznek az ÁVH-étól, amelynek aztán láttuk a végét, ezé viszont föl sem rémlik sehol.

Boldog új évet kellene kívánnunk, ahogyan az ilyentájt szokásban van, de nem tehetjük meg, amikor olyan esztendő következik, amelyben még jobban fogy a levegő. S ha nem is egyből bilincsekkel és rablánccal, de a megfélemlítéssel olyan légkör ülepszik ránk, amely elszívja a szabadság morzsáit is. Ülünk a fazékban, mint naiv békák, a víz már rég forr, és még mindig nem vesszük észre. Vagy, ha igen, ránk teszik a födőt, hogy a hangunkat ne hallja senki sem. Közelít a vég, a népek meg holnap boldogan fújják a trombitát. Tán nem is érdemelnek jobbat.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “SZUH-ÁVH
  1. polyvitaplex szerint:

    Jó cikk. Legfeljebb annyit tennék hozzá naivan, hogy amíg nincs konkrét áldozata ennek az aljas törvénynek, addig tiltakozni vagy demonstrálni sem nagyon lehet ellene, mert annyira megfoghatatlan, értelmezhetetlen. Aztán az is lehet, hogy mire eljönne a tiltakozás vagy demonstrálás ideje, mert valamelyik civil szervezetet baszkurálják, már sokakat vissza fog tartani a félelem.

    • miki1950 szerint:

      Ha tudjuk, hogy rákosi ÁVH -ja idején nem volt jogállam az ország, analóg azt is tudjuk, hogy orbán ÁVH II.idején sem lehet az.
      Ezzel kelet és nyugat tisztában volt akkor, és tisztában van vele ma is.
      Csakhogy ma tagja vagyunk az európai nemzetek közössének,
      ahova belépéskor letettük a nagyesküt, hogy Magyarország
      egy nyugati típusú demokrácia a szabadpiaci kapitalizmus keretei között, mely jogállami tartalommal és annak megfelelően működik.
      Ha már a magyar nép buta, megvezetett birkaként hagyja egy echte diktatúra ki -és felépítését, nincs más remény, mint várni az EU segítségére ami remélhetően nem úgy végződik mint az amerikai segítség várás ’56-ban.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    A tegnapival együtt lassan teljes lesz a freskó. Ideológiáról, kereszténységről, családról szó sincs félreértés ne legyen. Ha az ezer-milliárdokat a Soros hátán tudná kilapátolni szivárvány glottiba, akkor az lenne az államvallás . Ezeknek csak ez számít, aki meg szólni mer.. Látjuk mi a tervezet, illetve már a valóság .
    Csak egyet nem értek. Mi a túrónak nekünk Brüsszel ezek után, mert hogy a gazember náci csürhének minek azt jól tudjuk. No meg adódik a másik kérdés is : mi a jó túrónak van szüksége Brüsszelnek is erre a ” trójai” birkahodályra ??

    Kedves Felebarátaim!
    Birkatársak!
    Magyarok!

    Azért ezt a fentiek tükrében tényleg alaposan gondoljuk át !

  3. Tom Sawyer szerint:

    Javasolom a legközelebbi Hungaricum választáson jelöljük a a mi saját bejáratotus náci gazember csürhe-vezér gazember (mondtam-e már ) O1G-t !

    Ui.: bocsi,tudtátok, hogy gazember a fickó ??? Jaa, meg kib@szott náci az elvetemült…

    Egy f@szkalap aztán a Strohmanján keresztül lehet ám fél Afrika, vagy az Isztánia. Kevlár nélkül már az unikái sem születhetnek.. Kapitó ?? milyen élet ez ?? Hány zsemlét tud ez reggelire bekapni ?? Mondjuk k@rvára igyekszik, de belefullad. Ez felöl nincs kétségem, csak az idő… Csak az idő..:))

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum