Ötezer fekete zászló

Ma, hermetikusan, szinte légmentesen lezárt falak mögött fogja megszavazni a százharmincakármennyi bátorak a státusztörvényt. Ezt csak a bosszúállás törvényének nevezik a nem fideszesek, amit a tanárok azért kapnak a nyakukba, mert sokat rosszalkodtak meg engedetlenkedtek. Csak a baj volt velük. Maga a törvény tartalmában szembe megy egynéhány joggal, a Fidesz azonban ebben az esetben nem azt az utat választja, mint Sas Bíborkával szemben, akiről tegnap elmélkedtünk, miszerint, ha lemond a jogáról, hogy gyülekezzen, életben maradhat. Nem tekerik ki a nyakát.

A tanárok sokan vannak, és nem befenyegethető diáklányok. Ezért őket kollektíven kell megtörni, amire szolgál a státusztörvény, és a Fidesz érezhet valamit a levegőben, ha ilyen biztonsági intézkedések között szavaztatja meg. Nem tudjuk, mitől félnek, amikor csak önmaguktól kellene, mert ez nem az az ország, amelyben megindulna a birnami erdő. Tegnap egyébként a rendőr-belügyminiszter, a tanárok ura, illetve az összes képviselő kapott a telefonjára állítólag harmincezer sms-t egy akció folytán, amely levelekben a ma megszavazandó törvény ellen tiltakoznak.

Hogy ezzel mire mennek – semmire – az akció szervezői és kivitelezői, nem tudható, mint ahogyan semmit sem ér a törvény elleni számtalan tüntetés, kordonbontás és más pörformansz sem. A Karmelita környékét már nem építési, hanem ásatási területté nyilvánították, hogy még nehezebb legyen oda illetéktelennek belépni, sőt, a rácsokat kijjebb tolták, talán azért, hogy a nagyvezér még a kétségbeesett ordítást se hallhassa, hanem élhesse a maga valóságtól zavartalan életét. Hogy ki döglik meg körülötte, teljesen érdektelen, fő az ő nyugalma, és a család gyarapodása, de erről már regényeket írtunk.

Ma a rendszer működése, és az alattvalók kétségbe esett tehetetlensége, a szemünk sarkában ingó sós könnycsepp a téma, ami igazából akkor kezdett gyülekezni, amikor láttuk, hogy a Momentum – illetve annak tagjai – tegnap a Belügyminisztérium előtti teret teleültették ötezer fekete zászlócskával, amellyel azt akarták üzenni a tanár-ügyben élet, halál ura rendőr-belügyminiszternek, hogyha ma a légmentesen lezárt parlamentben megszavazzák a gyalázatot, akkor ennyi pedagógus fog felmondani. Mintha érdekelné Pintért és a maffia többi tagját egyáltalán, hogy marad-e mutatóban pedagógus a rendszerben.

A Fidesz szempontjából ez sokadlagos kérdés, mert az első a leuralás, a kerékbe törés és megrendszabályozás, az ideológia, ha úgy tetszik. Az oktatás állapota és a pedagógusok, illetve rajtuk keresztül a gyerekek sorsa egy csöppet sem érdekli őket, azaz, szorgalmasan ássák tovább az ország sírját. A szomorú az, hogy a Momentum, de egyéb más párt, közösség, szülők, diákok az ötezer fekete zászló szimbolikáján túl egyebet nem igazán tehetnek, hiszen ők is – velünk együtt – benne vannak a darálóban, aminek a végén ilyen szürke, kocsonyás, tudat nélküli massza bújuk elő akarat és gondolat nélkül.

És még pofájuk is van az aljassághoz a fidesznyikeknek. Közülük is a legnagyobb Novák K. álelnöknek, akinek elballagott az általános iskolából a kisleánya, és ő ennek kapcsán rebegett hálát a pedagógusoknak. Pedig személyesen is találkozott velük, amikor nála jártak a palotája előtt, s arra kérték, majd ne írja alá azt a törvényt, amit ma zárt kapuk mellett elfogadnak. De ezt nem tudta megígérni. Asszisztál a gyalázathoz, miközben teli pofával hálálkodik és vigyorog, s ekképp önnön valójában maga a NER. A mosolygós hóhér. Ilyen az összes, csak a többségének nem ilyen jól fésült a vigyora.

Egyébiránt délutánra ismét tüntetés van összehívva a Kossuth térre a státusztörvény ellen. Délelőtt elfogadják, délután tüntetnek ellene, édesmindegy, az eddigi demonstrációk sem értek semmit, ez sem fog. Amikor tegnap Bíborka, a diáklány sorsáról méláztam, azt kellett megállapítanom, hogy egyedül van és lesz a továbbiakban, ugyanúgy a mai tüntetők is, legyenek jelen akárhányan a téren. Nem fogják maguk mögött érezni a társadalom többségét, olyanok lesznek, mint a Momentum fekete zászlói a BM előtt. Szimbolizálják a vesztünket, míg mindenki más éli tovább a maga nyomorult életét. (Már nincs értelme semminek sem.)