Embertelen csürhe

A péntek történései közt elbújva, a nem propagandalapoktól alig is tudósítva fedezhető fel egy aktus. Egy történés, amely ékesen vagy inkább éktelenül, de mindenképpen a maga tömény valójában mutatja meg a Fidesz tagjainak nem is politikusi, hanem emberi minőségét. Vagy annak totális hiányát. Ismerjük mindannyian Karsai Dániel küzdelmét és kálváriáját, aki gyógyíthatatlan betegségtől sújtva az emberhez méltó halálért küzd. De egyben nem csak a sajátjáért, hanem sorsosaiért is, érted, érettem, ha tágabban szemléljük.

Be nem vallottan és ki nem mondva, de egy haldokló kiáltása ez az élőkhöz, hogy halálában, az oda vezető úton is vegyék emberszámba. A ki nem mondott haldoklás is tiszteletet érdemel, hiszen a visszafordíthatatlanság, az az állapot, amelyhez képest minden történés másodlagos és háttérbe szorul, az a tudat, hogy a haldokló olyat tud, amit az élet másik oldalán álló soha nem fog, csak akkor, ha már ő is arra jár, egyfajta méltó bölcsességet kölcsönöz neki. Kivétel nélkül. S ha mindeközben még más embertársaira is jut figyelem, annál nagyobb dolog nincs.

Karsai Dániel ezt az utat járja, azt szeretné elérni, amit Magyarországon törvény tilt, hogy a hosszan, fájdalmasan és megalázottan haldokló maga határozza meg azt a pillanatot, amikor úgy dönt, ezt már nem akarja. Azt a pontot, amikor úgy gondolja, föladja a kilátástalan küzdelmet. Ha valami emberi abban a fajban, ami magát ennek nevezi, akkor ez a tudatos szándék az. Ha mondhatjuk úgy, ez a filozófiai megközelítése az eutanáziának, aki ennek megvitatása elől elzárkózik Istenre mutogatva, mondván ő dönthet csupán életről és halálról, az nem most él.

Nem ebben a korban, hanem valahol egészen másutt, más vidékeken. S amíg a Fidesz erre hivatkozva utasított el minden párbeszédet róla, még csak-csak hihettük, hogy ennek efféle avítt világnézeti okai vannak. Azóta azonban, és tegnap különösen bebizonyosodott, ez nem így van, nem csak a problémáról, a filozófiai kérdésről nem hajlandók tárgyalni fals és hazudott hit szerint, hanem mintegy központi ukázt végrehajtva magával az egyes emberrel, az ő szenvedésével sem törődnek, hanem majdnem röhögve lépnek túl rajta, és nézik semminek.

Régebben már meséltünk arról, hogy amikor egy korábbi kormányinfón szóba került a dolog, Gulyás Gergely jobbulást kívánt a haldoklónak, ami kifejezett már valamit. Ez lehet a gyerekszoba hiánya, a mérhetetlen taplóság, a közöny a másik ember szenvedései iránt, ami nem csak az úgynevezett civilizált világban, hanem ágyékkötős népeknél sem fellelhető. Általános emberi deficitet mutat, de akkor még feloldozást ugyan nem, de magyarázatot találhattunk volna rá, miszerint nem tudja lányos zavarában, miket beszél.

Tegnap viszont a magyar parlamentben a Fidesz komplett frakciója, a bátorak gyülekezete mutatta meg, az sem volt véletlen, és ami ezután következik, az sem lesz az. Karsai Dániel ott volt az országgyűlésben a momentumos Bedő Dávid szólalt fel, arra kérve és intve ezeket a bátorakat, ha már hivatalosan le is söprik a szenvedő minden próbálkozását, akkor beszéljenek vele pár szót a folyosón, ismerjék meg a sorsát és az álláspontját. És ezután jött egy videó, amelynek nem kellett volna jönnie. Illetve ebben a formában jobb, hogy megtörtént.

A filmen az látszik, hogy Karsai Dániel ott ül a tolószékében a folyosón, ahová jönnek ki az ülésteremből ezek a bátorak mind, és úgy fordítják el a fejüket és haladnak el mellette, akárha valami pestises volna. Sőt, a nagyevő Németh Szilárd még bele is vigyorog a kamerába, de a szenvedőt (haldoklót) figyelemre sem méltatja sem ő, sem az összes többiek. Ítéletet is mondható róluk, megállapítás, amit eddig is sejtettünk, de most már tudjuk, ez egy embertelen csürhe, nem egyéb. Közelíthetnénk a kereszténység oldaláról is, hogy látványos legyen.

De azt ezek után több szempontból is minek. Maradhatnánk az emlegetett általános emberinél is, de az is fölösleges. Látunk egy masszát, aminek emberformája van, de tartalma ilyesféle nincsen. Látjuk, hogy minden kiveszett belőlük a hatalom akarásán kívül, hogy más nincsen, mint a végtelen szervilizmus, amiben odáig mennek, hogy alapvető erkölcsi normákat tagadnak meg és vesznek semmibe. Sok mindenre magyarázat ez, ami az országban történik, és vészes forgatókönyv a jövőre nézvést. Ezekben már semmilyen gátak nem léteznek.

De Karsai Dániel drámáján túlmutatva, benne magunkat is láthatjuk, ahogyan ahogy ezek a takonygerincű szavazógépek szóra-, és köszönésre sem méltatva elmennek mellette levegőnek nézve őt. Ezt kapjuk mi is, amit ő a videón jól láthatóan. Szekunder szégyen ismét a történtek miatt, és az a tudat, hogy nincs lejjebb, ennél már nem lehet. De majd tapasztalni fogjuk, mégis, kies hazánk és annak bávatag lakosai majd ezeknek a kezéből kapják meg a választások előtt a zacskó krumplit, hogy talán meg is csókolják azt. Vége van.