Orbán, a szaki

Most képzeljük el doktorminiszter urunkat svájcisapkában, a kis ágaskodó bigyó a közepén ferdén lelettyen, füle mögé tűzve valamely ceruzacsonk. De, ami a legfőbb, hogy mekkmesterként elcseszi. Jóvanazúgy, mondja a megrendelőnek, mint ahogyan legendák keringenek a magyar szakikról, bár a becsületesebbjét a világért sem szeretnénk megbántani. Doktorminiszter urunknál szokásban van, hogy akik előtt beszél, azokkal azonosítja magát, kijelenti, hogy egy közülük, és osztozik a sorsukban. Ilyen delíriumban volt ő már bérből és fizetésből élő kisember, már csak azt várjuk, hogy egyszer felavasson egy börtönt, és kijelentse, ő is rab, mindig is az volt. Minden továbbit tessenek gusztus szerint elképzelni.

Ezúttal a Szakma Sztár elnevezésű rendezvényen szónokolt doktorminiszter urunk, és mondott oly elképesztő dolgokat, hogy az ember arra gondolt, hülye ez, de minimum nem normális. Viszont, ahogyan az rend szerint történni szokott, a plafon sem szakadt le, ki sem fütyölték, sem más ilyen cuki kurvaság nem történt. Mindenki hallgatta a sok ökörséget, amit doktorminiszter urunk előadott, ahogyan most mi is önöknek tolmácsoljuk. Azzal a különbséggel viszont, hogy nem felemelni óhajtó, hanem elborzasztó szándékkal rávezetve a nyájas olvasót az egyetlen kérdésre, ami itt feltehető, miszerint akarja-e, hogy egy félnótás tróger vezesse az országot, amelyben él. És ha nem disszidál, majd halni is fog.

Mindezen alapvetések után nézzük, miből élünk. A Szakma Sztár rendezvényen delirált doktorminiszter urunk, hogy el ne feledjük, hallgatósága tehát szakmunkástanulók, magyari országunk leendő szakijai voltak, de még fiatal, s ilyképp valószínűleg romlatlan emberek. Így tessenek elképzelni, amidőn doktorminiszter urunk megteszi az alapvetést, hogy aszondja: „Mi, szakmunkások mindig újra és újra nekimegyünk a problémáknak”. Nem túloztam hát talán, hogy ebben a kontextusban előttünk áll doktorminiszter urunk a svájcisapkájában (az antennája lefittyen), előtte a probléma, ő pedig megy neki újra meg újra. Ezen a ponton azonban még bizonytalan, hogyan sikerül összehozni ezt az egészet, de megoldja.

Kijelentette ugyanis még négyzetre emelve a dolgokat, „az ország vezetése is egy szakma”. Delikát, és mindenre magyarázat is, doktorminiszter urunk ilyen Mekk Mesterként vezeti az országot, mindig és egyfolytában elcseszi, de ez a kedvét soha nem szegi. Országunk állapotát látva és érzékelve elmondható ugyanis, ha doktorminiszter urunk a saját víziójában ilyen miniszterelnök-szakmunkás, akkor jobb érzésű ember nem kéri föl erre a feladatra, hanem inkább másra bízná, de ezt nem teheti. De nem is ez az érdekes ebben az egészben, hanem az a már beteges asszociatív bázis, amellyel doktorminiszter urunk mindent és mindenkit összetaknyoz, viszont őt ezért senki nem vágja pofán.

A szakmunkástanoncok is tátott szájjal hallgathatták ezt az ökörséget, amit azonban fokozni is tudott keresztényi bódulatában. „Krisztus urunk is egy szakmunkás, egy ács volt, ez aligha véletlen”. No most, a Bibliában egy kurva szó nincsen arról, hogy Krisztus urunk ács lett volna, pláne nem szakmunkás, de itt, ezen a ponton sem szakadt le a plafon, és senki nem röhögte pofán doktorminiszter urunkat, hogy hagyja már a hülyeségeit. Nagy valószínűséggel a hallgatóság elaléva szítta magába a szavakat, konstatálva nagyon elégedetten, hogy egy polcra került a megváltóval, kiegészítve azzal a homályos utalással, „ez aligha véletlen”. Hát, nem az, mert ekkora baromságot más mondani nem tud, csakis az Orbán.

Itt, csak neked. Most azt a részt el is hagyjuk, mindettől hogyan jut el a fényes magyar jövőig, mert ilyen felütés után már azt sem kell komolyan venni. Mint ahogyan az egész elmeroggyant manust sem kell már komolyan venni, midőn látjuk, milyen gőzök kavarognak ennek a fejében. A baj csak az, hogy kies hazánk olyan, mint az indiánok, akik tudvalévőleg tisztelték a bolondokat. Nem kéne, mert nem lesz jó vége. Azért legfőképp, mert most kiderült, doktorminiszter urunk szakmaként tekint az ország irányítására, viszont ezt a szakmát nem tanulta meg. Olyan szaki ő, akik fölveszi az előleget, de a munkát el nem végzi, ellopja az alapanyagot, aztán neki áll feljebb. Láthatjuk, ez így nem megy tovább.

Láthatjuk azt is, hogy doktorminiszter urunk minden bizonnyal beteg. Mindemellett álomvilágban él, köze nincs a valósághoz, de amíg eddig azt hihettük, tudatosan manipulál a dumájával, az a képtelenség, amit ezúttal előadott arra mutat, ezen már túljutott. Ácsorog a függöny mögött megváltónak képzelve magát, és az a szűrt világ, ami a testőrökön át beszüremszik hozzá, megerősíti őt abban a téveszmében, hogy jóvanazúgy, holott egyáltalán nincsen. Orbán beteg, a bűnös pedig az, aki mindezek ellenére a saját pecsenye reményében hagyja őt egy ország élén rontani. Tehát a pártja, a haverjai és a rajongók. Ahol Orbán tart, miszerint Jézus is szakmunkás, már csak egy lépés, hogy olyan legyen, mint ő. Erre várunk most.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
12 hozzászólás “Orbán, a szaki
  1. hj szerint:

    „… már csak azt várjuk, hogy egyszer felavasson egy börtönt, és kijelentse, ő is rab, mindig is az volt.”
    Vagy egy szülészeti osztályt.

    • polyvitaplex szerint:

      Ne adj isten leszbikus szexmunkások előtt kellene beszélnie, akik ráadásul kommunisták és háborúpártiak.

  2. polyvitaplex szerint:

    Két apró észrevétel:

    „Mi, szakmunkások mindig újra és újra nekimegyünk a problémáknak”
    Vagyis előszörre, első nekifutásra nem mindig sikerül megoldani a problémát. „Ez most csak ideiglenes, csókolom, holnap vagy a jövő héten hozok rendes tömítőgyűrűt, ha kapok rá pénzt az EU-tól, addig tessék alátenni egy lavórt.”

    „az ország vezetése is egy szakma”
    Ezzel meg az a baj, hogy ha szakma, akkor az szorgalommal, odafigyeléssel megtanulható, akár még Gyurcsány, Márki-Zay, Karácsony, sőt Gyurcsányné is vezethetné az országot.
    „Az ország vezetése is egy szakma, amit csak egyetlen ember tanulhat meg, de ez alatt nem Krisztus urunkat értettem” – kellett volna mondania, ha komolyan vette volna a hallgatóságát.

    • hj szerint:

      Emlékszem, amikor annak idején, talán az első ciklusa vége felé, azt mondta egy tv-interjúban, hogy „én csak ehhez értek” (mármint a miniszterelnökséghez mint szakmunkához), de valószínűleg rossz szórendet használt, és valójában már akkor is azt akarta mondani, hogy „csak én értek ehhez”. (Nálam ugyan az eredeti szórenddel is kiverte a biztosítékot, pedig hol voltunk még attól, hogy az egész utcában kiment a villany…)

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Mindig azt szoktam mondani azoknak akik lehülyézik a tolvaj, hazaáruló dagadtat, hogy ha „ez” lehet itt a miniszterelnök, akkor ki is a hülye?

    Miközben a rendőrök a Karmelitánál választott képviselőket inzultálnak. A helyett, hogy rabláncon vinnék el a Karmelitában héderező bűnözőket… 🙁

  4. Yeti szerint:

    Horn cölöpökön vízenjártasságit OKJ krisztus szakon szerzett.

  5. Jane Doe szerint:

    „…az ország vezetése is egy szakma.”
    „Krisztus urunk is egy szakmunkás, egy ács volt…”.
    Aha. Egy ács. Nem venném a minielnök igehirdetését viccnek…, de mást nem tehetek:
    – Édesapám, mit farag abból a nagy gerendából?
    – Ebből? – fogpiszkálót, ha el nem b@szom.

  6. miki1950 szerint:

    Azért az orbántól nem semmi produkció, amikor az állam két osztata, ti. a rendőrállam védi a polgárok jogos dühétől a maffiózók államát.
    Az meg csak hab a tortán, hogy mindkettő élén pintér áll.
    Ilyen a kiváló érdekérvényesítő képesség.

  7. repulo szerint:

    Ha mindnyájan szakmunkások vagyunk, akkor miért csak betanított munkát végzünk, azt is csak rabszolga bérért?

  8. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ez hülye . Nem hiszem , hogy van rá jobb szó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum