Faji kérdések

Gulyás Gergelynek nagy valószínűséggel már nem igazán kellene kormányinfókat tartani. Eddig sem volt múlhatatlan szükség az ottani közlésekre, hogy mit védenek meg és ki kaphatja be kormányunk szerint (Brüsszel), de Gulyás mintha kezdene belefáradni, és hibákat vétene az ő közlendőjében, bár ez Neriában soha nem számított. Itt semminek sincs következménye, mint az tudvalévő. Azt nem hinnénk, hogy Gulyás miniszter genetikusan náci volna, arról meg nincs információnk, hogy igénye lenne-e rá, de elindult a barna posvány felé, hogy mindenki azonmód fel is kapta a fejét kérdőn nézve, miszerint mi az anyám valagát delirál ez össze a mikrofonok előtt, a kamerák kereszttüzében. És az alábbiakat.

Azt mondta az egyre jobban táplált óvodásra hajazó miniszterünk nekünk, hogy amit Brüsszel folytat, „az egy magyarellenes, ha csúnyát akarok mondani, akkor faji alapú bosszú”. No most, a baj nem azzal van, hogy Gulyás miniszter Brüsszelről ilyet tételez, mert a Fidesz olvasatában ez a város maga a bűnökben fetrengő Babilon, hanem az, hogy faji alapokról beszél, ami kategorizálás nagyon is érthető okokból jó érzésű embernek úgy hetvenöt éve eszébe nem jut, ilyet a száján ki nem ejt. Nagyon is érthető okokból, ezeket az okokat azonban a Fidesz nem tudja vagy nem akarja látni, rosszabb esetben szándékosan úgy tesz, hogy az ember iszonyságokra gondolhasson, amikor a szájaikból ilyenek bugyognak fel.

Gulyás miniszter nem úttörő a fogalmi slamposságban vagy netán kéretlen vallomásban, hiszen a kedves vezető is ábrándozott már a magyar élettérről, legutóbb pedig Tusványoson hőbörgött európai visszhangot keltve a tiszta, nem kevert vérű magyar fajról. Volt ennek egy bukéja, ami mára elillant, a mostani megfogalmazás azonban újra előhozta azt mutatva, hogy a Fidesz gondolkodása, fogalmai és szóhasználata egyre inkább hasonlít a nácikéra, azt viszont nem gondoltuk volna, hogy Gulyás miniszter is ilyen. A jelek szerint viszont mégis. Ez nem csúszik ki csak úgy az ember száján, sőt, ha netán lelkének mélyén vannak is efféle képzetei, azokat ki nem ejti, mert belátja a következményeket, ezek azonban erre a jelek szerint képtelenek.

Miniszterünk barna gőzös gondolatai egyébként arról szóltak, hogy az EU az Erasmus-ügy kapcsán nem szívesen lát a magyar egyetemek kuratóriumaiban pártkatonákat. Nem csak minisztereket és államtitkárokat, hanem más Fidesz-lótifutikat sem, akik ezek szerint és a formállogika parancsait követve a magyar fajt testesítenék meg. Mert, ha tud róla Gulyás, ha nem, ezt mondta, és ha ezt mondta, az több okból is nagyon illetlen, de legfőképpen hülyeség. Ebből a fénytörésből nézvést ugyanis az is levonható, hogy a fideszista egy külön fajt képez a nemzettesten belül, ami kópé módon tekintve az életünkre még igaz is lehetne, de mi nem akarunk Gulyás hibájába esni. Ő általánosan gondolt a magyar fajra.

Ez ugyan színtiszta nácizmus, hiába is módosított rajta rákérdezés után, csak még nagyobb bajba került. Mert tényleg megkérdezték tőle, hogy komolyan gondolta-e, amit gondolt, és ő egy lendülettel még mélyebbre süllyedt a mocsárban, jelezve, hogy számára már nincsen visszaút. Kifejtette Gulyás miniszter ugyanis, hogy ő „kulturális alapú” faji megkülönböztetésről beszélt, azaz, Brüsszelnek mintegy a magyar kultúra elleni támadásáról, ami viszont pártunk és hülyéi szerint zsidó keresztény, olykor meg római és görög kultúra volna, ha Németh Szilárd fakanalas filozofálását is figyelembe vesszük. De kitetszik, hogy így vagy úgy, de mindenképpen külön fajként vagyunk tételezve a Fidesz szemében.

Belátható nagyon könnyen, hogy ez már régen rossz, illetve az is, ami a kiinduló pontunk volt, hogy Gulyás Gergelynek egyáltalán nem kellene kormányinfókat tartania, ha ilyen a horizontja. Mert abban is biztosak vagyunk, hogy amiként Orbán tusványosi hőbörgése bejárta a világsajtót, erről a dumáról ha más nem, Brüsszel is tudomást szerez, és indulhat oda is a küldöttség – mint most Helsinkibe és Stockholmba – magyarázkodni, csak fölösleges. Brüsszelben ugyanis már nagyon jól ismerik ezeket, így számunkra csak az a meglepetés, hogy nem képesek tanulni, és mindent megtesznek, hogy ne jöjjenek azok az áhított pénzek. Illetve olybá tűnik immár, hogy ezt nem is akarják igazán.