Szijártó sportcipője

Most voltaképp arról kellene írnunk, hogy Magyarországon csökkent az egészségügyre fordított pénz mennyisége, így Európa hátsó felében kullogunk e téren. Lehetne számokat és statisztikákat közölni, ezek azonban semmit sem jelentenek, míg az ember a magyar egészségügy karmai közé nem kerül, és bizonytalanná válik, hazajön-e a kórházból valaha, aki egyszer oda bekerült. A Covid-járvány negyvennyolcezer halottját is elfeledtük már.

Mert úgy működik ez, amíg a halálban vagy a haláltól az ember közvetlenül nem érintett, akkor nem nagyon foglalkozik vele. Ugyanúgy nem érdekli az sem, hogy az MVM hirtelen több mint háromszáz milliárd forint osztalékelőleget fizet az államnak. Nagy valószínűséggel azért, hogy megtámogassa Orbán kisded játékát, ami a reptér megvásárlása, és két nappal ezelőtt még bizonytalan volt, honnan kerül rá pénz, aki sajtó pedig ezen lamentált, az áruló volt.

Viszont mindenképpen meglesz az, ha amúgy beledöglünk is. De erről is hiába írna az ember, mert a magyari népeket nem igazán érdekli, ha a más pénzéről van szó. Legalábbis azt hiszi, ahogyan azt is véli, hogy a szuverenitásvédelmi törvénnyel sincs neki semmi dolga, ami egészen addig így lesz, míg egy komment miatt nem jön érte a nagy fekete autó. Erre figyelmezteti őt Dunja Mijatovic, az ET emberi jogi biztosa, ami azt mutatja, már megint más aggódik értünk.

Ezt az aggódást majd a Fidesz kikéri magának, másokat meg nem nagyon érdekel, mert nem lehet megenni. Szijjártó sportcipőjét sem lehet elszopogatni, de ez már az a terep, ahol a magyar választőpolgár otthon érezheti magát, és kurvaanyázik vagy tapsol arra a hírre, miszerint az uniós külügyminiszterek rendszeresen szokták elismerésre méltatni a sportcipőket. Ám arról nem esett szó, hogy amúgy elküldték-e már az anyukájába a futsalost.

Minden oka és joga meglett volna erre az uniós külügyminisztereknek, hiszen ezen a sportcipős sajtótájékoztatón – kizárólag a propagandamédia számára, ami szintén megérne egy misét – az is elhangzott, az Unió miatt halnak meg tízezrek az orosz-ukrán háborúban, ami kijelentés miatt Szijjártót pofán kellett volna vágni, s nem a cipőit dicsérgetni, de ezek az összefüggések, hogy a gyilkolászós Unió irigykedik Szijjártó cipőire, már biztosan célba értek.

Ezzel párhuzamosan pedig a Karmelitába érkezett Charles Michel, az ET elnöke is. Összefoglalva azért, hogy Orbán vétózgatásainak elejét vegye, de erről a tárgyalásról még annyit sem tudtunk meg, mint a sportcipősről, ha néznénk emegyet talán valami sikersztorit kapnánk a képünkbe. Csak arról nem beszél senki, ennek a Charles Michelnek befogták-e a szemét a reptéről a várig terjedő útján, hogy ne lássa a fütyülős kék plakátokat.

Amelyek viszont célhoz fognak érni, mert tegnap valami véletlen miatt egy olyan filmcsatornát nézve, amely valószínűleg a TV2 fennhatósága alá tartozik, elibém került az a „társadalmi célú hirdetés”, amelyik a plakát képeivel és ocsmány dumával noszogat a konzultáció kitöltésére olyan tartalmakkal, aminek a tizede elég lenne egy jófajta pörre. De az Unió nem pöröl, hanem idejön a Karmelitába tárgyalni. Lehet majd mutogatni ezt is a bávatagoknak.

Mindeközben persze az is kiderült, hogy a Századvég három évre huszonnégy milliárd adóforintot kap azért, hogy méregesse a közvéleményt, és a kormányt ellássa olyan tanácsokkal, épp mivel a leghasznosabb hülyíteni a népeket. Például Szijjártó cipőjével vagy Gyurcsány orrával, ez az egész grammra ki van számolva, s olykor kiskanállal, máskor, mint most is épp, szívlapáttal adagolva, hogy a népek alig is bírják elnyelni az egészet.

Így hát nem először és nem utoljára kell igazat adnunk Hadházy képviselőnek, aki az Orbán-igából való szabadulás első és legfontosabb feltételének a propagandagépezet lerombolását látja. De még és már ez sem egészen biztos, hiszen arra is van adat, a végletekig manipulált emberek már a saját sorsuknak sem hisznek, azaz, azt sem látják be, hogy nyomorognak, mert elhitték már régen, Németország már nincs is, vagy, ha igen, ott megfagynak az emberek.

Innen nézve szintén tegnap Hadházy hiába mutatta be azt is, milyen aljas módon osztogatja a Fidesz az uniós pénzből vásárolt laptopokat, amikor a bávatagok csak annyit látnak, a gauleiter adja át azokat. Tehát vagy a saját, de mindenképpen Orbán pénzéből van az, mint a választások előtt kapott zacskó krumpli is. A hülyeségre nincs orvosság, a propaganda miatt pedig nincs bocsánat, de ezt is hiába mondjuk a trágyahalom alján. Le vagyunk győzve, győzelem, ha van.

Mindez pedig csak egy nap története és eseményfolyása úgy, hogy a sok-sok aljasságból csak a leglátványosabbakat érintettük, mert az összes többi olyan olajozottan működik, hogy lassan már szót sem érdemel. Minden nap lehetne ilyen kivonatot készíteni, egyfolytában lehetne a pusztába ordibálni a szavakat, mint arra szerencsétlen kísérleteket teszünk már tíz hosszú éve, s eredménytelenül. Hogy szép lassan az ember fölteszi magának a kérdést: miért. Mindjárt ez következik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Szijártó sportcipője
  1. kovacs_ugynok szerint:

    „szuveNERitásvédelmi törvény” basically…

    SZVSZ, az amit az orbán maffia tett a magyar médiával, e miatt mindig ott lebeg a fidesz-kádéempé fölött a „megszüntetés, és sóval bevetés” fenyegetése. Vannak megbocsájthatatlan bűnök amit egy „politikai” „csoportosulás” időnként elkövet a saját népe ellen, és e miatt egyszer bűnhődniük kell. Legjobb példa erre a vörös csillag betiltása. Körülbelül a fideszesek bűne is ezzel egyenértékű. Az erőviszonyok miatt ez jelenleg nyilván nem időszerű, de a világ folyamatosan változik. :/

  2. Coolman szerint:

    Ez annyira szomorú írás!
    Egy Bödőcs gondolat jutott eszembe róla, melyet az „Addig se iszik” kötetében, a Krasznahorkai szösszenetben így írt:
    „Baj van. Lejárt szavatosságú vallási hagyományok bójái közt szlalomozva, a célba érés halvány esélye nélkül pereg el a semmi a sehovába.”
    🙁

  3. polyvitaplex szerint:

    Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum