Varga J. a jogállami-táncolási labirintusban

Nagyot ment Varga J. valahai jó miniszterasszony, momentán nem tudjuk épp mi is. Listavezető egy olyan halmazban, amelynek az a célja, hogy Brüsszelbe menjen „dolgozni”, s voltaképp nem csak ezért, de különösen pikáns az a delírium, amit legutóbb nekünk kivágott. Varga J. listavezető még boldogult jó miniszterasszony korában élénk küzdelmet folytatott a jogállam fogalmával, mint emlékezhetünk, mostanra azonban megvilágosodott.

Már tudja mi fán terem ez a különös szerzet, mert és ugyanis így nyilatkozott most épp: „Magyarország már ezerötszáz százalékra teljesítette a jogállamisági házi feladatot”. Ezt az övéi közt mondta Varga J., egy EuCET konferencián adta elő nagy hangon, és senki nem jelentkezett, hogy feltegye neki az egyetlen releváns kérdést, miszerint: akkor most hogy. Ezen a hogyanon és miérten morfondírozunk máma. Füttyökön és táncokon.

Illetve ezek segítségével azon a világon, amit tébolydának neveztünk sokszor és nem is alaptanul. Ennek, mint kitetszik, Varga J. listavezető egy leszakíthatatlan bimbaja, aki jó miniszterasszony korában sem volt képes hallgatni, s így csinált hülyét magából, ami örömöket immár képes volt négyzetre emelni. Füttyökből és táncokból indulunk ki, mert mára kiderült, ez lesz a Fidesz-kampány vezérmotívuma a nyári választásokig.

Olyan központi elem, mint régebben, hogy előre mennek és nem hátra, ami lehetett bármekkora ökörség, de akkora öngólokat, mint ezzel a fütyüléssel-táncolással mégsem lehetett lőni. Már, mint emlékezhetünk, a sorosos-ursulás plakát sem sikerült tökéletesre. Azt is félre lehetett érteni, hogy ki fütyöl kinek, tisztára, mint jó Arany Janink Fülemile című versében, hogy kinek fütyöl az a rohadt madár. Itt, az esetünkben olybá tűnik, hogy Varga nacsasszonynak.

Illetve rajta keresztül a Fidesznek, és természetszerűleg e kompánia örökös elnökének, magának a nagy Orbán Viktornak is. Nagyon egyszerűen juthatunk erre a következtetésre, ugyanis, ha Varga J. listavezető szerint ők ezerötszáz százalékra teljesítették a jogállamisági házi feladatot, akkor lelki szemeinkkel látjuk ám, amiként Orbán a hurkás lábaival ropja a csárdást. Vagy képzeljenek olyan típusú tánclépésekre gondolni, amilyen jól esik.

Varga J. önkéntelen vallomását még ki is egészíthetjük, nem kell hozzá túl sok kutakodás sem.  Például épp tegnap derült ki az is, hogy kormányunk Brüsszel füttyére átalakítja a rezsicsökkentést, mert kellenének a pénzecskék, illetve azt is megtudhattuk Varga J. nagyívű előadásával párhuzamosan, hogy az Erasmus programmal kapcsolatban is kértek három hónap türelmi időt. Itt is valami messziről hallatszó fütyörészést érzünk a dolgok mögött.

No most, és mindezekhez képest Varga J. még képes fokozni a tempót, mert míg boldogult jó miniszterasszony korában boszorkányüldözésekről értekezett rend szerint, most már „jogállamisági dzsihádnál” jár és tart, de az ilyen fogalmakkal nem kellene úgy dobálózni, hogy amúgy a jelek szerint fingja sincsen róla. Mert a „dzsihád” alapesetben az „isten útján való küzdelmet” jelenti, és a másik, amira Varga J. gondol, sem állja meg a helyét.

Ő a dzsihádot, mint „szent háborút” ismeri, így amit most mondott, az azt jelenti, hogy az EU ilyet – szent háborút – folytat a jogállamiság ellen, ami megint csak méretes baromság, csak Varga J. szerint jól hangzik. Viszont még ezután is képes a valahai jó miniszterasszony emelni a tétet, s mielőtt az új sziporkájával foglalkoznánk, emlékezzünk meg a panelprolikról, ami névvel a munkásosztályt illette korábban Varga J. decens csapata, a Fidesz.

Nos, ehhöz képest a mostani dzsemborin ez szólt: „a munkásság politikai képviseletét elhagyták a szocialista, szociáldemokrata pártok, ezért a munkásság egyedül a nemzeti, szuverén kormányoktól remélhet védelmet”.  Szintén ilyen szürreálisan, és erre mást nem is mondunk, mert ez éppen elég: rabszolgatörvény, szakszervezetek sorsa, és a további ez ügyben ismeretes cuki kis kurvaságok. Először nem tudtuk, hogy került ez ide.

Aztán rájöttünk, és nem is kellett túl sokat morfondírozni rajta. A fasiszta-kommunisták kedvenc terepe ez, a romlatlan, nemzetépítő és megtartó munkásosztályé és parasztságé, így csak örülünk, hogy a viszonyok már e téren is kezdenek tisztázódni. Nos, ehhez képest hangzott el az is Varga J. különös állagú szájából, hogy „Európa kifordult önmagából”, ahová azonban a nacsasszony listavezetőként mégis igyekszik. Azaz, totális a káosz, nincs meg a labirintus kijárata, ott bolyong benne a valahai jó miniszterasszony vakon és süketen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Varga J. a jogállami-táncolási labirintusban
  1. polyvitaplex szerint:

    Vannak ilyen önfeláldozó emberek, erőt vesznek magukon és összeszorított fogakkal kimerészkednek Brüsszelbe, ahol hemzsegnek a bürokraták. Nem akarom ijesztgetni Juditkát, de ott a kínja kínja vár rá, a bürokraták naponta fogják őt felnégyelni és karóba húzni, és mindezt azért, mert utálják a magyar érdekeket.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    A legszomorúbb az, hogy mindezekért az agyatlan baromságokert, az aljas uszításaikert Brüsszel utalja a havi sok millióikat ezeknek az idióta náci férgeknek a miénkből, persze a „mi” ajánlásunkra.
    Te rongyos élet..🤪

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum