A foltját kereső zsák

Használhatnánk azt a fordulatot is, hogy Varga Judit nem tud hibázni, ez azonban elfedné az egy valót, miszerint mást sem tud. Csakis hibázni. Miután Európában kitelt a becsülete, mert hosszú évek alatt képtelen volt megtanulni a jogállami leckét, korrupt beosztottja, lehallgatási botránya, és az Unióval történő folyamatos konfrontációja után immár hivatalától megfosztva a nagy Amerikába ment bevallása szerint „új barátokat szerezni”. Ezek szerint sehol sincs neki egy sem. Varga Judit sorsa kies hazánk sorsa.

Viszont valamivel indokolni kellett, miért utazott a nagy vízen túlra, ezt pedig abban adták meg, hogy kitüntetést vitt a kommunizmus elől Dallasba menekülő cisztercieknek. Ingatag sztori és kétes új barátok, mert és ugyanis ez az a rend, amellyel magyarországi zavaros – a kormányhoz köthető – ügyletei miatt a Vatikánnak tele lett a töke, és egyik decens tagját épp oda száműzte, ahová most Varga Judit megérkezett barátok után nézni. Úgy tűnik, megtalálta őket, a mutyiban fogantakat, sőt, még kitüntetést is vitt.

Ezért mondjuk, hogy képtelen hibázni a levitézlett madám, az pedig csak nekünk hab a tortán, hogy mindeközben magára öltötte azt a viseletet (cowboykalap és westerncsizma), ami ruházat ezeknek Amerikát jelenti. Mást sem értenek belőle. Mondjuk azt sem, hogy az országot Washingtonból és nem Dallasból kormányozzák, és nem is a ciszterciek vagy az ottani nácik. Tegyük hozzá, szerencsére és egyelőre. Varga útja tehát egy célt szolgált, hogy megtalálja a nagy tömegben a hozzá hasonlót. Közelebb már egyre kevesebb az ilyen.

Például a volt főnöke, aki őt kitalálta, az Orbán névre hallgató is elemében volt tegnap, amikor az EU-Latin-Amerika csúcson járt, és sikerült olyan vezetőkkel találkoznia, akik őt még nem rühellik. Ebbéli örömében pedig sóhajtott is egy nagyot, miszerint „ma is az azonnali tűzszünet és a béke mellett érveltünk, és ezúttal csatlakoztak hozzánk Latin-Amerika vezetői is!” Isteni ez a királyi többes, lévén, hogy az azonnali béke mellett senki más nem érvelt abban a körben, csakis ő, és a messzi földről, érkezetteket úgy lehetett bemutatni, mint új barátokat.

Azt senki nem ellenőrzi, hogy a képzelt új haverok is érveltek-e az azonnali tűzszünet mellett, egy azonban bizonyos, az Unió többi országa ilyet nem tett. A többes szám használata tehát indokolatlan, ezek a Latin-amerikai vezetők meg így jártak, hogy Orbán az ő farkukkal veri a csalánt. Aztán hazamennek a legények, a kedves vezető pedig megint ott marad egyedül a kör peremén. Már évek óta ott van, azóta, hogy kirúgták a Néppártból, de akkor még valami fasiszta szövetségről ábrándozott, de az sem jött össze.

Nem, hogy semminek az élére nem tudott állni, de még csoportosulás sem akadt, ahol szívesen látnák, innen érthető tehát a nyílegyenes út a keleti diktatúrák felé. És innen nézvést érthető az is, hogy Novák most Afrikában dzsemborizik elismerések és olyasmi után kajtatva, hogy legyen már egy hely a kajla világon, ahol nem véres rongyként néznek rá azért, mert egy olyan ország képviselője, amelyik a barbárság mellett áll. Magyar hazánk egy sötét luk Európa közepén, és kitetszik, hogy ezekkel már csak az elvtársaik vannak jóban.

Ezek pedig olyanok, amilyenek. Száműzött ciszterciek, agresszor oroszok, mindenféle ’isztánok diktátorai, kőhülye amerikaiak, ezek már az európai szélsőjobbnak is kínosak. Ez a bizonyítvány, és nem színötös, s ilyen helyzetben jön nekünk megint ez a Tusványos, a szombati böfögés, mert Orbán, miután azt hazudta, a Latin-amerikaiak is olyanok, mint ő, kijelentette, indul oda, hogy meg sem áll. Itt meg majd román nacionalisták várják, olyanok épp, mint ő, csak ezúttal ők lesznek otthon, és ők sem lesznek barátok.

Azt mondták, azért csak nem büntetik meg őket, mert Romániában román zászlót lengetnek, márpedig ez a szándékuk. Ám ez is mutatja, hogy miért van Orbán egyedül, mert olyan, mint ők, azaz, bár egyformán hülye mindkettő, de az alapállásukból fakadó érdekük soha nem eshet egybe. Ordítozhatnak ugyanúgy és ugyanazt a világ civilizáltabb felére, de a végén egymás torkát kell átharapniuk. Mindez ilyen egyszerűen világos, és mutatja azt is, miért nem vezet sehová az az út, amin Orbán jár. Illetve igen: a semmibe.