Szalay-Bobrovniczky fegyverkezési miniszter meglátogatta a huszárlovakat. Hogy megy a soruk, jó-e a wellness, selymes-e az abrak, illetve mivel töltik az idejüket a melegben. Valószínűleg ilyesféle érdeklődésekkel. Vendégeskedéséről a miniszter Facebook-oldalán számolt be kisfilmen és fotókon mindannyiunk legnagyobb gyönyörűségére. Amint nézegettük a mozgó-, és állóképeket, olyan érzésünk támadt, mintha magyar filmalkotást néznénk, amely Kádár apánk alatt készült valamely Móricz vagy Mikszáth regényből, és az a rész pörög éppen, ahogyan a dzsentri érkezik a birtokra megrontani a fiatal lányt, és elszedni az apja pénzét, mert rendezni kell a kártyaadósságát.
A fegyverkezési miniszter egyébként helikopterrel utazott a messzi Szilvásváradra bratyizni a „honvédő paripákkal”, ami magában olyan anakronizmus, hogy már megér egy rövid misét sok miseborral. De mielőtt elmerülnénk a szimbólumok, jelentések és üzenetek mély ganyétengerébe, oldalvást nézzünk egy percet a helikopterre, amely a minisztert röpítette a fontos útra. Megittuk a sok misebort, így kocsmában érezvén magunkat tesszük fel stílszerűen a kérdést, miért, baszd meg. Válasz erre nincs, csak annyi, hogy mer’ lehet. Olyan igazság ez, mint Leonardé, aki, mikor Penny kérdezte tőle, miért feküdt le egy pillanat alatt a fizikuslánnyal, azt a választ kapta: mert hagyta.
Végül is, az élet alapigazsága ez, mindenki csak annyit tesz meg, amit hagynak neki, illetve, amit a belső mércéje (nagy szavakkal: morál, erkölcs) megenged neki. Ha valakiben gátak nincsenek, és a környezete is csak legyint rá, akkor ilyen lesz, mint Szalay-Bobrovniczky fegyverkezési miniszter, akit nagy valószínűséggel a neve miatt – más érdem híján – választott ki Orbán erre a magas hivatalra. Ő már előtte látta a vármegyét meg az ispánt, ezek mellé csak ilyen duplaipszilonos lehet a miniszter, és nem is nyúlt mellé egyetlenünk. Mert a helikopterezést mint ma már szóra sem érdemest el is feledjük, de a parádés kocsi meg a huszárkíséret feledhetetlen. Minden másra ott van a MasterCard.
Elnézve egyébként miniszterünket, amint a videón és a képeken Noszty fiúként csapatja, eszünkbe ötlik a NER fejlődése, amint nem is olyan lassan, de annál biztosabban halad a Horthy-világba. Igaz, nem is próbálja tagadni, sőt, büszke is rá. A miniszterek is tartják az ennek megfelelő irányt. Emlékszünk még nagyon az ugyan jogász – de ki nem az ebben a kuplerájban -, mégis paraszti jegyeket magán hordozó Hende miniszterre, aki szegény még a gukkert sem tudta megfelelően használni. Ehhez képest a duplaipszilonos meg pörgekalapos kocsissal, huszárkísérettel, parádés fogattal hullámzik végig Szilvásvárad útjain a beszámolók szerint, de arról semmit nem hallunk, hogy a jobbágyok közben levett kalappal álltak az út szélin.
Állhattak is volna. A honvédő lovak mellett hazafias huszárokat is képeznek itt ugyanis, akik a faluban „feltűnést keltő, új katona lakásokban lakhatnak”. Ilyesmiről nem beszélnek nekünk az ország előre menéséről hirdetett igék közben. Mert nem tudjuk, mivégre kellenek a huszárok, ezeknek mostanában a tankok és még inkább drónok ellen harcászati értékük nem nagyon van, így hát – és hisszük, okkal -, díszletek lesznek ők az új elit nyomorult életéhez, amely ím, elkezdődött. Viszont, ha belegondolunk, nem is igazán ezzel az aktussal, hanem Semjén erdélyi lovas bevonulásával, Lázár fácánmészárló kastélyi vadászatával, olybá tűnik tehát, hogy ezeknek ez a horizontjuk. Idáig terjed a képzeletük.
Urambátyám, meg a primadonna cipellője, vadászat, lovaglás és kocsikázás. Meg a többi. Viszont, ha már Mikszáth és Móricz hőseiről szó esett, mint akik kapcsán deja vu érzés kerekedett bennünk Szalay-Bobrovniczky kocsikázása kapcsán, ismerünk az irodalomból habár léha és semmirekellő, mégis vívódó hősöket. Akad köztük olyan, aki felgyújtja a tanyát, és szíven lövi magát. A duplaipszilonosnak egyébként nem kellene ilyennek lennie, milliárdja van a bankban a kaszinóbizniszből, bohóckodása – ami azonban jóval több annál – saját akaratából fakad, tehát sokkal súlyosabb, mintha rákényszerülne a betevő miatt. Ilyen muszájságok azonban itt nincsenek, a dolog tehát reménytelenebb, mintsem elsőre tűnt.
Ez a miniszter nem megszedni magát érkezett a hivatalba, mert előtte már megtette. NER segédlettel, de mégis csak túl van rajta Isten segedelmével. Még csak nem is harcos ideológus, nem üldözött keresztény vagy a nyugat engesztelhetetlen ellenfele. Másfajta küldetéssel rendelkezik ő, kocsikázik huszárkísérettel, és mindeközben arról mesél másutt, hogy katonáinknak csinosnak kell lenni. Úgy en bloc engemet a magyar hadsereg egyáltalán nem izgat, de, hogy ez az idea, a nyalka huszárság voltaképp, az nem egy messzire mutató program. Kinek mire futja. Svejk hülye tábornokának az volt a fontos, hogy a baka időben kikakálja magát. Szalay-Borbrovniczky is itt tart valahol a parádés kocsiján.
Vélemény, hozzászólás?