Margit

Méhkeréken tegnap választottak. Azért volt szükség megrendezni a demokrácia ünnepét, mert (Tát) Margit polgármester februárban kénytelen volt lemondani, lévén őt a tekintetes bíróság bűnösnek találta költségvetési csalás bűntette és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ami miatt hősünk felfüggesztett börtönbüntetést kapott. (Tát) Margit uszkve harmincmillió magyari pénzecskével károsította meg a költségvetést. Ez manapság annyira nem tétel, hogy épphogy csak meg nem simogatták a buksiját. Mindenesetre a felfüggesztett börtön jogerős, ami értelmezésünkben azt mutatja, hogy (Tát) Margitot – Fidesz KDNP, hogy a kapkodásban el ne feledjük – bűnösnek találták.

Tehát felfüggesztés hatálya alatt áll. No most, (Tát) Margit februárban lemondott, tegnap pedig újraválasztotta a harminc millióval megkárosított közösség, mert nem találtak nála alkalmasabbat, illetve az ellenfelek nem a Fidesz KDNP soraiból érkeztek. Gondolkodásunk ezen a ponton kétfelé ágazik, és az egyik kis csermely azt firtatja, hogy az anyám valagába indulhatott el (Tát) Margit a választáson egyáltalán a felfüggesztés hatálya alatt, a másik kis patakocska pediglen arrafelé futrohan, hogy az ismert előzmények miatt és után a jó méhkerékiek miért választották meg őt elöljárójukul. Olyan bonyodalmak ezek, amely egy regény alapját képezhetnék, momentán azonban röviden kell mondanunk ítéletet.

Meglesz. Hogy (Tát) Margit miért indulhatott el a választáson, azt a Pintér Sándor felügyelte Belügyminisztérium jogszabályi értelmezése magyarázza el nekünk. Ez pedig azt mondja, hogy ad egy, nincs börtönben az indulni óhajtó alany – (Tát) Margit -, mivel az oda való bevonulását felfüggesztették. Tehát bűnös ugyan, mégis szabadon van, azt csinál tehát, amit akar. Polgármesternek pedig e nagy szabadságban azért indulhatott el, mert – így a Pintér-művek – „az időközi választással új tisztség keletkezik, méltatlanság pedig új tisztségre nem mondható ki”. Ez a polgármesterség tehát nem olyan, mint a fél évvel ezelőtti volt, mert míg arra ugyan méltatlan volna, ám erre meg nem az. A világ változik, de nem ennyire.

Ez az egész tehát azt mutatja, hogy nincs a polgármesterségről mint tisztségről, funkcióról egy kialakult idea, így az lesz, az következik, hogy (Tát) Margit ezt majd betölti teljes terjedelmével, és amikor benne van, eldől, hogy az új kabát illik-e rá. Legalábbis a Pintér-művek szerint. Volt ennek egy egyszerűbb eldöntési módja is valaha, mert például számos szakma vagy pozíció leginkább csak az úgynevezett erkölcsi bizonyítvány birtokában volt egyáltalán megpályázható. Így ebben az esetben azt nem tudjuk, a polgármesterség igényel-e ilyesmit, illetve más szemszögből, hogy aki felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt áll, az kaphat-e. Vagy már semmilyen régi szabály nem érvényes egyáltalán, azaz, minden egész eltörött.

Ugyanakkor (Tát) Margit helyzetét más szemszögből vizsgálva azt is nagyon könnyű belátnunk, hogy a NER nagyvadjai közt, akik nála jóval bűnösebbek – igaz egyelőre ítélet nélkül – az ő esete ha nem is felüdülés, de mégis csak egy rózsaszínű kifestőkönyv lapocskája. S hogy mégis foglalkozunk vele, annak morális oldala van csupán, ha a NER-ben egyáltalán érdemes bíbelődni ilyen haszontalan és avítt dolgokkal. Olyanok vagyunk, mint valami régi vágású úriemberek, akik visszasírják ifjúságukat, amikor minden más volt. Nem biztos, hogy szebb és jobb, de a dolgoknak megvolt a maguk kerete, amelyek némi irányt mutattak.

Hogy ez nincs így, azt fájdalmasan tudjuk, az eszme – mindent leuralás – felülír minden morális vagy akár büntetőjogi minimumot – olykor maximumot is -, a NER mindent eltapos, ami valaha értékesnek tűnt. És most, hogy így elmeséltem a nyomorult életünket, nézzük meg a másik csermelyecskénket, ami a választók maga. Ők pedig az ismert előzmények után újra csak megválasztották maguknak (Tát) Margitot, amin először elcsodálkozik az ember, majd eszébe jut Borkai Zsolt, aki meztelen seggig tocsogott a fertőben, de a győriek azt gondolták mégis csak ő az emberük. Amit akkor sem lehetett érteni, most sem. Margitot sem. Ez nagy valószínűséggel Kertész terepe, maga a szolgalelkűség. És ez a legnagyobb tapasztalat (Tát) Margit újraválasztásában, kies hazánk tehát végleg elveszett.