Karácsonyi apanázs – papoknak

Nagyjaink az őszön hosszan tanácskoztak komoly, felpuffadt képpel, hogy a kies hazánkban mintegy egymillió rabszolgát érintő minimálbért mennyivel emeljék meg, tekintettel az inflációra. Amúgy a magyar minimálbér maga a röhej, akik sokan abból élnek, tudják ezt. Akik meg feljebb állnak a pénzes listán, nem törődnek vele, mindenki dögöljön bele a maga nyomorába – gondolják. És ugyanígy, akiknek meg annyijuk sincs, annyit is érnek Lázár elvtárs sziporkája nyomán, a gyomrok viszont korognak, és ez nem hallatszik az égig.

Sem a Karmelitáig, vagy, ha igen, akkor befogatnak a fenséges fülek. Nos, mint tudjuk, a sikeres kormányzás eredményeképpen a magyari Kánaánban akkora volt az infláció, hogy a Holdról is látszik, ehhöz képest a minimálbéreseknek, illetve a bérminimumosoknak meg kellett elégedniük tíz, illetve tizenöt százalékkal, amit már akkor elvitt a pénzromlás, amikor még ki sem mondták. A nyugdíjasokról meg ez alkalommal nem is mesélünk, mert velük meg egyfolytában csak a baj van, nyüszögnek mindig a cikóriába áztatott száraz zsömléjük mellől.

Mint kitetszik, mert az emlegetett népek kies hazánk népességének fajsúlyos részét teszik ki, ez a világ nem a lehetők legjobbika, hogy magunk is képen röhögjük Leibniz tata optimizmusát. De megértjük kormányunk nehézségeit, nem lehet mindenkinek állandóan a kedvére tenni, éppen elég, ha csak úgy csinálunk, és ráfogjuk Brüsszelre. Sőt, az a mutatvány is sikerül az agyak folyamatos öblögetése nyomán, hogy a delikvens azt sem hiszi el, amit lát, sőt, amit érez, észre sem veszi, hogy a pénzéből négy helyett csak két kiflire futja.

Gyurcsány – hangzik el, és a dolgok álomszerűen elrendeződnek, az indulatok, ha egyáltalán vannak, irányba állanak mintegy, és egészen másfelé mutatnak, mint amerre kellene nekik. Így megy ez, mondhatnánk, hogy ki van találva, de nagyon. Mindemellett a fentiekből látva és látszódva, hogy kormányunk mire tartja, mennyire becsüli az ő népét, és miként törődik vele, kaszát – egyenest – is vehetnénk kézbe, de ilyen késztetések híján morranthatnánk minimum, de nem. Ha nem hát nem. Így az, amit most mesélek, sem érdekes vélhetően.

Ezért, ha valaki fölkapná a fejét csupán, a dolgozat már célba ért vagy érni fog, de haszna a gyomorfekélyen kívül alig is lesz, ám az utókor számára azért rögzítsük, ahogyan a mai regnáló hatalom polgárainak arcába köp. A katolikus egyház papjai ezekben a napokban vehetik kézbe kormányunk „karácsonyi támogatását”, fejenként és reverendánként másfél millió forintot. Érződik az infláció az összegen, hiszen, ha most csípőből háborodna fel – és jogosan – a nyájas olvasó, mindeközben arról is tudnia kell, hogy ez nem az első ilyen adomány.

Harmadjára érkezik a térdre csuhások számlájára Krisztus urunk születése kapcsán egy kis pénzecske. Tavaly még nem egységesen, volt ahová háromszázezret, máshová ötszázat, illetve kilencszázat küldött az állam az adófizetők pénzéből. Ebből lett idén egységesen másfél millió, hogy ne legyen morgás, egyik mért kap többet, mint a másik. De nem is ez. Hanem, mint kitetszik, itt nem a KSH inflációs adatával számolt a bérszámfejtő Orbán, hanem jó vastagon fogott a ceruzája. És most tessenek káromkodni öblösen, bár nem teszem kötelezővé.

Amúgy a népszámláláskor az derült ki, pár év alatt egymillió hívő fordított hátat az egyháznak. Misére alig járnak a népek, mondhatnánk azt is, alig van dolga a papoknak, de nem is ez az érdekes igazán, hanem a tejben és vajban fürösztés a mi pénzünkből, az egyházhoz szinte ellenőrizetlenül áramló hatalmas összegek, az adómentes jövedelmek, amelyek biztosítják, hogy Orbán papjai nagyon jól – sőt annál is jobban – éljenek. Javarészt szintén az adófizetők jóvoltából, akik, mint az egyháznak hátat fordítás is mutatja, erre sem adtak felhatalmazást.

Mint ahogyan nagyon sok minden másra sem. De ahogyan kiinduló tételünk mutatja, a minimálbéresek, az ezeknél is nyomorultabbak, a nyugdíjasok (tanárok, ápolók és valahány név a naptárban) kormányunkat egyáltalán nem érdeklik, csak addig, míg az ikszet be kell húzni a megfelelő rubrikába. Ilyen körülmények és magatartások mellett a papok pénzzel tömése vérlázító, hogy erősebb jelzőket ne használjunk, de ez is arra utal, meg kell fizetni őket, hogy a szószékről megfelelő útmutatást, alkalmasint uszítást végezzenek.

Ám, mint kitetszik, ez inkább elriasztja az embereket. Amit tehát Orbán művel a kereszténységgel, szinte törvényszerűen lesz kontraproduktív, s amit a papság előad dőzsölése közben, lehangolóan visszataszító, ha emlékszünk a nincstelenek kitaszítására. Hogy ne kéregessenek a templomjuk közelében. Amivel – mint oly sok mással is – egyenesen mennek szembe annak a Krisztusnak a tanításával, akinek a szülinapjára kapták az érdemtelen másfél milliót. Itt értünk körbe mondandónkkal, tessék reagálni gusztus szerint.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
10 hozzászólás “Karácsonyi apanázs – papoknak
  1. polyvitaplex szerint:

    Nemcsak Krisztus koporsóját nem őrizték ingyen, hanem ma sem ingyenesek az egyház szolgáltatásai, a keresztelő, esküvő, temetés, harangozás is fizetős, emellett a hívők az egyházi adót is fizetik, és még a perselyben is gyűlik az apró.
    Nem tudom, hogy mi indokolja a rendkívüli juttatást, lehet, hogy a Covid és a háború miatt több törődést igényelnek a hívők, szükség van a valódi ellenséget jól megvilágító, közérthető szentbeszédekre.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ezt nem tudtam. Hozzáteszem nem először csalódok az egyházban, dee k@rva nagy a balhé ha ez igaz. És biztosan így van ha mondod.
    Ezt miért nem verik nagydobra ? Naa vajon miért nem ?? A családbarát kormány.. a jó büdös k@rva annyukat a náci szemforgató farizeus gazember bandájának.. Azt…

  3. Tom Sawyer szerint:

    Bocsánat, nagyon kiakadtam. De hogy ezeknek teljesen elmentek otthonról, meg onnan is ahol ezekre szavaznak az tuti..

  4. glorianna szerint:

    Most sem vált volna nyilvánossá a karácsonyi pulykapénz papoknak, ha a veszprémi püspök nem kér egyházmegyéje mindegyik papjától egy-egy milliót. A maradék félmilla sem kevés pénz, a tanár nagyjából két hónapig dolgozik annyiért, de nem is ez a legfontosabb. A veszprémi püspök utasításából én arra következtetek, hogy talán vissza kell utalgatni az összegyűjtött egymillák nagy részét, tekintettel a közelgő választásokra.

  5. kovacs_ugynok szerint:

    What? Mivan?! Miért is eme rendkívüli juttatás a magyar adófizetők pénzéből? Bár ha összekötjük a választások előtt mit prédikált Zaba atya, hogy LMBTQ-zott, gyakorlatilag arra a következtetésre jutunk, hogy a fidesz a kormányon keresztül közpénzt sikkaszt, választási csalás céljából. Ami meg BTK-s pénzforgalmi ügylet. Fom kivan csuhások! Ti is csak ennyit értek? A becsületetek 30 ezüst, vagy másfél milla? Kapjátok be4 Akarom mondani, inkább ne, miért is legyen jó nektek… Inkább szégyelljétek magatokat, és remélem még meglesz ennek a böjtje! :/

  6. Kiss Erika szerint:

    Iványi Gáborék egyházának ellenben nem utálják a közfeladatok ellátásáért törvényesen járó összeget, ellenben a NAV- ot rájuk küldték a ki nem utalt összegből be nem fizetett járulékok, adók miatt ( a sorrend fontos, előbb fizessék ki a NAV tartozást, utána majd utalják, amiből ki lehetne fizetni ) . A lényeg, hogy a most jutalmazott papok a visszaosztás helyett támogathatnák keresztény felebarátjuk rászorulókat segìtő egyházát, alapìtványát, hogy ne kelljen hajléktalan szállót, iskolát, óvodát bezárni, legyen miből az ott dolgozók bérét kifizetni. Gondolok itt arra, hogy a most jutalmazott papok végre egyszer már cselekedhetnének az általuk oly sokszor emlegetett Jézus Krisztus nevében , szellemiségében, nem csak a szájuk járna, a tetteik beszélnének.

    • miki1950 szerint:

      Erika javaslatával teljes mértékben egyetértek.
      Ez egyetlen szó nélkül egy mindent kifejező gesztus lenne a katolikus papság részéről, a szolidaritásról és a vallási dogmák komolyan vételéről.

      Az nem ördögtől való, hogy demokráciákban az állam anyagiakkal is támogatja az egyházakat és azok papjait, ezáltal is elköteleződést mutatva a társadalom hívő rétegei felé , ami azonban nem jelentheti a klerikalizmus meglétét, pláne nem annak erősödését.
      Márpedig itt annak vagyunk szemtanúi, ti. az állam és egyház szétválasztása nem hogy nem történt meg, de annak mind szorosabb összenövését tapasztalhatjuk.

  7. Tom Sawyer szerint:

    Kedves felebarátaim !

    Mivel nem találok megfelelő szalonképes szavakat, engedjétek meg, hogy a jó k@rva édes anyukájukba küldjem el ezt az egész náci bagázst. 2015 nyara nem tom’ meg van-e még v.kinek.?? Itt, a házam mellett jöttek a szerencsétlen Szírek, Perzsák, etc.. ott lógott a kisgyerek a nyakukban. Éhen – szomjan.. Tettünk ki vajas kenyeret, de nem győztük „gyártani” olyan éhesek voltak.
    Ki segített akkor más rajtuk ? Segített a Rom. Kat. egyház ?? Na ugye ..
    Tegnap írtam Máté evangéliumát, nincs miről beszélni. Elöttem nem állnak meg az biztos.

    • kovacs_ugynok szerint:

      A karitasz kint volt a menetkor.Viszont az egyik papot áthelyezték, mert befogadott menekült… keresztényeket. Keresztények is voltak köztük, bizony.

      Viszont arról se feledkezzünk meg, hogy a főgeci propagandistái miatt lett az egész vonulás ilyen látványos. Ahogy egyes papok a fidesznek kampányoltak a szószékről.

  8. Anarchista szerint:

    Már nem járok templomba. Amikor jártam a csuhás geci a show végén mindig adakozásra szólította fel a híveket. Erre külvárosban ahol felnőttem azt mondtuk volna, hogy „megbaszodteajókurvaanyádat”!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum