Faji kérdések

Gulyás Gergelynek nagy valószínűséggel már nem igazán kellene kormányinfókat tartani. Eddig sem volt múlhatatlan szükség az ottani közlésekre, hogy mit védenek meg és ki kaphatja be kormányunk szerint (Brüsszel), de Gulyás mintha kezdene belefáradni, és hibákat vétene az ő közlendőjében, bár ez Neriában soha nem számított. Itt semminek sincs következménye, mint az tudvalévő. Azt nem hinnénk, hogy Gulyás miniszter genetikusan náci volna, arról meg nincs információnk, hogy igénye lenne-e rá, de elindult a barna posvány felé, hogy mindenki azonmód fel is kapta a fejét kérdőn nézve, miszerint mi az anyám valagát delirál ez össze a mikrofonok előtt, a kamerák kereszttüzében. És az alábbiakat.

Azt mondta az egyre jobban táplált óvodásra hajazó miniszterünk nekünk, hogy amit Brüsszel folytat, „az egy magyarellenes, ha csúnyát akarok mondani, akkor faji alapú bosszú”. No most, a baj nem azzal van, hogy Gulyás miniszter Brüsszelről ilyet tételez, mert a Fidesz olvasatában ez a város maga a bűnökben fetrengő Babilon, hanem az, hogy faji alapokról beszél, ami kategorizálás nagyon is érthető okokból jó érzésű embernek úgy hetvenöt éve eszébe nem jut, ilyet a száján ki nem ejt. Nagyon is érthető okokból, ezeket az okokat azonban a Fidesz nem tudja vagy nem akarja látni, rosszabb esetben szándékosan úgy tesz, hogy az ember iszonyságokra gondolhasson, amikor a szájaikból ilyenek bugyognak fel.

Gulyás miniszter nem úttörő a fogalmi slamposságban vagy netán kéretlen vallomásban, hiszen a kedves vezető is ábrándozott már a magyar élettérről, legutóbb pedig Tusványoson hőbörgött európai visszhangot keltve a tiszta, nem kevert vérű magyar fajról. Volt ennek egy bukéja, ami mára elillant, a mostani megfogalmazás azonban újra előhozta azt mutatva, hogy a Fidesz gondolkodása, fogalmai és szóhasználata egyre inkább hasonlít a nácikéra, azt viszont nem gondoltuk volna, hogy Gulyás miniszter is ilyen. A jelek szerint viszont mégis. Ez nem csúszik ki csak úgy az ember száján, sőt, ha netán lelkének mélyén vannak is efféle képzetei, azokat ki nem ejti, mert belátja a következményeket, ezek azonban erre a jelek szerint képtelenek.

Miniszterünk barna gőzös gondolatai egyébként arról szóltak, hogy az EU az Erasmus-ügy kapcsán nem szívesen lát a magyar egyetemek kuratóriumaiban pártkatonákat. Nem csak minisztereket és államtitkárokat, hanem más Fidesz-lótifutikat sem, akik ezek szerint és a formállogika parancsait követve a magyar fajt testesítenék meg. Mert, ha tud róla Gulyás, ha nem, ezt mondta, és ha ezt mondta, az több okból is nagyon illetlen, de legfőképpen hülyeség. Ebből a fénytörésből nézvést ugyanis az is levonható, hogy a fideszista egy külön fajt képez a nemzettesten belül, ami kópé módon tekintve az életünkre még igaz is lehetne, de mi nem akarunk Gulyás hibájába esni. Ő általánosan gondolt a magyar fajra.

Ez ugyan színtiszta nácizmus, hiába is módosított rajta rákérdezés után, csak még nagyobb bajba került. Mert tényleg megkérdezték tőle, hogy komolyan gondolta-e, amit gondolt, és ő egy lendülettel még mélyebbre süllyedt a mocsárban, jelezve, hogy számára már nincsen visszaút. Kifejtette Gulyás miniszter ugyanis, hogy ő „kulturális alapú” faji megkülönböztetésről beszélt, azaz, Brüsszelnek mintegy a magyar kultúra elleni támadásáról, ami viszont pártunk és hülyéi szerint zsidó keresztény, olykor meg római és görög kultúra volna, ha Németh Szilárd fakanalas filozofálását is figyelembe vesszük. De kitetszik, hogy így vagy úgy, de mindenképpen külön fajként vagyunk tételezve a Fidesz szemében.

Belátható nagyon könnyen, hogy ez már régen rossz, illetve az is, ami a kiinduló pontunk volt, hogy Gulyás Gergelynek egyáltalán nem kellene kormányinfókat tartania, ha ilyen a horizontja. Mert abban is biztosak vagyunk, hogy amiként Orbán tusványosi hőbörgése bejárta a világsajtót, erről a dumáról ha más nem, Brüsszel is tudomást szerez, és indulhat oda is a küldöttség – mint most Helsinkibe és Stockholmba – magyarázkodni, csak fölösleges. Brüsszelben ugyanis már nagyon jól ismerik ezeket, így számunkra csak az a meglepetés, hogy nem képesek tanulni, és mindent megtesznek, hogy ne jöjjenek azok az áhított pénzek. Illetve olybá tűnik immár, hogy ezt nem is akarják igazán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Faji kérdések
  1. Yeti szerint:

    Sztálin híres esküjéből Lenin halálakor: „Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk, különös anyagból vagyunk mi gyúrva…”
    Na ja, ez a barna anyag meg a leghétköznapibb szarból.

  2. hj szerint:

    Magyar faj??? Ilyen nincs is. Emberi faj van, amelybe minden egyes ember – még Gulyás is – beletartozik.
    Az efféle náciszagú kijelentéseket tevők pedig ezt ugyanilyen pontosan tudják, és nem csak úgy véletlenül buknak ki belőlük ezek a szavak.

  3. cyr45 szerint:

    Magyar az, aki itt él,
    a Kárpát medencében,és jól érzi itt magát, nem vágyik innen máshová.

    Mondhatni, hazájának tekinti ezt az országot, és szeret itt élni.

    Itt alapit családot, nevel gyereket, öregszik, és hal meg.
    Elégedetten állitja pályára gyerekeit, és nem aggódik további
    sorsukért…

    • Yeti szerint:

      Attól tartok, ebből nekem csak az itt hal meg jut. 🙁

      • cyr45 szerint:

        Az előbbit „Orbán után, szabadon” írtam, és a NER tagokra,+ Corvinus-os fiókáikra értettem!

        Alighanem az iróniát jobban kellett volna hangsúlyoznom, mint tettem…

        Mert, aki fiatalnak egy csöpp esze van, az itt éli le életét, ebben a Kánaánban!
        De akinek több, az már vagy rég elhúzott külföldre, vagy épp tervezi.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum