Az illiberalizmus alkonya

Nem szeretne az ember a lombrosóság hibájába (bűnébe) esni, de Orbán Balázs feje valami idvezült debilitást mutat, midőn az Alapjogokért Központ nagyformátumú kiadványát népszerűsíti. Feltartott hüvelykujj, bamba mosoly, s mindezt a jobboldali szellemi, de legfőképp erkölcsi fölény nevében. Mint annak az üzenete, hogy na, most úgy odacsaptunk az ellenségnek, hogy ebből az ütésből felállni már képtelen, és minimum behúzott farokkal (szőrét hullató vidéki róka) sompolyog el a küzdőtérről lehajtott, megszégyenült fejjel.

Nem éppen. Orbán Balázs a nagyobbik (zsírosabb, súlyosabb) Orbán politikai igazgatója, takarjon ez a hivatal akármit is, lényege azonban az ostoba szervilizmus, az önfeladás, és a kötelező eszme kétségek nélküli szolgálata. Az ilyesmi soha nem vezet jóra, ha az ember megszűnik gondolkozni, akkor olyan lesz, mint hősünk, bár azt nem akarnám mondani, csak rá kell nézni, holott de. Ez a kisebbik Orbán ezúttal azért csinált hülyét (vásári majmot) magából, mert az Alapjogokért Központ közpénzből egy könyvnek nevezett valamit adott ki.

Állított elő. Inkább ez a frappánsabb megfogalmazás, mert olyasmiről, aminek tartalma nincsen, csak formája, nehéz frappáns értékelést írni, s igazából nem is lehet. Ilyképp szükségszerűen a jelenségről lehet mesélni, a kiadványban megbúvó morális, intellektuális nihilről, ami ráadásul még attól is terhes, hogy humorosnak lett szánva. De mit várjunk egy olyan csapattól, amelynek ebbéli készségeit egy baginacsa páros képviseli, és ezzel mindent el is mondtunk. Az a vicces az egészben, hogy azt hiszik, ez vicces.

És ez a téveszme látszódik Orbán Balázs bamba vigyorán is. De nem feszítem tovább a húrt, hősünk feltartott hüvelykujjal mutatja be a lehengerlő műalkotást, ami nem egyéb, mint Michael J. Knowles amerikai konzervatív politikai kommentátor most megjelent Miért is szavazzunk a libernyákokra? című könyve. Ez a „könyv” 245 teljesen üres oldalt tartalmaz, ami lehengerlő – és sárba taposó – közlés arra utalna a maga lehangoló módján, nincs olyan dolog, amit a „libernyákokkal” kapcsolatban vonzónak vagy értéknek lehetne tekinteni.

A „libernyákok” tehát nincsenek is ebben a megközelítésben, azaz előttünk áll, midőn az illiberalizmus elérte ormait, teljesítőképességének csúcsát, ami nem egyéb, mint a puszta tagadás.  Hogy mit tagad, azt hosszan lehetne részletezni, ám, ha egy szóval lehetne utalni rá, mint ami a liberalizmus lényege, akkor a szabadság az, amire nem létező megvetendőként tekint. De azt sem tudjuk, mit kínál helyette, mint egyedül üdvözítőt, mert erről nincsen tudomásunk, hacsak nem a régi fideszes szlogent: „folytatjuk”.

Ám, mint emlékezhetünk, akkoriban, amikor ez volt az a hívás, amely a bávatagokat szavazni szólította, egy büdös szó nem esett arról, mit is akarnának folytatni. Azaz, a liberalizmus úgymond eltörlése után nem kínált semmit, ami annak értékei helyébe lépne, csak a puszta, öncélú hatalmat, de ezt így bízvást nevezhetnénk akár a totális nihilnek is. S ha Orbán Balázsra nézünk, ez az üresség látszik a bamba képén, és még büszke is rá. Esszenciájuk a rombolás, és mindezt hangosan teszik, harsonaszóra mintegy, az illiberalizmus így menetel a semmibe.

De komolyan gondolják, hiszen az üres lapokat 1990 forintért kínálják az „olvasóknak” a Libri boltjaiban, ahonnan épp száműzik azt az irodalmat, amit gyermekeikre nézve károsnak tartanak. Más szemszögből, s ha a nép keresetlen szavaival szólnánk, ez a kiadvány maga a tökéletesség, amit felülmúlni nem lehet céljában és metodikájában, hiszen azt a szavazóréteget, amelyet megszólít, végre nem zavarják össze a betűk, amikkel mindig csak a baj van. A sok érthetetlen jellel, amelyeknél hasznosabb az ágyúzörej.

De mindezen a lehangoltságon túl a legrémisztőbb az, hogy ezeknek semmi humorérzékük nincsen, s ha ezt annak tartják, azzal nem egyebet mutatnak meg, mivé lesznek a Fidesz koravén fiataljai, akik a pelenkából kikelve vicsorgó fogakkal érkeznek meg az életbe, s úgy is maradnak hülye felnőttként is. Nem a lakosságot butítják el, hanem önmagukat, amit aztán az egyetlen lehetséges és üdvös létállapotként érzékelnek, s beszűkült tudattal nyüszítenek a vezérnek. Ne irigyeljük őket a pénzükért, mert ez az élet iszonyú. Csak már ezt sem tudják.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Az illiberalizmus alkonya
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Most akkor idézem magamat:

    Még csak nem is az ő ötletük. A borítón szereplő szerző valóban írt egy „Reasons To Vote For Democrats” nevű könyvet, aminek a legtöbb oldala üres volt. De nem teljesen, 1235 szót tartalmazott. A demokraták az egy USA párt neve, és tudtommal „libernyákos” című könyvet nem írt a „szerző”. Rögtön felmerül a kérdés, vajon a könyv címlapján szereplő „szerző” a nevét adta-e a fidesznek? Vagy csak nemes egyszerűséggel ellopták az „ötletet” a fijjugg, mint annak idején a Roxette dalát? Abból volt némi jogi herce-hurca is ha jól emlékszem.
    Azt is megjegyezném, hogy 2017-ben készült eme kiadvány. 2018-ban még Trump lett az elnökük, de 2022-ben már mindenki látta mekkora egy seggfej.

    De miből is űz gúnyt, mit tagad a liberalizmus definíciója szerint a fidesz egyik(!) felszopója, az „alapjogokért” „központ”, és azon keresztül az orbán maffia?
    – A törvény előtti egyenlőséget.
    – A szólásszabadságot.
    – Az életmód szabadságát, mint például vallásszabadság.
    – A tekintélyelvűség tagadását, mint például a királyok isteni felhatalmazását.
    – Magántulajdont.
    – Szabadpiacot.
    – A kormányzat átláthatóság.

    Ami pontosan egybeesik az orbán maffia eddigi ténykedésével. Pedig ezek jó része az alkotmányban, illetve a fideszes ‘kotmányban is benne vannak. A cikkben szereplő „úriember” meg az orbán politikai igazgatója. Amihez csak „gratulálni” lehet az orbánnak. Sosem hagyja a földön az ország szemetét. De ez őt minősíti, ergo teljesen alkalmatlan miniszterelnöknek ez a tolvaj, kiégett, vén fütyi. :/

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Ja, a fideszes hülyegyerek úgy feszít a könyvvel, mintha ő találta volna ki ezt az alpári viccet. Aztán, a XXI.században, az internet korában kb. 5 perc alatt lebukik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum