Vak komondor és nemzeti konzultáció

November 25-e a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, így hát, volt, aki megemlékezett róla Magyarországon is. Van miért, hiszen az adatok szerint kies hazánkban hetente egy nő hal meg erőszakos bűncselekmény miatt, de mégsem látjuk, hogy ettől harsogna a magyar sajtó, amikor például Orbán hülyeségeivel is tud foglalkozni. Illetve az összes többi papagájemberrel és delíriumaikkal. Sőt, a kiinduló tétel a kedves vezető útmutatása ebben a témakörben mint emlékezhetünk, hogy „nőügyekkel nem foglalkozom”.

Innen is lehet nézni a dolgokat, és a vak komondor szemszögéből is. Aki elfelejtette volna, vagy friss húsként nem is hallott róla, azok kedvéért elevenítsük fel a vak komondor legendáját ebben az összefüggésben. Mint emlékezetes, egy bizonyos fideszista politikus – a neve most épp nem is érdekes – részegen úgy megverte az asszonykáját, hogy eltört az orra és a járomcsontja, kórházba is került, és a gyógyító intézmény tett feljelentést. Hivatalból. Ez a fideszista úgy védekezett aztán, amiből máig ható legenda lett, hogy az asszonka a vak komondoron esett át.

Akkoriban ez arra sarkallt pár lapot, hogy utána nézzenek a fideszisták és a feleségek (élettársak) viszonyának, és nem is egy tollra való estet találtak. Ezzel nem azt mondjuk, hogy aki Orbán híve, az veri a nőket, azt azonban igen, hogy másfajta szemmel néz rájuk. Erre utal az is, hogy szintén a csürhe háza tájáról származik az a másik örökbecsű jótanács is, hogy az asszonyverés elleni legjobb recept, ha sok gyereket szül a férjnek a nej. A Fidesz története tele van ilyesmikkel, s tán ez is magyarázat arra, miért nem ratifikálják az Isztambuli egyezményt.

Viszont ne általánosítsunk, bizonyára akad példa másfajta nőhöz való viszonyulásra is, csak épp nem látszik. Amúgy a Fidesz az állandó, nők bugyijában való kajtatással, a macsónak hitt útszéli bunkósággal, és a nők helyét a szülőszoba és fakanál közt kijelölő felfogással nem véletlenül ilyen, amilyen. Ennek ellenére azonban olyan minimum elvárható lenne tőlük, ne röhögjék ki, nézzék le, közösítsék ki, aki másképpen látja a nemi szerepek dolgát, de ez már annyira veszélyes terep, hogy majdnem gender. Azaz, erről beszélve magam is buzi vagyok.

Visszatérve azonban a tegnap történtekhez, a nők elleni erőszak felszámolásának világnapját a Karmelita előtt tartották azok, akik ezt fontosnak vélik. Fideszesek, KDNP-sek nem vetődtek el arra a tájékra, csak, mint szokásukban van, sajtóközleményt bocsátottak ki a szellemi műhelyből, reagálva a történésekre. Sok mindenhez szokva vagyunk tőlük, olyanra is, hogy például Varga Mihálynak a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok tragédiájáról is valahogyan Brüsszel jutott az eszébe, az aktuális témáról meg a Fidesznek a baloldal.

Illetve Brüsszel is természetesen, ami náluk kéz a kézben jár. Érdemes azért idézni, mit sikerült ebben a témában fölöklendezniük, s ha volna kedvünk, erre bízvást mondhatnánk a bejáratott és kifejező delikát jelzőnket, csak épp már ehhez sincs. „Azok demonstrálnak ma a Karmelita előtt, akik Brüsszelben mindent megszavaznak azért, hogy elárasszák migránsokkal Európát. A nők elleni erőszak Brüsszel és a baloldal bevándorláspárti politikája miatt nő Európa számos országában.” – Írták ezek a jótét lelkek, de még ezt is bírták fokozni.

„Ha a Gyurcsány vezette baloldalon múlna, már Magyarországon is tömegesen itt lennének a migránsok és a magyar nők már nem lennének biztonságban Budapest utcáin és tömegközlekedési eszközein. Európában egyedül Magyarországon kérdezik meg az emberek véleményét arról, hogy mi a véleményük a brüsszeli bevándorláspárti politikáról és arról, hogy migránsgettókat akarnak létrehozni hazánkban is.” – Az ilyesmire szokták azt mondani: hát, mit lehet ehhez hozzá tenni. Be kell látnunk, hogy ehhez már tényleg semmit sem.

Nem akartam volna én ezzel olyan túl sokat megmutatni, csupán a dolgok hiábavalóságát. Hogy a beszéd elveszett, hogy semminek sincs értelme, itt már nem is pusztába kiáltott szavak vannak, hanem egyszerűen már szavak sincsenek. Az ilyesmik előtt tehetetlenül áll az ember, itt már a kétszer kettő sem igaz, ha más mondja, itt már a sokat emlegetett józan paraszti ész is hiányzik, de nem tudjuk megmondani, mi is lépett a helyébe. Nézzük ezeket a fideszistákat, halljuk is a zajt, de föl nem foghatjuk a butaság tobzódó bátorságát.

Ha amúgy nem az életünkről lenne szó, az a magatartásforma lenne javallható, amit az Agymenőkben Penny szokott alkalmazni Sheldonnal szemben. Ez pedig az, hogy a fizikus mondja a szokásos ökörségeit a lépcsőházban, Penny pedig néz kerek szemekkel és egyre tágabbra nyíló szájjal, s amikor az álla már éppen leesne, de még mindig nem tud szóhoz jutni, akkor sarkon fordul, és villámgyorsan eltávozik a színről. Viszont az egy film, ez itt meg az életünk, és a kettő még véletlenül sem hasonlít egymásra.